[Név] - a neved/karaktered neve

≫────≪ 🍫 ≫────≪

Willy Wonkát egy bizonyos üveglift előtt állva érted utol. A férfi már megnyomta a hívógombot, és a vasajtók már feltárták az üvegfülkét.

- Ejnye, a liftre előbb is gondolhattam volna - mondta, ahogy beszállva intett, hogy kövessétek. - Hisz ez a legkényelmesebb módja a gyár bejárásának.

- Kizárt, hogy ilyen sok emelet van - mondta Mike, ahogy mindenki beszállt, és a hosszú oszlopokra néztetek, melyek a lift állomásaihoz vezető gombokból álltak. Valóban nagyon sok volt, és normális esetben te sem hitted volna el, hogy ennyi emelete lehet ennek az épületnek. Azonban ez nem normális eset volt.

- És ugyan ki zárja ki, okostojás? - kérdezte Wonka a fiút, majd a gombok felé fordult. - Ez különben sem egy közönséges föl-le szaladgáló felvonó. Ez kérlek tud menni széltében, hosszában, lejtében, mindenféleképpentében. Csak megnyomunk egy gombot, és huss, repülünk!

Azzal meg is nyomott egy véletlenszerű gombot, és a lift hirtelen elindult oldalra. A hirtelen gyors mozgástól alig sikerült állva maradnotok, és bevallod, hogy talán egyáltalán nem is sikerült volna neked, ha két lila kesztyűvel borított kéz nem tart a helyeden. Meglepő módon annak ellenére, hogy egyszerű csokigyáras volt, akinek még csak dolgoznia sem kellett, elég erős volt, hogy azzal a lendülettel együtt megállítson, amit a lift gyors mozgása váltott ki. Hálásan néztél fel rá, míg ő csak mosolygott, majd elengedve hagyta, hogy ismét egyedül állj a lábadon mellette. A lift közben lefékezett, majd gyorsan zuhanni kezdett, hogy ismét megállva újra oldalra induljon.

Az út innentől sokkal kevésbé volt rázós, és az üveglift kényelmes tempóban haladt a kiválasztott szoba irányába.

- Nézzétek! - kiáltotta Wonka, amikor kiértetek egy lámpákkal megvilágított kisebb alagútból. Tekinteted követte az ujja által mutatott irányt, így láthattad a hatalmas hegyet, és a rajta dolgozó Umpalumpákat. A terem óriási volt, tekintve egy hegyet kellett magába foglalnia, és a mennyezetről sűrű pelyhekben hullott a hónak tűnő anyag. Nem voltál biztos benne, hogy az volt-e, bár logikusan annak kellett lennie, ugyanis a szobában rendkívül hideg volt, valószínűleg azért, hogy a karamellát hűtve tarthassák. - Hölgyeim és uraim, íme a Karamellahegy!

Ahogy elhaladtatok a hegy mellett az Umpalumpák felnéztek rátok, és integettek nektek. Csak Wonka és te intettél vissza, miközben mosolyogva nézted a csodálatos látványt. Valóban mesés volt, és természetesen teljesen lehetetlen. A lift lassan elhagyta a nagytermet, és egy sokkal kisebb szobába értetek. Itt csövekben rózsaszín vattacukor keringett, és egy elkerített részen Umpalumpák vágták éppen le a bárányokról ezt a rózsaszín vattacukrot.

- Ó - hallottad meg mögötted Wonka izgatott hangját. Kis négyesetek házigazdátokra pillantott, mire a férfi mosolya eltűnt, és kissé kínosan nézett rátok. - Erről most inkább ne beszéljünk.

Fél szemöldököd felvonva néztél rá, míg a többiek értetlenül összenéztek. Wonka kerülte a tekinteted, te pedig csak a fejed ingattad, de nem tetted fel a kérdést.* A következő szoba nem volt igazán látványos, csak ágyak voltak benne, melyeken égett babák feküdtek.

