TaeHyung Pov

Egész este agyaltam azon mi köze lehet Joshnak és Lia-nak egymáshoz, de Jiminnek és Lia-nak mi lehet??
Túl sok az össze fonódott száll.
Azóta ő találkozott Joshal vagy most kezdődött?

De hisz ezelőtt sem nagyon ismerték egymást. Talán egyszer kétszer találkozhattak, vagy én annyiról tudok...

Na de egy kis mese Time.
Josh és én egy gimibe jártunk. Egy oszály és még padtársam is volt. Hamar rájöttünk a másik nem egy átlagos személy. Boldogok voltunk elég sokáig, aztán bejött a képbe Jimin. Első látásra nem volt számomra egy szimpatikus ember. A kis aranyos kerti töpe kinézete alatt teljesen más rejtőzik.

Ha valakit nem kedvel azt kimutatja, ahogy itt is megtette. Mindenféle hülyeséggel tömte Josh fejét rólam, amit szerencsére nem hitt el, de mindig jó pillanatomban kapnak el.

Ép egy fiúval beszélgettem a suli folyosóján és Jimin "véletlenül" pont olyan erővel csapódott a srácnak, hogy az ajkaival az ajkaimra esett.

A sokktól azt se tudtam fiú vagyok-e vagy lány. Ebből Joshua annyit láthatott, hogy "falom" a másik fiú ajkait. Nem rendezett jelenetet amiért hálás voltam neki, de amit kaptam egy életre rajtam maradt. A szavai fájtak akkor, de mára rájöttem teljességgel jogos volt amit mondott...

"- Azt hittem te más vagy, de ahogy elnézem egy kapcsolatod sem fog a jövőben sokáig tartani. Túlságosan vaj szívű vagy és nem hogy leteremtetted volna most is, inkább megesett rajta a szíved és még te kértél bocsánatot. A jövőben legalább ezzel nem nekem kell megbírkóznom. Remélem a következő párodtól szenvedni fogsz. Gyűlöllek Kim TaeHyung..."

És szenvedek? Igaz, hogy nem a párom, de vele sikerült megtapasztalnom mindent ami szerelemnek mondható. Fájdalmat, boldogságot, felhőtlen nyugalmat...

De ugye a rossz sosen élvezi sokáig, a jó dolgokat. Az sajnos már a kegyetlen valóság lenne amit senki nem akar elfogadni.

JungKook Pov

A felhőtlen boldogság amire vágytam végre megtalált.
Jiminhez költöztem, de nem mondtam fel. Meg egyeztünk, hogy nem kell felmondanom csak legyek közömbös Tae-vel. Persze bele egyeztem mert nekem csak Jimin kell. Nem fogom újra elkövetni a hibát.

Két napja, hogy újra együtt vagyunk, de ez nekem felér két évvel is. De lesz még belőle több is. Felkaptam a gépem majd egy hosszabb csók utan mentem is dolgozni.

Tae autója már ott állt az épület előtt. Nem nagyon beszéltünk azóta. Sőt egy szót sem váltottunk, de ezt valamikor meg kellesz beszélni... De ki kezdeményezzen? Ő fog vagy nekem kell? Minden bizonnyal a második...

A terembe beérve Tae már ott ült az asztalnál. Háttal volt nekem így nem vett észre.
Képeket nézegetett. Azokat amiket a nála töltött idő alatt csináltunk.

Bennem ugyan úgy feljöttek az emlékek, de nem ejtettem könnycseppet. Csak egy kis szakasz az életemből amire boldogan emlékszem vissza.

- Neked nem hiányzik?- szólalt meg hirtelen egy képet tartva a kezében. Oh ezek szerint észre vett.

Nem értettem a kérdést, de a képet meglátva értelmet nyert számomra is. Még akkor csináltuk mikor a fán ültünk... Akkor vallotta be hogy vonzódik hozzám... Az a nap fontos számomra még mindig. Arra emlékeztet, hogy amiken keresztül mentem nem volt hiába való.

- Szóval nem- szólalt meg simét Tae.

