Elhagyva a feltalálótermet Wonka egy folyosón kalauzolt végig benneteket. Folyamatosan beszélt arról, hogy sietnetek kellett, mert még sok látnivaló volt, idő viszont kevesebb, de nem igazán figyeltél rá. Helyette a küldetéseid haladását jelző sávra néztél. A kis rózsaszín csík haladt ugyan előre, de egyértelműen nem volt még a teljesítés közelében. Egyrészt, négy küldetésből csak három volt ismert, a negyediket még nem kaptad meg. Másrészt, az a két küldetés, amit ténylegesen teljesíteni tudtál most még mindig nem volt kész. Abban biztos voltál, hogy az első „mellékküldetés" akkor lesz teljes, ha elhagyjátok a gyárat Charlieval, így amiatt nem aggódtál.

   De a másik kettő.

   A másik küldetés haladt, de nyilván annyi nem volt elég, hogy a múltban Wonkának dolgoztál, mint feltaláló, és azért kellett elmenned, mert megvádolt, hogy eladtad a recepteket. Valami más volt még a dologban, és egyszerűen nem tudtad, hogyan deríthetnéd ki, mi volt az. És mégsem ez volt a legnagyobb aggodalmad, hanem sokkal inkább az utolsó, még függőben lévő küldetés.

   - Link, lehetséges az, hogy egy küldetés végig függőben maradjon? - kérdezted aggódva a rendszert, aki természetesen azonnal készségesen válaszolt neked.

   - Ha ez a helyzet, az azt jelenti, hogy nem haladsz jó irányba - kezdte, ezzel még jobban a frászt hozva rád, de a következő szavai kissé megnyugtattak. - De jelentheti azt is, hogy egyszerűen még nem találkoztál azzal a személlyel akihez kapcsolódik a küldetés, vagy még nem történt meg az az esemény, ami kiválthatja. Ne aggódj, van még időd.

   - Oké, köszönöm - mondtad, és kissé valóban megnyugtattak a szavai. Azonban nem lehettél sokáig ebben a nyugalomban, a következő pillanatban ugyanis ismét vörös szövetbe ütköztél. Egy pillanatig megint eltartott, mire felfogtad, hogy Willy Wonka hátának sétáltál, és ahogy elhúzódtál magadban nagyon csúnya szavakkal illetted az ostobaságodat, amiért már megint nem figyeltél a környezetedre.

   Fejed kissé felfelé döntve néztél fel a férfira, aki lassan megfordulva pillantott le rád. Barna szemei a tieidbe mélyedtek, de láttad rajta, hogy nem volt teljesen jelen gondolatban. Nyilván megint visszaemlékezett, amikor beleütköztél, és megzavartad ebben. Azonban nem tűnt úgy, mint akit ez zavart volna.

   - Micsoda furcsa szokásod van neked - mondta Wonka, ahogy ajkaira lassan mosoly kúszott, mire elvörösödtél, és elkaptad róla a pillantásod. Ez persze csak növelte a mosolyát, de nem érdekelt, ha nem láttad nem fájt.

   - Ezt nekem kellene mondanom - felelted, és végre kissé felsandítottál rá. Ő csak szórakozottan felnevetett a szavaidra, bár a hangja kissé kínosan csengett.

   - Bocsánat, de emlékrohamom támadt - mondta a férfi most a többiekre nézve, és nem vágott vissza a szavaidra. Ez egyfajta győzelemmel töltött el, és nem tudtad megállítani az elégedett vigyort, ami utat tört az ajkaidra.

   - Vagy úgy - szólt Veruca apja, ahogy közelebb húzta magához a kislányát, távolabb a különc csokigyárostól.

   - Gyakran vannak ilyen rohamai? - kérdezte hasonlóan furcsálkodó tekintettel Mike apja.

   - Egyre gyakrabban - felelte Wonka, majd lepillantott Charliera, aki eddig ezen rohamok nagy részéért volt felelős. - Ma.