- Ez itt a bábukórház égési osztálya - mondta Wonka. - Ezt nemrég nyitottuk meg.

Ezt a termet elhagyva a lift a következő szobában lefékezett. A hirtelen fékezés erős volt, és mindenkinek a lift falában kellett megtámaszkodnia, de szerencsére senkinek sem esett baja. Wonka volt az egyetlen, aki stabilan tartotta magát, és zavartalan vigyorral az arcán állt közöttetek, bár egyik keze a karodat tartotta, úgy tűnt akkor kapott utánad, amikor majdnem elestél. Bár nem kellett a segítsége, azért megköszönted neki, mielőtt gyengéden kihúztad a karod a markából. Wonka csak mosolygott, ahogy a lift ismét lefelé indult, és pillanatokkal később több ezer Umpalumpát pillanthattatok meg, ahogy asztaloknál ülve írtak vagy telefonáltak.

- Á, itt vannak az irodáink - mondta Wonka, ahogy rólad ő is a környezetetekre nézett. A lift ismét megállt, egyenesen szemben egy Umpalumpával, aki az írógépén pötyögött valamit. Wonka köszönt neki, és integetett, mire a szólított felnézett, és visszaintett. Erre kissé elmosolyodva te is integetni kezdtél, de a következő pillanatban a lift ismét megindult, ezúttal hátrafelé. A mozdulatra megint mindenkinek meg kellett támaszkodnia valamiben, ez a valami pedig a te esetedben történetesen Willy Wonka volt. A férfi kezeit minkét karod oldalára téve segített megállni a lábadon, de amikor el akartál húzódni nem engedett. - Azt hiszem, jobb ha így maradunk, hátha legközelebb nem sikerül megmentselek.

Az elégedett vigyor, amivel ezt mondta rendkívül idegesített, de végül nem ellenkeztél, mert igazat kellett adnod neki. Háromból két alkalommal ha ő nincs elestél volna. Így végül a hátadat a férfi mellkasának vetve álltál, és átnéztél az üvegliften a kint történtekre. A lift közben ismét lefelé indult, hatalmas céltáblák és cukorkákat és tűzijátékokat lövő ágyúk között, melyeket az Umpalumpák irányítottak. Valóban csodálatosan néztek ki a körülöttetek robbanó színes tűzvirágok, azonban emellett rendkívül veszélyesek is voltak.

- Miért van az, hogy itt semminek sincs értelme? - kérdezte Mike hirtelen.

- Az édesség nem értelmes dolog, hanem jó dolog - felelte Charlie, mire büszkén megszorítottad a vállát, és amikor felnézett rád, kedvesen lemosolyogtál rá. Charlie ajkaira is mosoly húzódott, ezzel megmelengetve a bensődet.

- Marhaság - mondta Mike, megszakítva ezt a kedves pillanatot. Kissé ingerülten néztél le rá. - Az édesség semmire se jó.

- Ha nem szereted az édességet, akkor mégis mit akarsz egy csokigyárban? - kérdezted és a fejed ingattad. - Helyetted most itt lehetne egy olyan kisgyerek, aki tényleg szeretett volna eljönni, és tényleg szereti az édességet.

- Nem gondoltam, hogy ennyire unalmas lesz - felelte a fiú, mire értetlenül néztél a körülöttetek robbanó tűzijátékokra, amiktől egy olyan üveglift védett, ami bármerre képes volt menni.

- Te nem azt láttad a mai nap folyamán, mint én? - kérdezted, de Mike lezártnak tekintette a beszélgetésetek, és a mögötted álló Wonka felé fordult.

- Választhatok egy gombot? - kérdezte. Bár nem láttad, emlékeztél arra az igencsak ijesztő mosolyra, ami most a férfi ajkain ült, ahogy Wonka felelt a kérdésre.

