[Név] - a neved/karaktered neve

≫────≪ 🦙 ≫────≪

A hazafelé vezető út szomorú csendben telt. Pacha a gondolataiba merült, szinte nem is figyelt arra, merre mentetek, míg te csak hagytad, hogy némán átgondolja a dolgokat. Nem tehettél mást. Néha a vörös zsákra pillantottál, de az egyszer sem mozdult, mintha a benne heverő ájult láma valójában csak élettelen tárgyak tömege lenne.

- Sose hittem, hogy ez ennyire nehéz lesz - mondtad Linknek szánva a szavaid, a zsákról Pachára pillantva.

- Már megtapasztaltad, hogy az előző éned emlékei milyen hatással vannak rád - felelte Link tárgyilagosan. Természetesen rá nem hatottak a veled történtek, elvégre nem fűzte semmilyen érzelmi kötelék a körülötted lévőkhöz. Igazából nem voltál benne biztos, hogy irántad voltak-e bármifajta érzései, vagy csak a feladatát végezte, amikor segített neked. Te mindenesetre nem tehettél róla, hogy barátként tekintettél a láthatatlan hangra a fejedben.

- Igen, de tudom, hogy minden rendben lesz a végén.

- Az agyaddal tudod, de ezt mondd el a szívednek is - mondta nyugodtan a rendszer, mire elhúztad a szád, és bólintottál. Igaza volt. Bár elméletben tisztában voltál vele, hogy minden megoldódik, és boldog vége lesz a történetnek, azok a nyavalyás, makacs érzelmek nem tűntek el.

Pacha hirtelen megállt, mire te is lefékeztél, és a férfira pillantottál melletted. Nevelőapád szomorúan nézett maga elé, s követve a pillantását gyönyörű látványban volt részed. Onnan, ahol álltatok tökéletes rálátás nyílt a falutokra. A házak szép sorára, és a hegytetőn álló kis viskóra, amit az otthonodnak neveztél. Az ég már elég sötét volt, így néhány házban lámpa égett, apró kis csillagokat alkotva a domboldalon.

A férfi ismét felsóhajtott, majd néhány perc múlva továbbindult. Elszakítottad a tekinteted a látványtól, és követted Pachát. Az ég egyre gyorsabban sötétedett, és mire a falu határába értetek, már alig láttál valamit. Örültél, hogy a falu házaiból kiszűrődő fény segített tájékozódni a Hold halovány fénye ugyanis közel sem volt elég, hogy magabiztosan lépkedhess a dzsungel veszélyes talaján.

Ahogy a házatok felé haladtatok hallottad, ahogy a gyerekek kiabáltak, és kissé elmosolyodtál, amikor megpillantottad apró alakjukat. Chicha is velük volt, és az ajtófélfa előtt térdelt, éppen Tipo magasságát mérve. Chaca éppen azzal volt elfoglalva, hogy odébb lökje öccsét, hátha ő is nőtt mióta utoljára mérték, amikor a fiú felétek fordult, és észrevett benneteket.

- Megjött apa és [Név]! - Hallottad a kiáltást, ahogy a fiú felétek futott. Chaca is észrevett erre, és az öccse után szaladt, majd Pacha karjaiba ugrottak. A férfi felnevetett gyermekei boldog üdvözletén, míg te csak halványan mosolyogva néztél rájuk. Pillanatokkal később azonban a te karjaid teltek meg a két lurkóval, akik szorosan öleltek. Halkan felnevettél, és mindkettejük fejére ejtve egy-egy kezed lenéztél rájuk. Aztán Tipo felnézett rád, és csillogó szemmel elújságolta a mai nap legnagyobb hírét. - Képzeljétek, megettem ma egy bogarat!

- Anyátok tán sütött valamit? - kérdezte viccelődve Pacha, mire ti hárman felnevettetek. - Ez maradjon köztünk!

- Hallottam - jött Chicha hangja, mire mind a négyen egymásra pillantottatok, mint akiket rosszaságon kaptak. - Jól van fiúk lányok, félre az útból! Helyet kérünk a kismamának!

Te és a még mindig hozzád ragaszkodó gyerekek odébb léptetek, hogy Chicha üdvözölhesse férjét. Egy üdvözlő csók után a nő feléd fordult, és ölelésbe vont, amit te boldogan viszonoztál.

