Yuuri izgatott volt és épphogy csak észrevette a mozdulatot a bal oldalán. Kinyitotta a szemét és meglátta Victor karját a levegőben. A nyugodt ragyogás. amit az új nap fénye sugárzott, megcsillant Victor gyűrűjén.

A szemüvege nélkül, Yuuri mindent homályosan látott, a bódító lágyság belengte az egész szobát, ugyanúgy megnyugtatta ez is mint az is, hogy hallotta Victor lágy légzését. Yuuri az oldalára fordult., átölelte a csípőjét és rámosolygott.

- Mit csinálsz?- kérdezte Yuuri, egy apró ásítás keretében.

Victor a gyűrűét bámulta szerényen, vidáman elveszve a saját gondolataiban és világában.

- Nézd....milyen gyönyörű,- mondta Victor. Yuurira mosolygott és még egyszer a gyűrűjére pillantott.

Yuuri mellé emelte a karját, a kezük egymáshoz ért, a fény mindkettejük gyűrűjén megcsillant.

Yuuri képtelen volt elhinni, hogy ez most az ő élete. Hogy jutott idáig? Mikor volt ő kétségbeesett, szomorú és vágyakozó ? Most eltelt bátorsággal, önbizalommal, erosszal és Victorral. Victor. Az ő Victora.

- Igen, ez gyönyörű. – mondta lágyan.