   Azzal halkan, kínosan nevetgélve tovább indult. A csapat összenézett, bár te nem vettél részt a néma beszélgetésben, majd követni kezdtétek a férfit. Az út további részében kínosan ügyeltél arra, hogy ne menj közvetlenül Wonka mögött, ha még egyszer nekimennél nem tudod, mit tennél. Már így is nagyon kellemetlen volt, és az, hogy a férfin jól látható volt mennyire élvezte kicsit sem segített.

   - Nocsak, ebben a teremben otthon vagyok - hallottad meg Veruca apjának hangját, így figyelmed visszaterelted a többiekre. Most egy „dióválogató" nevű szoba előtt álltatok. - Tudja uram, magam is csonthéjasokkal foglalkozom.

   Figyelted, ahogy a férfi előhúzott egy névjegykártyát a zsebéből, amit Wonka elvett ugyan, de azzal a lendülettel már át is hajította a válla felett. Tekinteted a kis kártyát követte, majd amikor az a földre esett ismét a két férfira néztél előtted.

   - Ön is a Szortiprof 4000-ressel végzi az osztályozást? - kérdezte a férfi, mire Wonka furcsa arcot vágott. Nos, valójában az esetek nagy részében furcsa arcokat vágott.

   - Nem - mondta, és felnevetett. - Fura egy alak maga.

   - Bagoly mondja verébnek - morogtad, de olyan hangosan, hogy Wonkán kívül mindenki meghallotta. Talán maga a férfi is hallotta, csak nem érdekelte, ahogy kinyitotta az ajtót, míg a többiek egyetértően néztek rád. Ez a furcsa egyetértés azoktól az emberektől, akiket a legkevésbé sem kedveltél, kényelmetlenné tett, így megfogva Charlie karját beléptél a szobába Wonka után.

   A többiek azonnal követtek, és lassan mind felsorakoztatok a kis folyosó végén lévő kapu mellett. Tekinteted a kék-fehér csíkos szobában dolgozó mókusokon pihent, akik kopogtatták és széttörték a diókat. Aranyosak voltak, de még véletlenül sem akartál ujjat-húzni velük.

   - Mókusok! - jelentette ki a nyilvánvalót Veruca. Ellenálltál az újabb szemforgatási kényszernek, miközben lépéseket hallottál, amik közvetlenül mögötted álltak meg. Nem kellett hátranézned, hogy tudd ki volt az, és csak most vetted észre, hogy egyenesen a kapu előtt álltál, középen, ott ahol Willy Wonkának lett volna a helye. Nem fordultál hátra, ahogy odébb akartál lépni, de egy kar melletted megakadályozott. Tekinteted a mögötted állóra vezetted, aki melletted a kapun támaszkodott, és ártatlanul mosolygott le rád.

   - Bizony, mókusok - mondta Wonka, de tekintetét nem vette le rólad. - Mégpedig speciálisan diótörésre kiképzett mókusok.

   - Miért nem csinálják ezt is az Umpalumpák? - kérdezte a kislány apja.

   - Mert csak a mókusaink tudják egészben kiszedni a dióbelet - magyarázta Wonka. - Megjegyzem, ez a zseniális ötlet ugyanannak az embernek pattant ki a fejéből, akinek a tejszínhabosat és még rengeteg másikat is köszönhetünk. Minden egyes darabot megkopogtatnak, hogy nem rossz-e. Nézzétek csak! Azt hiszem talált egy férgeset.

   Mindenki az említett mókusra nézett, és noha te is őt figyelted, magadban megjegyezted, hogy ezek szerint a mókusok is a te ötleteid voltak. A kis állat meghallgatta a diót, majd mint az előbb Wonka a névjegykártyával, egyszerűen áthajította a válla mögött. A dió gyorsan gurult a terem közepén lévő hatalmas lyuk felé, majd egyszerűen leesett.

   - Apu, akarok egy mókust! Szerezz nekem egy mókust! Akarok egyet! - követelte Veruca az apjától, mire enyhe undorral néztél le rá, de csendben maradtál. Tekinteted a lányról a mögötted álló férfira siklott, aki szintúgy rád nézett, és megosztottatok egy helytelenítő pillantást. Erre kissé elmosolyodtál, majd úgy csinálva mintha mi se történt volna ismét a mókusokra néztél.