- Apa, [Név] nézzétek meg, mekkora nagy vagyok! - kiáltotta Tipo elengedve téged, és a ház felé szaladva.

- Ma egész nap méretszkedtünk - sóhajtotta Chicha elengedve.

- Nocsak - mondta Pacha, és a kis család követte Tipot a házig. A fiú az ajtófélfa elé állt háttal annak támaszkodva, mutatva, mennyire magasra nőtt.

- Hirtelen nőni kezdtem - magyarázta neked és az apjának. - Akkora vagyok, mint apa ekkora korában.

- Azta, valóban - mondtad kuncogva, ahogy megnézted a kis vonalakat, és a melléjük rajzolt fejeket, melyek a megmért személyt mutatták. Ekkor Chaca lépett elétek.

- Igen, de nekem már mozog az egyik fogam - mondta. - Nézzétek!

Azzal elkezdte kifújni és beszívni a levegőt, amitől az egyik foga mozogni kezdett.

- Jól van, eleget ugráltatok - mondta Chicha. - Abban maradtunk, hogy megvárhatjátok apátokat és a nővéretek. Most irány az ágy.

- Hadd maradjunk még fent! - kérték a gyerekek Pachára nézve, tökéletes szinkronban. Olyan bociszemmel néztek fel az apjukra, amiről tudták, hogy nem tud ellenállni. Pacha valóban úgy tűnt, hogy be fogja adni a derekát, de te tudtad, hogy erről szó sem volt.

- Nem kell lefeküdnötök - mondta a férfi, majd felállva átkarolta a feleségét. - Leülünk, és elbeszélgetünk róla, hogy mennyire szeretjük egymást. Ugye, drágám?

Ezekkel a szavakkal a nő felé fordult, egyik ujját az álla alá téve maga felé fordította, és lassan, csücsörítve közelített felé, hogy a gyerekeknek legyen idejük meggondolni magukat. Már éppen megcsókolták volna egymást, amikor a gyerekek fújjogni kezdtek, majd jó éjszakát kívánva beszaladtak a házba. Ti hárman csak nevettetek rajtuk, majd hirtelen Chicha felétek fordult.

- Meséljetek! - mondta, ti ketten pedig ijedten egymásra pillantottatok. - Mit akart a király?

- Nem tudom - felelte Pacha egy igencsak átlátszó köhögés után. Te csak bólogattál a szavaira, amikor Chicha megerősítésért rád nézett. - Nem fogadott.

- Nem fogadott? - kérdezett vissza enyhén felháborodottan a nő. - Miért nem?

- Nos, egy bácsi azt mondta, hogy kidobatta őt az ablakon, mert kizökkentette - felelted, és megvontad a vállad. - Aztán mikor bementünk, hogy találkozzunk vele, az őrök azt mondták, hogy nincs abban a hangulatban, hogy fogadjon.

- Hogy lehet ilyen modortalan? - kérdezte dühösen a nő. - Ha nincs kedve fogadni, akkor csak elküld azután, hogy ő hívatott?

- Nos, ő a király - felelted nyugodtan. - Mégis ki kényszerítheti valamire, amit nem akar?

- Nem, nem! Akár király, akár nem udvariasság is van a világon - ellenkezett Chicha. Magadban jót mulattál ezen, hiszen a való világban senki se merne ellent mondani egy igazi császárnak. Halál lenne a büntetés. Szerencsére ebben a világban kissé máshogy működtek a dolgok. - A helyetekben most rögtön visszamennék, és követelném, hogy fogadjon! Nem hagynám annyiban!

- Drágám, gondolj a babára - próbálta megnyugtatni ideges feleségét Pacha. Chicha csak legyintett.

- Jól vagyok Pacha, a babának pedig még nem kell jönnie - jelentette ki. - Kedvem lenne megmondani a véleményemet a királynak! Hogy lehet valaki ilyen... ilyen... ááá! Inkább elmosogatok.

Míg Chicha elment mosogatással lenyugtatni magát, Pacha szomorkásan végighúzta a kezét az ajtófélfába faragott lámán, és körbenézett a kis viskón. Nyilván így köszönt el a háztól, amiben születése óta élt és nevelkedett. Ahol ő maga is nevelte a saját gyermekeit.