- Választhatsz - mondta, mire Mike a gombok elé lépett, és szemügyre vette azokat. Végül egy „Tévéterem" feliratút nyomott meg, és a lift szinte azonnal lefékezett, hogy oldalra induljon meg. Mike és az apja ismét majdnem elesett, de mivel téged tartott a csokigyáros, te pedig Charliet fogtad, ezért ti hárman könnyedén megálltatok a helyeteken. Most voltál csak igazán hálás, hogy nem húzódtál el a férfitól az előbb.

A lift nem ment sokáig, mielőtt megállt egy fehér ajtó előtt, és egyetlen csengéssel kinyíltak az üvegajtók. Wonka elengedett, és ellépve melletted a fehér ajtókhoz sétált, majd kinytva azokat feltárt egy ugyancsak fehér szobát. Még be se mentél, de már most úgy érezted, hogy megvakulsz ettől a fehérségtől. Minden hófehér volt, szó szerint. Még az Umpalumpák ruhája is.

- Gyorsan! - mondta Wonka, ahogy az ajtó mellett felakasztott szemüvegekhez lépett, és levéve egyet felvette. Ezután még kettőt elvett, és egyet átnyújtott Charlienak, míg a másikat neked. - Szemüveget fel! Bármi történjék ne vegyétek le! Különben a fény ropogósra süti a szemgolyótokat. Márpedig az nem volna túl jó, igaz-e?

Engedelmesen felvetted a szemüveget, de csak miután meggyőződtél róla, hogy Charlien is megfelelően rajta van.

- Csodás kilátások - motyogtad Charlienak, aki kissé felkuncogott. Wonka feje felétek fordult, de mivel a szemüveg a fején volt, ezért nem láthattad, hogy melyikőtökre nézett. Persze, volt egy sejtésed. Néhány másodpercig nézett rátok, látszólag azt remélte, hogy megismétled azt, amit az imént mondtál, de amikor nem tetted, elfordult, és elindult beljebb a teremben.

- Ezen a helyen tesztelik legújabb, és legnagyszerűbb találmányomat, a Televízió-csokoládét - mondta, ahogy ti négyen követtétek. - Egy nap arra gondoltam: „Hé! Ha a televízió milliónyi apró darabkára tud hasítani egy képet és képes kisugározni őket, majd összerakni a vevő oldalon, akkor miért ne működhetne ez a csokival is?" Miért ne lehetne egy igazi tábla csokoládét átsugározni és utána megenni?

- Lehetetlennek hangzik - mondta Mike apja.

- Lehetetlen is, megnyugtatlak - tudatta vele a fia, majd Wonka felé fordult. - Magának gőze sincs a fizikáról uram. Először is nagy különbség van a részecskék és a hullámok között. Csak mondom. Másodszor, ahhoz, hogy az energiát át tudja alakítani anyaggá, kb. kilenc atombomba ereje kéne.

- Motyogó! - fakadt ki végül Wonka, és már így is hihetetlennek tűnt az a teljesítmény, hogy eddig végighallgatta. - Komolyan mondom. Nem értem egyetlen árva szavacskádat se. Okézsoké. Átküldünk egy csokit a terem egyik végéből a másikba. Televízióval. Jöhet a csokoládé!

Hat darab fehérbe öltözött Umpalumpa a vállán hordott egy hatalmas Wonka-csokit. És amikor azt mondod, hogy hatalmas, akkor tényleg nagyra gondolsz. Az előttetek lévő kör alakú platformra csúsztatták a csokit, ami éppen csak elfért ott.

- Jó nagy táblacsoki kell - mondta Wonka. - Hisz gondoljunk csak bele. A televízióban a legnagyobb ember is összemegy, ilyen picire. A csoki nem különben.

