Egész nap a szobámban ülve vártam az estét. Mindent ellenőriztem sokszor. Nagyon sokszor. Jane már a kínomon mosolygott és nyugtatott hogy nem lesz gáz. Sötétedni kezdett ekkor Jeff rámrúgra az ajtót. Majd egy "mehetsz" utàn kivonult magamra kaptam a cuccom és elindultam. Út közben filóztan hogy mit mondok neki... Az ablak megint nyitva volt hagyva. Édes illatot éreztem, a lány a konyhába főzött mögé lopakodtam majd àtöleltem a derekàt. Fogalmam sincs miért csak ösztönből. Megfordult nem ràm számított mert ellökött magától.
- Mi a baj?- majd befejezte az étel keverését és rám emelte a fáradságot és boldogságot vegyítő tekintetét.
- Jack el kell mennem...- mivan???
-Hova?- kérdeztem kétségbeesetten. Mire hozzámlépett.
-Jack inenn bárhová mert làttak téged és ki akarnak nyírni minket.- mondta sírva. Könnyeit letörölte egy halvány mosollyal megölelt. Kimerültnek látszott. Gondolataimat az szakította félbe, hogy arcomat érintette méz édes ajka..Majd beràntott a szobàjába az àgyra lökött. Meg fogtok lepődni .... nem ellenkeztem. Valami olyanra számítottatok? Én is ehelyett szépen egy kecses mozdulattal besöpörte a ruhàit a bőrödjébe.
-Figyelj... - majd kisegített hogy Sara gyönyörű név.- Én érted jöttem el.- mire a nyakamba ugrott. És a fülembe súgott egy olyan mondatot amire vàrtam és ami megváltoztatott mindent...

Na mi lenne az a mondat? A kövi részbe kiderül. Addig is pusz pusz