- Drágáim, minden rendben? - kérdezte felétek fordulva Chicha. Csak ekkor vetted észre, hogy te is hasonlóan szomorú, búcsúzkodó tekintettel álltál ott.

- Igen, persze - felelted, és mosolyt erőltettél magadra.

- Csak kicsit elfáradtunk - kontrázott rá Pacha is, kirántva magát a gondolataiból. - Megyünk, bevisszük Derest.

A férfi ezzel megfordult, és kilépett a házból. Chicha kérdőn nézett rád, egyértelműen nem hitte el, hogy csak elfáradtatok, és azért viselkedtetek ilyen furcsán.

- Később elmagyarázom - mondtad, mire a nő csak bólintott, és visszafordult a mosogató felé. Ekkor te is kiléptél a házból, és Pacha után indultál, aki már az istálló előtt ült a padon, és fejét a kezeibe temetve búslakodott. Mellé léptél, és leülve a padra felnéztél a csillagos égre. Pacha egy ideig nem mutatta jelét, hogy észrevette volna a jelenléted, de aztán felegyenesedett, és rád nézett. Érdeklődve pillantottál magad mellé, a férfi szemeibe nézve.

- Tennünk kell valamit - mondta, mire csak bólintottál.

- Menjünk vissza a királyhoz? - kérdezted, mire Pacha megrázta a fejét.

- Nem tudom, hogy lenne-e értelme.

- Ha nem próbáljuk, soha nem tudjuk meg - vontál vállat. A férfi egy ideig csendesen nézett rád, de be kellett vallania, hogy ebben igazad volt. Végül csak sóhajtott egyet, és felállva elindult,hogy előkészítse Deres helyét, amikor azonban elhaladt a szekér mellett, az azon lévő vörös zsák megmozdult. Pacha lefékezett, és a zsákra pillantott, majd rád.

Felálltál a padról, és a férfi mellé lépve néztél a mozgolódó csomagra, aztán Pachára. A férfi még mindig bizonytalanul állt ott, mire fejeddel a zsák felé biccentettél. Pacha csak nézett rád, majd mikor ismét biccentettél neki, kelletlenül a zsákhoz lépett, és kioldozva azt szétnyitotta.

- Mi ez? - kérdezte, és ekkor elhajolt onnan, mert egy láma feje jelent meg a zsák szájában.

- Egy láma - felelted, és közelebb lépve megbökted a furcsán álló fülét.

- Te meg, hogy kerülsz ide kispajtás? - kérdezte közben Pacha, mire a láma még mindig szédelegve felemelte az egyik mellső lábát.

- Ne piszkálj - mondta, mire Pacha rémülten megragadta a még mindig Kuzco fülét piszkáló kezed, és hátra lépett, messzebb húzva a lámától.

- Lámadémon! - kiáltotta ijedten.

- Lámadémon? Hol? - kérdezte hasonlóan rémülten Kuzco, és fejét a mögötte álló Deres felé fordította. Amikor a két láma egymásra nézett mindketten ijedten kiabáltak. Te már ekkor alig bírtad visszafojtani a nevetésed, de amikor Kuzco kipattant a zsákból, és kétlábon futni kezdett, mint akit kutyák üldöznek végül nem bírtad tovább. Hangosan kacagva figyelted, ahogy a lámakirály ugrálni kezdett, majd a lábai összeakadtak, és elesett. A lendülettől, amit a futásból nyert tovább gurult, és már csak a kerítés állította meg. - A fejem!

- Nyugi lámadémon - nyugtatta a kifeküdt királyt Pacha. Te továbbra is nevettél, már a hasadat fogva, összegörnyedve a fájdalomtól. - Ne izgasd fel magad. Nem akarunk bántani.

- Mit dumálsz itt össze-vissza... - kezdte Kuzco, de ahogy nevető formádra nézett, hirtelen felismerés villant a szemeiben. - Várjunk csak! Ismerlek titeket! A bőgő földműves és a csini lánya! Még szebb vagy, amikor nevetsz babám.

- [Név] - javítottad ki, a könnyeidet törölgetve a szemeid sarkából. Pacha ekkor döbbenten kikerekedett szemekkel nézett rád, majd az időközben feltápászkodó lámára. Ez a beszélgetés ismerős volt.

- Te a király vagy, Kuzco?