- Nem válaszoltam- raktam le a cuccaim.

- És miért nem?- emelte rám tekintetét.

- Mert nem tartozom neked magyarázattal avagy nem vagyok köteles neked válaszolni- monoton hangon próbáltam hozzá beszélni.

- Mióta vagyok neked valaki akihez így beszélsz?- láttam rajta, hogy dühös lett, de már ha elkezdtem ilyen is maradok.

- Párom van. Mit vársz?- vontam fel a szemöldököm.

- Aha és tudod te a kis párod a hátad mögött mit csinál?- gúnyos hangjától picit elbizonytalanodtam.

- Miről beszélsz?- vontam fel a szemöldököm.

- Arról, hogy a pasid nem olyan kis angyalka mint amilyennek hiszed!- csattant fel idegesen. - Miért dőlsz be neki? Csak az kell, hogy valaki betömje a seggét!

- Nem tudsz te semmi!- ordítottam vele már én is. - Nem ismered akkor miért ítélkezel!? Sosem csalna meg mert szeret! Ő megbocsátott és sajnálom, de nekem ő az igazi és nem veled van jövőm- egyre halkabban beszéltem és folytattam volna még, de nem ment.

Szemeibe néztem és a szavam elakadt. Az a fajdalom ami barna íriszeiben tükröződött... Mint egy árva gyermek akinek elmondták hogy a szüleinek nem kellett.

- Kook... Ki vagy rúgva. Soha többé be ne tedd ide a lábad és engem is kerülj el jó messziről- vonásai megkeményedtek nekem meg elszorult a torkom

- De TaeHyung... Akkor elvesztem a munkám...- könnyek szöktek a szemembe, hogy a megélhetőségemet és az álom munkámat ilyen hamar elvesztem. Csak mert kimondtam amit gondoltam.

- Elveszteni azt akit szeretünk ugyan ilyen. Dolgozd fel, nem lehetetlen- azzal felkapta a kabátját és elsietett.

Ott hagyott engem teljesen egyedül és teljesen össze törten. Egyedül Jimin maradt velem... De miért hazudna? Tényleg megcsalna? A-az nem lehet... Akkor miért fogadott vissza?

Minden cuccomat otthagytam és vissza siettem a kocsihoz. Padlógázzal hajtottam Jiminhez. A ház előtt egy ismerős királykék autó állt.
Mit keres itt?

Feltéptem a bejárati ajtót és csak a nappaliig mentem.
A lábaim földbe gyökereztek a látványtól.

Jimin, Josh...és Lia? Miért? Miért pont velük?
Ledermedt lényem mereven figyelte ahogy Lia a két Park testvér között élvezkedett. Én pedig azt hittem egy normális lány.

Látásom lassan elhomályosodott, de a könnyek csak a szemeim csípték, nem voltak képesek végig folyni arcomon.

Jimin hangját tompán hallottam a fülemben dobogó vérem miatt. Ijedten kapkodták fel a ruháikat, de felesleges. Megráztam a fejem és sarkon fordultam.
Meg tette...Tae-nek igaza volt. Miért nem hittem neki?

Bevágódtam az autómba és elindultam a házához, csak találjam meg. Ő az aki most engem meg tud vigasztali. Vagyis én azt hittem...

Az utca egyik oldalán parkolt egy ismerős fehér Mercédes. A ház szintén ismerős volt, hisz nagyon sok jó emlék fűz oda.
De mit keres itt? Ma mindenki olyan helyen van ahol egyébként semmi keresni valója nem lenne?

Már a szomorúságomnak semmi nyoma nem volt. Ismét csak átvette a testem iranyitasát a kíváncsiság és leparkoltam a fehér autó mögé.

Hiaba próbáltam magam megállítani, hogy éreztem fájdalmas lesz benyitni de megtettem.

A nappaliban nem láttam semmit, de az emeletről árulkodó hangok jöttek le.
Fellépcsőztem és a régi szobám előtt megálltam. Az ajtó nyitva volt.

Ruhák mindenfelé, de egyik sem az enyém volt. Krystal és Tae... Az baj ha meg sem lepődök?