   - Kiscsillagom, már rengeteg állatod van - mondta a lány apja, de Verucával nem lehetett beszélni.

   - Nincs otthon csak egy pónim, és két kutyám, négy macskám, hat nyulam és két papagájom, és három kanárim, egy pintyem és egy teknősöm, aranyhalaim, meg egy öreg hörcsögöm! - mondta a lány felháborodottan. Ezúttal Charlieval néztél össze, magadban azon gondolkodva, vajon ki gondoskodott a lány rengeteg állatáról. Mert abban biztos voltál, hogy nem ő etette, almolta és gondozta őket. - Azonnal szerezz nekem egy mókust!

   - Rendben van - adta be igencsak könnyen a derekát a férfi. - Ígérem, hogy az első boltban veszek neked egy mókust.

   - Nem egyszerű bolti mókust akarok! - kiáltotta a lány. - Nekem egy idomított kell!

   - Értem kicsim - mondta az apja, nyilván ő maga is rendkívül kellemetlenül érezte magát emiatt. Ha nem kényeztetné el ennyire, akkor nem kerülne ilyen helyzetbe, így egy kicsit sem tudtad sajnálni. - Wonka úr! Mennyit kér egy ilyen mókusért? Mondjon egy árat!

   - Ezek nem eladók - rázta a fejét Wonka. - Nem kap a kislánya.

   - Akarok! - mondta Veruca Wonkától az apja felé fordulva.

   - Sajnálom kicsim. Wonka úrral nem lehet tárgyalni - mondta a csokigyáros tökéletesen utánozva Veruca apjának a hangját. Valójában annyira tökéletesen, hogy ha nem tudtad volna, hogy ő beszél, biztos lettél volna benne, hogy Veruca apja mondta ezt.

   - Ha nem szerzel nekem mókust, akkor majd szerzek én magam - mondta Veruca dühösen az apjára nézve, majd átbújva a rácsok alatt lesétált a lépcsőn, és a mókusok felé indult. Az apja utána szólt ugyan, de a lány mintha meg sem hallotta volna, tovább ment, fejét kapkodva keresve egy megfelelő mókust magának. Wonka is utána kiáltott, de Verucát ez sem hatotta meg, ahogy megállt a lépcső előtt, és onnan nézett körbe.

   Látszólag végül talált egy olyan mókust, ami tetszett neki, mert hirtelen egy adott irányba indult, igencsak magabiztos módon. Figyelted, ahogy a kis székeken ülő mókusok felé ment, és azok megfordulva észrevették a jelenlétét. Egyre több mókus hagyta abba a munkát, ahogy Veruca a kiszemelt áldozata felé haladt, míg végül az összes kis állat a lányt nézte. Az egyik szélen dolgozó mókus volt a célpont, amelyik utolsónak fordult meg, és az elé lépő lányra nézett.

   Veruca egy ideig állt előtte, és bámulta a mókust, aki visszanézett rá, majd lehajolt, és két kézzel a kis állat felé nyúlt. Ez azonban nem tetszett a mókusoknak, és a lány felé ugrottak, a terem összes kis állata Veruca felé rohant. A lány ijedten kezdett hátrálni tőlük, de a mókusok gyorsak voltak, és nem sok esélye volt elmenekülni. Ekkor kulcszörgést hallottál magad mögött, majd egy kéz bukkant fel melletted, és a zárba dugott egy kulcsot. A következő pillanatban a kéz visszahúzódott, hogy egy másik kulcsot próbálhasson.

   Miközben Wonka a kulcsokkal szórakozott a mókusok elérték a lányt, és ráugrottak. Eleinte még képes volt állva maradni, és megpróbálta lesöpörni magáról a mókusokat, de egy idő után túl sok kapaszkodott rajta, és ahogy egyszerre több ugrott neki, úgy végül hátra esett. A lány most a hátán feküdt, rajta egyre több mókussal, és sikítozva próbálta lelökni magáról a kis, ártalmatlannak tűnő állatokat. A mókusok végül a kezeit és a lábait egyenként lenyomták a földre, így a kislány meg sem tudott mozdulni.