Azzal szavait követve megnyomott egy nagy, piros gombot, és a csoki lassan lebegni kezdett, egyre magasabbra, míg az alatta lévő platform vele együtt emelkedett egy föntről lógó üvegbúra felé. Veletek szemben éles reflektor kapcsolódott, így megvilágítva a csokit, és mellette egy furcsa szerkezeten egy Umpalumpa a csokira célzott. Végül a platform megállt, amikor összekapcsolódott a csővel, és a fény kigyulladt elvakítva mindent. Amikor ismét láttál valamit, a csokinak hűlt helye volt.

- Eltűnt! - szólt csodálkozva Charlie.

- Ahogy mondtam - dicsekedett Wonka lenézve a fiúra. - Az a táblacsokoládé most millió apró darabra hasadva röpköd a fejünk fölött. Na indulás! Gyertek! Gyertek! Gyertek már!

A férfi izgatott gyerek módjára szaladt a tévé felé ami az egyik sarokban állt. Charlie a kezedet fogva futott utána, míg Mike és az apja szorosan mellettetek követték Wonkát. A tévé előtt egy Umpalumpa ült, aki éppen a 2001 Űrodüsszeiát nézte. Wonka a tévé elé szaladt, és ti is köré gyűlve néztétek a képernyőt.

- Figyeljétek! - mondta, ti pedig így is tettetek. - Már jön is. Nézzétek!

A majmok között meg is jelent a táblacsoki. Az állatok ijedten és kíváncsian ugrálták körbe a náluk sokkal nagyobb idegen tárgyat, ami csak úgy a semmiből jelent meg.

- Vedd ki - bökte oldalba Wonka Mikeot.

- Egy képet nem lehet kivenni - mondta a fiú.

- Betoji vagy - tudatta vele Wonka, majd Charliehoz fordult. - Vedd ki te! Bátran! Nyúlj csak be, és fogd meg.

Charlie bizonytalanul pillantott rád, mire kissé elmosolyodtál, és bátorítón bólintottál. A fiú benned nyilván máris sokkal jobban bízott, ezért lassan a tévé elé lépett, és kinyújtott kézzel benyúlt a képbe, megfogta a csokit, majd kivette a képernyőből. Ezután hátrébb lépett, és felnézett Wonkára, hogy mit csináljon a csokival.

- A tied - mondta neki a férfi. - Edd meg! Ne félj, finom. Ez ugyanaz a tábla. A méretcsökkenés nem ront a minőségén.

Charlie kibontotta a csokit, majd még egyszer felnézett a férfira, aki harapó mozdulatokkal utasította, hogy kóstolja csak meg. Charlie a szájához emelte a csokit, és egy aprót harapott belőle. Tényleg nagyon aprót. Wonka némán várta, hogy elmondja a véleményét, mire Charlie megrágta a kis falatot, majd lenyelve a férfira mosolygott.

- Nagyon finom - mondta, mire a férfi szélesen elvigyorodott. Te is mosolyogtál, ahogy a kisfiút nézted, és a fejedet biccentve arra bátorítottad, hogy nyugodtan egyen még. Charlie letört egy darabot, és átadta neked. Megköszönted, majd most együtt rágcsálva a csokitokat az Umpalumpa mögé lépő Wonkára néztetek.

- Képzeljük el - mondta, és a fotelban ülő Umpalumpára mutatott. - Ülünk otthon a fotelben, tévét nézünk. Egyszercsak elkezdődik egy reklámfilm, és így szól egy hang: „A Wonkaféle csoki a legjobb a világon. Hogyha nem hiszi, tessék, kóstolja meg!" A jóember meg benyúl, és kiveszi. Na, hogy tetszik?

- Nos, ha csak úgy bárki kiveheti a csokit, az nem tenne rosszat a bevételnek? - tetted fel a kérdést. - Mármint, akkor ingyen adná a csokoládét, és az embernek el sem kell mennie a boltba venni, elég csak megvárni a reklámot.

- Ó, nos, erre nem gondoltam - mondta Wonka elgondolkodva.

