I.
A hölgy kilépett a háza ajtaján majd bezárta az. Letörölte az izzadságot a homlokáról majd elindult a ház előtt várakozó kocsi felé.A taxis bepakolta a csomagtartóba a rengeteg csomagot majd beszállt és elindította a kocsit. A hölgy a kocsiban eközben már az utazás lázában égett. Ahogy az ajtó kinyitódott, mit sem törődve a kocsis illedelmesen nyújtott kezével kiugrott a kocsiból. Hatalmas lencséjű napszemüveggel takart szemét végigfuttatta az állomáson. A vonat éppen begördült, majd csikorogva megállt. A hölgy lassú léptekkel elindult a többi utas felé, akik izgatottan beszélgettek. A kocsis aki egyben inas is volt letette a hölgy mellé a csomagjait aki egy sóhajtással egybekötött bólintással jelezte, hogy elmehet. Sokáig nélkülöznie kell majd Lennox- ot, hű inasát és kocsisát, akivel igazán bizalmas viszony alakult ki harminc év alatt. Próbálta elfelejteni az utazásával járó gondokat, hiszen erre gyűjtögetett rég, hogy az ő általa oly kedvelt Oroszországba eljusson, ráadásul unokaöccsét is szeretné már látni, aki Moszkvában lakik.
Ebben a pillanatban egy hang zavarta ki gondolatai közül:
- Hölgyem, ön nem jön? A vonat percek múlva indul!
- De uram, csak a csomagjaimat nem tudom felvinni- vallotta be kissé szégyenkezve.
- Majd segítek. Igor Popova vagyok, hölgyem. Önben kit tisztelhetek?
- Erica Jane Blase vagyok, uram. hálása köszönöm a segítséget!
Az úr először a saját csomagjait vitte be egy hálókabinba majd a hölgy engedélyével az övét is. Erica elsőre igen megdöbbent a kérdésen, hogy aludna-e egy szobában Popova úrral, de természetesen nem utasította vissza.
A szobájuk szerény volt ugyan, de kényelmesen berendezett. Krémszínű falak, két zöld rekamié, szintén két barna szekrény és két éjjeliszekrény. Erica fejfájásra hivatkozva elutasította a Popova úrral közös étkezést, bár valójában csak egyedül szeretett volna maradni egy kicsit. A könyvtárkocsi felé ballagva megfigyelte a képeket a falon. Mindenféle vonatos festmények, ceruzarajzok. Figyelmét azonban annyira lekötötte a képek szuggerálása, hogy észre sem vette a nőt aki vele szemben haladt a folyosón. Csak az ütközés pillanatában figyelt rá fel.
- Elnézést- mondta- csak nagyon lekötöttek a képek.
A másik nő viszont azonnal felkelt a padlóról és dühösen hagyta ott Ericát, akinek figyelmét nem kerülte el a kés amit a hölgy kezében tartott. Fejcsóválva nyitott be a könyvektől hemzsegő szobába. Egy perc sem telt el el is felejtette az előbbi incidenst, figyelmét túlságosan elvonta a Büszkeség és balítélet.
Csak az ajtó idegtépő nyikorgására kapta fel a fejét. Egy öreg hölgy lépett be.
- Jónapot!
- Jónapot magának is kedves...?
- Miss Katherine Marvey, hölgyem.
- Erica Jane Blase. Csak nem egy jó könyvért jött?
- Sajnos ez most tévedés, önt keresem.
Erica szemöldöke a magasra szaladt homlokán.
- Hívása volt hölgyem, méghozzá Oroszországból, valami rokona keresi ugyanis lehet, hogy nem lesznek otthon amikor ön érkezik, ha jól értettem.
- Természetesen visszatelefonálok, bár igazán nem értem a helyzetet- ugrott ki Erica a kényelmes fotelből.
Miss Marvey elkísérte a telefonig ahonnan azonnal felhívta az unokaöccsét.
- Ó, minő meglepetés Erica!- kiáltott amaz bele a kagylóba.
- A hölgy aki volt olyan szíves és átadta a hívást mindent elmesélt, de én viszont semmit sem értek, bár gondolom ez csak a gyenge elmém következménye...