   - Apu, szólj már, hogy hagyják abba! - kiáltotta a lány a fejét hátravetve nézve fel rátok. Mást nem is tudott mozgatni, csak a fejét.

   Ekkor egy mókus ugrott a mellkasára, valószínűleg az, amelyiket el akart vinni magával, és a kislány fejét most előre vetve nézett az állatra. A mókus a mellső mancsait a lány homlokára támasztotta, majd megkopogtatta Veruca fejét. Ezután fülét a fejéhez tartva hallgatózott.

   - Mit csinálnak vele? - kérdezte Charlie melletted, ahogy kezeivel a tiédet fogta. A fiú arcára aggodalom ült ki, te pedig a szabad kezeddel nyugtatóan a hajába borzoltál.

   - Megvizsgálják Verucát, hogy nem rossz-e belül - felelte Wonka, aki most abbahagyta a kulcs keresését, és kissé a vállad fölött előrehajolva nézte a mókusokat és a kislányt. A mókus ekkor felnézett. - Ez bizony baj. A kislány velejéig romlott.

   Ezen szavait megerősítendő a mókusok a lány kezei és lábai alá másztak, majd felemelve a lyuk felé kezdték vinni. Veruca a körmeit a padlóba vájva próbált valahogy menekülni, de mivel az teljesen sima felület volt, a körmei nem tudtak miben megakadni.

   - Veruca! - kiáltotta melletted a lány apja. - Hova viszik a lányomat?

   - Ahová a rossz diók valók - felelte Wonka. - A szemétnyelőbe.

   - Hova vezet az akna?

   - Hát az égetőbe - mondta a csokigyáros. Megfordulva ránéztél, mire a férfi a kislányról és a mókusokról kérdőn rád pillantott. Te fejeddel Veruca apja felé biccentettél, így Wonka követte a mutatott irányt, és a férfire nézett. Látszólag ekkor vette csak észre, hogy mennyire elmebetegnek hangzott az előbb, és gyorsan magyarázkodni kezdett. - De ne féljen, csak keddenként gyújtják be!

   - Kedd van, Wonka úr - közölted vele, mire ismét rád nézett. Tekintetéből a „Tényleg?" kérdést sikerült kiolvasnod, mire megerősítően bólintottál.

   - Lehet, hogy ma történetesen nem gyújtották be - próbálta menteni a helyzetet. Ekkor Veruca kiáltása megszakította a beszélgetést, és mindenki a lányra nézett, aki már vészesen közel volt a lyukhoz. Pillanatokkal később a mókusok elengedték a lányt, aki hangos kiáltással eltűnt a mély lyukban. Egy ideig még hallottátok a kiabálását, de lassan az is elhalt, és a mókusok visszarohantak a helyükre, hogy zavartalanul tovább dolgozzanak. - Nos, az se kizárt, hogy a kislánya elakadt az aknában, és ha így történt, elegendő ha ön utána megy, és egyszerűen kihúzza. Na?

   Azzal a férfi elfordította a kulcsot a zárban, amit nem is vettél észre, hogy mikor tett bele, majd megfogva a vállad kissé hátrébb húzott maga felé, és kinyitotta a kaput. Az hangos nyikorgással nyílt ki, de téged jobban érdekelt a hátadnak nyomuló mellkas, és a két válladon pihenő kéz. Veruca apja belépett a kapun, és a lépcsőn mászott le, amikor Wonka egyik keze eltűnt a válladról, és a csokigyáros becsukta a nyikorgó kaput, majd elfordítva a kulcsot kihúzta azt a zárból. Ekkor a korábbi helyedre állított, és ő is visszalépett mögéd. Feszélyezetten topogtál egyik lábadról a másikra, de nem mondtál semmit, és figyelted, ahogy Veruca apja leér a lépcsőn.