- Azt ajánlanám, hogy csak kisebb, kóstolókat vetítsen ki, ne egész táblacsokikat - mondtad, majd a Charlie kezében lévő csokira mutattál. - Ahhoz hogy egy ekkora csoki legyen nagyot kell csinálni, ami sok alapanyag. Ha azonban eleve ekkorákat vetít ki, és csak kóstolónak, akkor kicsi csokit tudnak csak kivenni az emberek, és megkívánják majd az egész táblacsokit. Akkor elmennek a boltba, és vesznek maguknak. Így lenne nyereséges csak.

- Egy zseni vagy [Név]! - mondta boldogan Wonka, amiért megoldottad a problémát, amiről eddig nem is tudott. Ez csak később merült volna fel, amikor már használja ezt a technológiát, de így most megspóroltál neki nagyon sok problémát. Kissé elmosolyodtál, és bólintottál.

- Mást is tud sugározni? - kérdezte Mike apja, mire Wonka most ránézett. - Teszem azt, egy tányér müzlit?

- Van fogalmad róla, miből csinálják a müzlit? - kérdezett vissza a férfi. - A ceruzahegyezőből kihulló fodros forgácsokból.

- De ha akarna, tudna más dolgokat is küldeni? - jött a kérdés most Charlietól, aki látszólag kíváncsi volt a válaszra.

- Hát persze.

- Embereket is? - érdeklődött Mike.

- Nem sugárzok embereket, mert kimondottan rossz ízűek.

- Maga nem tudja, mi az, amit feltalált! - kiáltotta felháborodottan Mike. - Ez egy teleporter. Az emberiség történelmének legnagyobb találmánya! Maga meg csak a csokiról dumál!

- Higgadj már le édes fiam! - szólt rá végre-valahára a fiára Tévé úr. - Wonka úr bizonyára tudja, mit miért csinál.

- Nem, nem tudja! Fogalma sincs róla! Játssza a zsenit, közben meg tiszta lökött! De én nem vagyok az.

Azzal elrohant mellettetek, átugrott a fotelban ülő Umpalumpa fölött és a vörös gomb felé szaladva ellökött még kettő szerencsétlen kis embert. Felfutott a kezelőpulthoz, ahol az imént álltatok, majd Wonka figyelmeztetése ellenére megnyomta a gombot. Átugrott a kezelőpanel fölött, egyenesen a kör alapú platformra, ami már lassan emelkedni kezdett. Az apja közelebb futott hozzá, de hamar megállt, mert nem tudta, mit tehetne. Charlie és te is elléptetek a tévé elől, és figyelted, ahogy Mike lassan lebegni kezd. A fiú a levegőben kardozott, rugdalt és táncolt, majd mosolyogva integetett az apjának. Ő nem gondolta, hogy ebből baj lehet.

Aztán vakító fény, és Mike egyszerűen eltűnt.

- Eltűnt - jelentette ki a nyilvánvalót az apja, mintha nem az imént látta volna, hogy egy gigászi csokoládéval is ez történt.

- Gyerünk, nézzük meg, mi van a tévében! - mondta izgatottan mosolyogva Wonka, ahogy megragadva a kezed a tévé elé húzott. Charlie szorosan követett, és ahogy felálltatok a tévé elé, Mike apja is visszatért hozzátok. A tévében még mindig az Űrodüsszeia ment. - Reméljük, hogy hiánytalanul megérkezik.

- Ezt, hogy értsem? - kérdezte a fiú apja kissé ijedten.

- Néha előfordul, hogy az apró darabkáknak csak a fele jut át - felelte kelletlenül Wonka. - Ha választania kell a fia két fele közül, melyikre szavaz?

- Miféle őrült kérdés ez? - kérdezett vissza felháborodottan a férfi.

- Nem kell mindjárt harapni - motyogta sértődötten Wonka, ahogy a férfiról a tévére nézett. - Csak kérdeztem. Válts csatornát, kezdek aggódni a kölyökért.