- Miért, szerinted más is lehetek? - kérdezte, majd feléd intett. - A lányod nem csak a szépségét, de úgy látszik az eszét is mástól örökölte. Hogy lehet, hogy ő felismert, te viszont nem?

- Dehát... valahogy... nem olyan vagy, mint a király - dadogta Pacha, kezével furcsa mozdulatokat téve.

- Mi az, hogy nem vagyok olyan, mint a király?

- Nos, csinálj így - mondtad, közelebb lépve, és feltartva az egyik kezed megmozgattad mind az öt ujjad.

- Mi ez már megint, valami népies beugrató-játék? - kérdezte Kuzco, de ettől függetlenül felemelte az egyik patáját, és megmozgatta két ujját. Amikor felfogta, hogy nem az a látvány tárult elé, amit várt, ijedten felkiáltott, majd felemelve a másik lábát is hevesen megrázta azokat, mintha le tudná magáról rázni a patákat. Közben fejével körbefordult, és megpillantotta a mögötte lévő itatót. - Jóságos ég!

Mire kettőt pisloghattál, már az itató előtt állt, és fölé hajolva a tükörképére nézett. Ahogy meglátta, hogy láma csak még kétségbeesettebbnek tűnt, mint eddig. Ezt az arckifejezéséről állapítottad meg, ahogy megfordulva rátok nézett. Ismét kuncogni kezdtél ezen, de ezúttal nem olyan hangosan, és nem is olyan kontrollálatlanul. Közben Kuzco még mindig azzal volt elfoglalva, hogy lámává változott.

- Az arcom! - kiáltotta ahogy patáit az említett testrészére tette. - A gyönyörűséges, bájos arcom! Csúf, randa láma lett belőle!

- Nyugalom, nyugalom, csillapodj... - lépett elé Pacha, miközben próbálta valahogy lenyugtatni. Kuzco azonban mintha egy szót sem hallott volna, tovább hisztizett, és noha a jelenet vicces volt, végül mégis megkegyelmeztél Pachán, aki teljesen tanácstalanul próbált valahogy hatni a királyból lett lámára.

Így hát két nagy lépéssel átszelted a közted és Kuzco közötti távolságot, letérdeltél, és két kezedet kinyújtva megragadtad a láma arcát. Tenyereid hangos csattanással találkoztak Kuzco bőrével, ahogy magad felé fordítottad a döbbent királyt.

- Nézz rám - mondtad, de ő csak megpróbálta kirántani a fejét a kezedből, hogy tovább játszhassa a drámakirálynőt. Erősebben szorítottad, és erővel magad felé fordítottad. - Nézz rám Kuzco! Gyerünk, nézz a szemembe!

- Mi van? - hisztizett a szólított, de azonnal elhallgatott, amikor a tekintete találkozott a tiéddel. Némán ült ott, és bámult rád, egyenesen a szemeidbe, mintha megbabonáztad volna. Mikor teljes figyelmét tudhattad magadnak, kissé elmosolyodtál, és egyenesen a láma szemeibe néztél.

- Nyugodj le, rendben? Megoldjuk, de szükségem van rá, hogy elmagyarázd, pontosan hogyan változtál lámává - kezdted, és amikor zavart tekintettel találkoztál a részéről igyekeztél kissé jobban kifejteni. Ha most képes lenne emlékezni, hogy Yzma és Kronk tehet a dologról az sok kellemetlenségen könnyítene. - Mire emlékszel azelőttről, hogy felébredtél abban a zsákban?

- Én is szeretném tudni, hogy történt! De nem emlékszem semmire, az égvilágon semmire! - felelte, nyafogva, majd hirtelen felismerés villant a szemeiben, ahogy rólad Pachára majd ismét rád nézett. - Várjunk csak. Rátok igenis emlékszem. Emlékszem, azt mondtam nektek, hogy a házatok helyén lesz a medencém. És ti ettől kiakadtatok rám.

Ekkor kirántotta a fejét a kezeid közül, és saját patáival helyettesítette azokat, ahogy szörnyülködve nézett rátok.

- Ó! - mondta, majd elvéve a lábait rátok mutatott. - És lámává változtattatok.

- Hogy mi? Dehogy változtattunk - rázta a fejét Pacha, míg te csak az orrnyerged masszírozva néztél a makacs királyra.

- De igen! Aztán meg elraboltatok!

- Mégis mi a fenéért rabolnánk el egy lámát? - kérdezted, de Kuzcora nem lehetett hatni észérvekkel.