   Ahogy a férfi megfordult a terem két oldaláról sárgába öltözött Umpalumpák libbentek be, magas hangon énekelve. Nyilván egy új dallal készültek. Figyelted, ahogy a kis emberek lassan kört alkotnak a lyuk körül, és érezted, hogy Wonka mögötted már ringatózik a dallamra. Erre kissé elmosolyodtál, de ezúttal te nem mozdultál, mert a férfi kellemetlenül közel volt hozzád, noha még éppen nem értetek egymáshoz.

Veruca Só te komisz lány

A szemétdombon landoltál

De felvidulsz majd ha látod

Hogy lent is várnak barátok

Hogy lent is várnak barátok

Oh, lent is várnak barátok

   Az Umpalumpák körbe kezdtek ugrálni a lyuk körül. A dal ezúttal sokkal lassabb volt, mint az előző kettő, de nem kevésbé fülbemászó.

Ott pihen már egy döglött hal

Mit ezer nyű és kukac fal

   Egy Umpalumpa hatalmas halat tartott a kezében, aminek csak a feje és a farokúszója volt meg, középen a hal szálkái látszottak. A döglött állat büdös volt, még ilyen messze is érezted a szagát, és látványnak sem volt túlzottan kellemes. Éppen ezért nagyon örültél, amikor az Umpalumpa eldobta a halat, és az leesett a lyukba Veruca után.

De egy kagylóhéj is ott ásít

   Egy másik Umpalumpa hatlamas, törött kagylóhéjat dobott a hal után, ami noha nem volt annyira undorító mint a hal maga, így sem volt kellemes látványa vagy szaga.

És egy hús amely már elmászik

   Egy harmadik Umpalumpa penészes húst dobott a két szemét után, és ahogy az előző kettőnek, úgy ennek is borzalmas szaga volt.

Van záptojás és sok más jó

A szaguk szinte kábító

   Minden második Umpalumpa előre futott a sorból, és a lyuk köré gyűlve fölé hajoltak. Ahogy ott énekeltek a lyukból visszhangzott a hangjuk, majd háttal visszafutottak a helyükre.

Olyan jó

Ne szánd a mélybe süllyedt lányt

Hisz vár rá sok új jó barát

Ne szánd a mélybe süllyedt lányt

   Veruca apja lemászott a maradék lépcsőn is, és a lyuk felé indult. Az Umpalumpák közül négyen körülötte ugrálva mentek vele, egyik kezüket a magasba emelve, és intőn felmutatva a mutató ujjukat.

De miért lett a szegény lány

Kiállhatatlan boszorkány

Ki volt ki elkényeztette

Te lány ezt véled ki tette

   A négy Umpalumpa visszaállt a sorba, ahogy Veruca apja megállt a lyuk szélén, és bizonytalanul lenézett.

A megrontó a kísértő

Az anyád volt és apád ő

   Egy Umpalumpa a lyukba dobott egy festményt Veruca anyjáról, míg egy mókus az apja hátsójának ugorva belökte a férfit a lánya és a felesége portréja után. Veruca apjának kiáltása hosszan visszhangzott ahogy lefelé zuhant, de te a mögötted halkan felkuncogó férfira figyeltél, aki kínosan körülnézve eltakarta a száját. Amikor lenézett rád, még mindig szórakozás csillogott a barna szemekben, mire mosolyogva a fejed ráztad.

   Egy Umpalumpa lépett mellétek, és megrángatta Wonka kabátját, ezzel magára vonva a férfi figyelmét. Wonka leguggolt az Umpalumpához, és a szájához tartotta a fülét. A kis ember belesúgott, mire Wonka elmosolyodott, és felállt.

   - Csakugyan? - kérdezte, mire az Umpalumpa bólintott. - Nagyszerű. Most kaptam a hírt, hogy a kazánunk elromlott. Három hete gyűlik ott a szemét, úgyhogy puhára estek.

   - Nos, ez vigasztaló - mondta Mike apja, noha egyértelműen szarkazmus volt a hangjában.

   - Igen - mondta Wonka, majd néhány másodperc múlva folytatta. - Na. Menjünk barátaim.

   Tekinteted a férfiról Charliera vezetted, és ahogy a fiú aggódó szemeibe néztél, nyugtatón elmosolyodtál, majd megfogva a kezét a férfi után vezetted.