Az Umpalumpa szófogadón felvette a kapcsolót, és váltogatni kezdett a csatornák között. Egy hírműsorban végül megjelent Mike, a hírbemondó Umpalumpa asztalán.

- Ott van! - jelentette Charlie, míg az apja a fiát szólította.

Ha félted gyermeked,

Legyen elved ez,

A hírolvasó Umpalumpa elkezdett énekelni, és az asztalán álló apró fiú felé biccentett. Ekkor a csatorna megváltozott, és most egy szakácsműsort adott, ahol a szakács ugyancsak Umpalumpa volt, aki éppen egy húst klopfolt.

Ha félted lányod, kisfiad

E jó tanácsot megfogadd

A csatorna ismét váltott, most két gyerekruhába öltözött Umpalumpa játszott valamiféle bokszolós játékkal. Mike a ringen belül állt, a kék és piros figura mögött, és ijedten nézte, ahogy az Umpalumpák irányításában a két figura verekszik.

És eleve ne engedd meg,

(Eleve ne engedd...)

Hogy TV-t nézzenek,

(Eleve ne engedd...)

Vagy még jobb hogyha kidobod

Az agyromboló gépdobozt

Újra váltás, ezúttal egy fekete-fehér képre. A kép két lábat mutatott, ahogy beléptek a fürdőkádba, amiben Mike állt, és értetlenül kapkodta a fejét jobbra-balra. Látszott, hogy elhúzzák a zuhanyfüggönyt, majd a következő képkockán már a zuhanyfejet láttátok alulról, amiből ömleni kezdett a víz. Ezután ismét változott a csatorna, és most egy rockkoncert felvételét láthattad. A színpadon a frontember Umpalumpa magasba emelt kezekkel állt. Tekinteted mögétek siklott, hogy láthasd ahogy a fehérbe öltözött Umpalumpák körülöttetek állnak, és úgy tűnt léggitároznak. Visszafordultál a tévé felé, ahol éppen egy Umpalumpát mutattak, aki hasonló mozdulatokat tett, mint a mögöttetek lévők, csak azzal a különbséggel, hogy nála tényleg volt egy gitár. Az Umpalumpa a kamerába hajolt, és a nyelvét nyújtogatta.

Eleve ne engedd...

Eleve ne engedd...

Mely kiszippantja agyadat,

A helyén fűrész por marad,

A fejből kiszökik az ész.

A gyermek nem lát, már csak néz.

Nem lát!

Nem lát!

Felváltva kapkodtátok a fejetek a képernyő és a mögöttetek lévő Umpalumpák között, mert hol itt, hol ott énekeltek.

És nem köti le se mese, se versike, se, semmi se.

Se versike, se, semmi se!

A tévében a szintetizátoros Umaplumpát mutatták, akinek a hangszerén állt Mike. Az Umpalumpa végighúzta a kezét a billentyűkön, és lesöpörte Mikeot.

Az agyad lágyul mint a vaj,

A TV elöl elinalj,

És rá se nézz, vagy kész a baj.

Vagy kész a baj

Vagy kész a baj.

Ezután legközelebb már csak akkor láttad meg a fiút, amikor a dobost mutatták, ahogy feldobja a pálcáit a levegőbe. Mike a pálcák mellett repült felfelé, csak, hogy utána leesve a színpad teljesen megváltozott változatára érjen. A most ott éneklő Umpalumpák kísértetiesen hasonlítottak a Beatles zenekar tagjaira.

De látva Tévé úr fiát,

Nem vállalunk garanciát.

Garanciát.

Mögöttetek az Umpalumpák gyertyákat tartottak a magasba, és lágyan ringatóztak a zenére. Észre sem vetted, mikor kapcsolták le a lámpákat és lett ilyen sötét a teremben.

Hogy lesz még ő egy Góliát.