- Nekem kellene tudni? Ti vagytok itt a bűnözőzsenik, nem én! - mondta, mire csak a fejed ingattad.

- Viccelsz? - kérdezte felháborodottan Pacha, a férfinak egy cseppet sem tetszett, hogy megvádolták egy olyan bűncselekmény elkövetésével, amit nem ő tett.

- Tényleg, miért változtatnánk lámává, és rabolnánk el ahelyett, hogy egyszerűen csak megölünk? - kérdezted, ezzel két döbbent pillantást zsebelve be. - Mi van, nincs igazam?

- De igen - felelte elgondolkodva Kuzco. - Nem vagytok bűnözők. Az apád túl buta hozzá, te meg most mondtad, hogy megöltél és nem lámává változtattál volna. Feladat: visszajutni a palotába. Yzmának van az a „titkos laborja". Csak egy szavamba kerül, és visszaváltoztat emberré.

- Nem akarlak megbántani, de ha ez az Yzma képes lenne emberré változtatni egy lámát, akkor fordítva nem menne neki? - kérdezted, mire Kuzco úgy nézett rád, mintha valami nagyon nagy hülyeséget mondtál volna. Megvontad a vállad, és legyintettél. - Mindegy, nem érdekes. Nyilván nem lehet veled beszélni.

- Rendben cukipofa, gyártsd csak az összeesküvés elméleteidet magadban - mondta, mire csak felhorkantál, de nem kommentáltad a szavait. Közben Kuzco a kerítésre támaszkodva felállt a két hátsó lábára. Elindult a kerítés mentén támaszkodva, de mivel Pacha útban volt, ezért a poncsójába kellett kapaszkodnia, ha át akart jutni rajta. - Na, gyertek, menjünk. Ne vesztegessük az időt.

Átérve Pacha túloldalára folytatta az útját a kerítésbe kapaszkodva. Két lába remegett, és nagyon instabilnak tűnt, ahogy szinte előre húzta magát a kerítésen. Pacha bizonytalanul állt melletted, és azon gondolkodott, hogy mondjon-e valamit, míg te csak a mellkasod előtt összefont kezekkel nézted, a birodalom császárának szánalmas próbálkozásait. A láma egy ideig egymaga haladt, majd észrevéve, hogy nem követitek megállt.

- Pöttömke, csini, elegem van ebből a maskarából. Gyertek! Induljunk! - mondta, de sem te, sem Pacha nem mozdultatok.

- A nyaralódat pedig, máshova építsd! - mondta hirtelen nevelőapád, mire helyeslőn bólintottál egyet, és egyenesen a végre felétek forduló lámát nézted.

- Mondjátok, ez valami rögeszme nálatok? - kérdezte, teljesen megfordulva.

- Nos, nem értem miért kellene hazavinnünk, ha te azt tervezed, hogy a holnapi napon elpusztítod az otthonunkat, minket pedig teljesen földönfutóvá teszel - vontál vállat.

- Hmmb- mondta a láma, majd feléd lépett. - Elárulok neked egy titkot. Gyere ide. Közelebb.

- Eszemben sincs, nagyon büdös a szád - felelted, és gonosz vigyorral figyelted, ahogy az arca eltorzul szavaid hallatára. Aztán egyik patás lábát a szájához emelte, belelehelt, majd megszagolta. Természetesen ez nem volt túl célravezető, így csak felsőbbrendű pillantással nézett rád. - Ahogy látom te sem álltál sorba, amikor az észt osztották.

- Drágám, tájékoztatásul közlöm, hogy nálam nem érsz ezzel semmit - mondta, mire fél szemöldököd felhúzva néztél rá. Ezúttal puszta kíváncsiságból hagytad, hogy a füledhez hajoljon, felkészülve az ütésre, ha netán eszébe jutna belekiabálni a hallójáratodba. - Adod a nehezen kaphatót, de tudom, hogy valójában nagyon is kedvelsz. A sértéseiddel csak ezt próbálod leplezni, de én átlátok a szitán.

- Tudod Kuzco - kezdted, te is a füléhez hajolva, halkan belesúgva. A lámafülek érzékenyebbek voltak mint az emberiek, és lágyan megremegtek a hangodra. Ez a reakció meglehetősen cuki volt, de persze ezt sose vallottad volna be. - Nagyon betegnek kellene lennem, ha bejönne nekem egy láma.