- Sziasztok- szólaltam meg halkan. A folyamatos nyögések abba maradtak és szét is rebbentek azonnal. Haragudnom kellett volna azért Tae-re mert a húgommal volt, de nem ment. Belefáradtam...

- Kook- nézett rám Krys, de csak erőtlenül legyintettem és kirohantam.

Elegem van! Elegem van abból, hogy folyamatosan bántanak! Nem lehetek boldog! Krystal haragudott rám, de most boldog lehet mert megkapta Tae-t. Tae mérges volt rám mert nem őt szeretem, de már mást dug. Jimin szeretett, de megcsalt. Lia-ban bíztam de elárult.

Ez az én sorsom? Nekem ez jár? Mit tettem amiért ezt érdemlem?
Kocsimat otthagyva rohantam céltalanul. Csak futottam amerre láttam. Vaksötét volt és csak az utcai lámpák fénye világototta meg az utamat.

Zsák utcába futottam így át akartam menni a másik oldalra.
Amire emlékszem... Dudaszó, fék csikorgás, éles fény és a korom sötétség

TaeHyung PoV

Nem hittem volna hogy ide jön. Látta akkor Jimint? Oh, hogy bassza meg. Sietősen kapkodtam fel a ruháim és ahelyett, hogy az elfutó Kook után én is rohanvást menjek inkább kocsiba ültem. Nem láttam hogy merre ment így csak köröztem az utcákon. Kimerültem is és könnyek is ellepték a szemeim így elég homalyosan láttam.

Ami történt: valaki elém rohant és ledermedt. Dudáltam, hogy menjen el, de a kocsit nem tudtam időben lefékezni. A személy felkenődött a szél védőmre és métereket repül.
Bepánikolva hívtam mentőt és oda siettem az elütött emberhez.

Ez nem lehet... Édes istenem... Kook kiterülve, vérző fejjel feküdt a földön. Megnéztem a pulzusát, a szív dobogását és a légvételét. Egyik sem volt stabil, de nem volt halott. Az a 10 perc míg a mentősök kiértek 10 évnek tűnt. Féltem Kook elvérzik, de azt nem bocsatanám meg magamnak. Elvitték és hagyták hogy saját autóval utánuk menjek.

A rendelőben én voltam egyedül. A hangtalan helyiséget az én cipőm talpának a kopogása töltötte be. Már 1 óraja néztem a fehér ajtót de az csak nem akart kinyílni csak órákkal később. Már hajnalodott oda kint.

- Mr. Kim?- nézett rám az orvos.

- Én lennék- álltam elé és nyeltem egy kisebbet.

- Nos a férfi álapota labilis ,de életben marad. Nem vesztett sok vért, de valami történt..- vakarta a tarkóját a papírjait nézve.

- Mi lett vele?- pánikoltam.

Kinyitotta az ajtót és beengedett. Az ágyon ült Kook és minden féle csövek álltak ki össze tört testéből.

- Szis- motyogtam.

Percek múlva emelte csak rám a tekintetét mintha most ért volna oda hozza az információ.

- Ki vagy te? Ki vagyok én? Hol vagyok?- szüneteket hagyott a sok kérdés közt, de bennem még nagyobbakat hagyott.

Rémülten bámultam az orvosra aki magyarázatot is adott.

- Minden emléke eltűnt. Az agya az ütközésnél kissé megsérült így az információkat lassan dolgozza fel. Nem tudjuk mikor fog rendbe jönni vagy, hogy az emlékei vissza jönnek egyálltalán, de meg teszünk mindent

Tekintetem az orvosról a teljesen nyugodt Kookra vezettem. Tekintete üveges volt.

Mit tettem veled...?

Oh Boi Halii :)
Évad záróó!!!
💓💓💕💕💓💕💕
Remélem tetszett az elmúlt 20 rész! Nagyon szépen köszönöm hogy velem voltatok 💞💞💞
Leghamarabb holnap le folytatás 2. Évaddal 😏😏
Ha tetszett hagyjatok nyomokat 💓💓💓

Pussz: VALAKI