A színpad visszatért a Rockzenészekhez, és Mike egy hangszórón állt, de a gitáros hozzá vágta a gitárt, így a fiúnak el kellett ugrania. Csatornaváltás következett a fekete-fehér filmre.

Egy góli-át, egy góli-át, egy

góli-át, egy góli-át, egy góli-át

Mike a fürdőkádban állt, de hirtelen elhúzódott a zuhanyfüggöny, és egy kést tartó Umpalumpát tárt fel. Az Umpalumpa megpróbálta leszúrni Mikeot, de a fiú mindig elugrott a kés elől. Ezután a kép változott, és visszatért a bokszoló bábukhoz, azonban Mike ezúttal nem mellettük, hanem közöttük volt.

Nem vállalunk garanciát,

Hogy lesz még ő egy Góliát,

A piros bábu megütötte a fiút, aki ettől elesett, és az Umpalumpa éppen úgy váltott csatornát, hogy a fiú a szakács Umpalumpa serpenyőjébe esett.

De talán kinövi a kárt,

És hogyha ne-ne-nem,

A szakács lendített egyet a serpenyőn, így Mike ismét a levegőben volt. A csatorna visszaváltott a hírolvasóra, és a fiú most az asztalra esett, éppen az Umpalumpa előtt.

Hát pórul járt.

A hírolvasó lecsapta a papírjait, egyenesen az alatta fekvő Mikera.

- Ú, vegye ki valaki - mondta Wonka grimaszolva, ahogy a fiút úgy lecsapták akár egy legyet. Nyilván nem lehetett kellemes élmény. A hírolvasó felemelte a papírokat, míg Mike segítségért kiabált, igencsak nevetségesen magas hangon. Az apja benyúlt a tévébe, megragadta a fia ruhájának grabancát, és kivette onnan Mikeot. - Hál istennek sértetlenül megúszta a fia.

- Sértetlenül? Maga szerint a fiam sértetlen? - kérdezte felháborodottan Mike apja, majd lenézett az aprócska fiúra. Mike Wonka felé fordult.

- Most sugározzon át engem visszafelé! - követelte, de mivel nagyon kicsi volt, és a hangja olyan volt mint az Alvin és a mókusokban a mókusoknak, nem volt túl hatásos.

- Sajnos nincs visszafelé - tudatta a fiúval Wonka. - Ez televízió, nem telefon. Nagy különbség.

- Akkor halljuk, hogyan lehet helyrehozni Mikeot?

- Nem tudom - rázta a fejét Wonka tanácstalanul. - De a gyerekek rugalmasak, és nyúlnak mint a rétes. Beletesszük őt a nyújtógépbe!

- Géppel nyújtsuk?!

- Ez az én ötletem volt! - Méltatlankodott sértődötten a csokigyáros. Mike apja csak döbbenten nézett rá, mire Wonka lepillantott a férfi kezében fekvő apró fiúra. - Nyúlánk lesz tőle, az tuti. Egen, a nyújtógép. Kísérd a becses Tévé urat és a... kicsi fiát a nyújtógépünkhöz! Kinyújtjuk.

A szólított Umpalumpa Mike apjához lépett, és megrángatta a nadrágja szárát. A férfi még a fiát a magasba tartva az Umpalumpa után indult, és miközben megfordult majdnem arcon ütötte Mikeal Wonkát. A férfi elhajolt az ütés elől, majd megkönnyebbülten kifújta a levegőt, és egy percnyi csend múlva ismét megszólalt.

- Haladjunk tovább! - mondta, ahogy elindult a terem ajtaja felé. Az Umpalumpák leállították a gépeket, és elhagyták a szobát, ahogy ti hárman is a lift irányába tartottatok. Úgy tűnt, mintha csak miattatok lettek volna itt, és most, hogy elvégezték a feladatuk mehettek is a dolgukra. - Még mindig rengeteg látnivaló maradt. Node, hány vendégünk van még?