- Nem vagyok láma! - akadt ki a király elhúzódva tőled. Te csak egy „Tényleg?" tekintettel néztél végig rajta. - Vagyis az vagyok, de csak ideiglenesen! Az emberi énem viszont tetszik neked, ne is tagadd!

- Teljesen őszintén lámának cukibb vagy - vontál vállat.

- Há! - kiáltotta győzelemittasan Kuzco. - Látod, megmondtam, hogy tetszem neked.

- Igen, mint egy cuki háziállat - bólintottál. - Akinek be kell kötni a száját, hogy ne tudjon megszólalni.

- Visszatérhetnénk ahhoz, hogy nem lesz Kuzcotópia, és akkor hazavisszük a királyt? - kérdezte Pacha, aki rendkívül kényelmetlenül érezte magát a kis közjátékotoktól. Bár nem voltál az igazi lánya, attól még kellemetlen volt néznie, ahogy egy lámával flörtölsz.

- Persze - vontál vállat érdektelennek tettetve magad. Be kellett vallanod, valahogy mégis tetszett ez a kis szóváltás Kuzcoval, kifejezetten élvezted.

- Mielőtt a lányod félbeszakított, azt akartam mondani, hogy nem alkudozom jobbágyokkal - mondta, majd neheztelőn rád pillantott. - Sokkal hatásosabb lett volna, ha hagyja végigmondani.

- Egy láma vagy - tudattad vele azt, amit mind tudtatok. - Sehogy se vagy hatásos.

- Hát, akkor sajnos nem kísérhetünk haza - mondta Pacha kezeit a mellkasa előtt összefűzve.

- Helyes - mondta végül Kuzco, és végre négy lábra ereszkedett. - Engem hiába zsaroltok. Egyedül is hazatalálok.

- Veszélyes az erdő - lépett elé Pacha. - Rajtaveszhet, aki nem ismeri a járást.

- Nagyon rossz duma öreg - söpörte le a figyelmeztetést a király, és kikerülve a férfit folytatta kudarcra ítélt útját.

- Tele van jaguárokkal és kígyókkal, csak hogy tudd - próbáltál segíteni Pachának, de tudtad, hogy szavaid süket fülekre találnak majd. S valóban, Kuzco egyáltalán nem figyelt a figyelmeztetésetekre.

- Lalala... - dalolta, és közben folyamatosan ment előre, míg Pacha meg folyamatosan próbálta megállítani. Te csak csendben nézted, ahogy a láma a vesztébe rohan. - Nem hallok semmit! Semmit nem hallok! Láma fülem csukva van!

- Jól van. Helyes! Menj csak! - kiáltotta Pacha a király után végül. Te csak felnéztél rá, mire ő lepillantott rád, és megvonta a vállát. - Hogyha nem lesz Kuzco, nem lesz Kuzcotópia sem. Nekünk tiszta haszon.

Azzal megfordult, és a ház irányába indult, de néhány lépés után megállt, és visszanézett oda, ahol a láma eltűnt a fák mögött. Ezután rád pillantott.

- Megyünk és megmentjük, igaz? - kérdezted, mire a férfi a fejét rázta.

- Nem - mondta, te pedig meglepetten pislogtál rá. - Én megyek és megmentem. Te hazamész szépen, és megmondod anyádnak, hogy visszamentem a királyhoz, aztán lefekszel aludni.

- Mi? - kérdezted, majd a fejed ráztad. - Nem, nem hagyhatsz itthon! Én is menni akarok!

- Nem fogok vitatkozni [Név]. Ez veszélyes lesz, és nem akarom, hogy bajod essen.

- Tudok vigyázni magamra! - ellenkeztél, és a fák felé intettél. - Amíg nem fogadtatok be egyedül vándoroltam a dzsungelben, és megtanultam, hogyan éljem túl! Nem lesz semmi bajom, és könnyebb lesz megmenteni, ha nem csak egyedül mész.

- [Név]... - kezdte, de láttad rajta, hogy meggyőzted.

- Ne aggódj miattam - mondtad mosolyogva. - Rendben leszek.

- Jól van - adta be a derekát a férfi, mire a mosolyod kiszélesedett.

Új küldetés: Vidd haza Kuzco királyt!