- Az agyamra tudsz menni Erica! Ugyan olyan vagy, mint Nancy, aki miatt lehetséges, hogy kórházba leszünk a héten. A kislány ugyanis elájult, saját önfejűsége következményeként, mert nem volt hajlandó enni!
- Hát, mit ne mondjak nem nevelitek valami jól azt a szegény gyereket, ha nem volt hajlandó enni.
- Henriette tökéletes anya, ebben te sem kételkedhetsz.
- Én azért nem lennék ebben annyira biztos, Andrew. Totálisan elszálltál a feleségedtől, aki valljuk be szép, de...
- Elég legyen ebből, Erica! Te csak féltékeny vagy!- azzal lecsapta a kagylót.
A nő csak megcsóválta a fejét, de két perc múlva már nem is emlékezett erre a kis incidensre. Visszaindult a szobájuk felé, ahol Igor böngészte a Times- t, nagy odafigyeléssel.
- Jó napot Igor! Mi van abban az újságban?- lépett Erica a fotel mögé.
- Rettenetesen nehéz ez a feladvány- bökött az említett cikk felé a férfi.- Pedig azt írják egy gyerek találta ki.
Erica természetesen nem hitt benne, hogy ilyen feladványt kiskorú állítson ki, de szó nélkül leült az ágyára. Egyszer csak a férfi az asztalra dobta az újságot, felállt és elsimította az öltönyét.
- Hölgyem, ideje vacsorázni- karolt bele Ericába.
Azt hiszem mondanom sem kell az özvegy nő milyen zavarban volt, de elutasítani nem tudta az orosz férfi udvariasságát. Leültek egy asztalhoz, mire a pincér már ott is termett.
- Mit parancsolnak?- kérdezte.
Erica csirkét kért rizzsel, mert nem volt kedve semmilyen különlegességhez, ugyanis elfogta a hányinger ahogy a Popova tálján fekvő kaviárra pillantott. A csirke finomnak bizonyult, a pincér udvariasnak, így Erica semmiben sem szenvedett kárt.
Ekkor egy éles hang zavart meg minden étkezőt, egy váza törésének és egy velőtrázó sikolynak hangjai. Erica kezéből kiesett a villa, aztán felugrott és az elsők között indult az ajtó felé.
- Mrs. Blase, kérem!- sóhajtott Igor Popova, majd a hölgy után indult, azzal a címszóval, hogy nehogy baja essen.
Az egyik szoba előtt egy női test feküdt, karjai kitárva, mellette egy törött váza darabkái. Erica ijedten lépett közelebb az élettelen testhez. A szíve alatt egy kicsivel fúródott golyótól Ericának jobban felfordult a gyomra, mint a kaviártól.
- Valaki meglőtte- állapította meg Popova rezzenéstelen arccal és lehajolt.
- Tudja valaki ennek a szerencsétlen utasnak a nevét?- bökött a nő felé.
Egy borostás férfi lépett elő, szeme borostyán zöld volt, arcán látszott, hogy mindjárt elsírja magát.
- Alexandra Peizer, a nővérem- emelte fel a fejét és Ericára nézett.- Maguk meg mik, zsaruk, hogy így idetolakodtak?
A nő csak sóhajtott egyet, s betudta a hangnemet a zaklatott lelkiállapotnak. A földön fekvő Alexandra arca furcsa grimaszba torzult, markát összezárta, ebből következtetett Erica: valami van a kezében. Egy óvatlan pillanatban lehajolt, szétnyitotta a lány ujjait és kivette a kis tárgyat.
- Majd a szobámban jobban szemügyre veszem- gondolta.
Ekkor a telefonos incidensről már ismert Miss Marvey lépett Erica felé.
- Egy gyilkos van közöttünk, asszonyom. Aki bárkit képes megölni!- azzal már tovább is állt, mire a nő aki egyedül hallotta az iménti szavakat, ijedten nézte tovatűnő alakját.
Igor Popova belékarolt és a hálókosi felé vonszolta.
- Mrs.Blase nem magának való az ilyesmi, majd a rendőrök kivizsgálják!- mondta.
- Ó, ha sejtené mi van a zsebemben, Igor! Én majd kinyomozom, hogy ki ez a gyilkos!- gondolta, de hangosan csak ennyit mondott:- Igen, persze.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top