- Már csak Charlie maradt Wonka úr - mondtad mosolyogva, és lenéztél a kisfiúra, aki izgatottan csillogó szemekkel nézett rád vissza. A szemüveget már levettétek, így láthattad, ahogy Wonka barna szemei a fiúra siklottak, és meglepetten nézett rá.

- Te maradtál utolsónak? - kérdezte, megerősítést várva.

- Igen - felelte Charlie, aki jól láthatóan maga is alig hitte el.

- Hova lettek a többiek? - kérdezte Wonka, mire összenéztél Charlieval, és fél szemöldököd felemelve a férfi felé biccentettél. Charlie csak nevetett ezen, de Wonka nem igazán figyelt a néma párbeszédre. Helyette lassan elvigyorodott, és kinyújtotta a kezét, hogy megrázza Charliét. - Ó kedves gyermekem, hisz akkor te nyertél! Őszintén tiszta szívemből gratulálok! Nagyon örülök, hogy így történt! Sejtettem én ezt, kezdettől fogva! Be is jött! Na de, semmi laca, semmi faca!Temérdek tennivalónk van még, és a napunk bizony véges. Még az a szerencse, hogy az üveglifttel secc-pecc alatt eljutunk mindenhova...

Bár nem akartál, mégis felnevettél azon, hogy egyenesen az üvegliftnek rontott, és a hirtelen ütközésre hátraesett. Még a kalapja is leesett a fejéről. Charlie aggódva nézte az éppen feltápászkodó férfit, míg te a nevetéseddel küszködtél. Wonka felegyenesedett, megigazította a fején a kalapot, és kínosan nézett rátok. Bár, amikor tekintete összeakadt a nevetéstől könnyes szemeiddel, kissé elmosolyodott, és megnyomva a liften a gombot kinyitotta annak ajtajait.

- Gyerünk - mondta, mintha mi se történt volna. Még mindig halkan kuncogva előre terelted Charliet a liftbe, majd te is beszálltál. Wonka, amikor megbizonyosodott róla, hogy mindketten bent vagytok, megnyomott egy gombot, és a liftajtó becsukódott mögötted.

- Fel és ki? - kérdezte Charlie elolvasva, hogy melyik gombot nyomta meg. - Milyen terem az a „fel és ki"?

- Meglátod. - A lift ekkor elindult, egyenesen fölfelé. Nem mentetek sokat, amikor Wonka ismét megszólalt. - Ujjujujujujj, talán gyorsabban kellene mennünk, ha így kullogunk nem fogjuk áttörni.

- Mit kell áttörni? - kérdezte kíváncsian Charlie.

- Azóta viszketett az ujjam erre a gombra, hogy javasoltad az elkészítését - mondta a férfi izgatottan vigyorogva nézve rád. - Hát most, megnyomtam. Fel és ki!

- Oké, de először tesztelted, ugye? - kérdezted, noha tudtad, hogy mi a válasz. Ahogy természetesen azt is, hogy nem lesz semmi bajotok.

- Most majd teszteljük! - felelte a férfi őrülten vigyorogva, mire csak a fejed ingattad, és felnéztél a rohamosan közeledő üvegtetőre. A lift gyorsan haladt felfelé, míg Wonka még mindig nevetett.

Aztán hatalmas csörgéssel az üvegtető kitört, és a lift a levegőbe repült.

≫────≪ 🍫 ≫────≪

*Ha ti sem értitek, miért nem akar róla beszélni. Több elmélet is létezik, de ezek közül a legtöbb túl bugyuta ahhoz, hogy elhiggyem. Van azonban az az egy, miszerint ez egy utalás Johnny Depp egy másik filmjére, amiben Ed Wood rendezőt alakította. Én nem láttam azt a filmet, szóval nem tudom, de szintúgy Tim Burton rendezte.
Egyébként ez a rész tele van filmes és egyéb utalásokkal, túl sokkal, hogy mindet megemlítsem.