Kátya léptei ütemesen kopogtak a a földesúton. Régóta lakott már családja ezen a birtokon, a város szélén. A lány vidáman ugrálva közeledett hazafelé, amikor észrevett valamit a bokorban. A sötétkék borítású könyv töréletesen volt behelyezve, szinte beleolvad a külvilágba. Kátya habozás nélkül kapta fel és szorította pulóvere alá.

Otthon az anyja várta, igazán házias teremtés. Azonnal süteményt és tejet varázsolt elő, a csontsovány Kátya pedig delvitte a szobájába és megetette a macskával, momdanom sem kell, ez bevett szokás volt.

A lány kinyitotta számtanfüzetét, azonban egyre jobban kezde érdekelni az ominózus napló. Kinyitotta az első oldalon, ahová egy rövid szöveg volt gyönygbetűkkel vésve.

Ezen napló Greta Montgomery tulajdona, kérem tegye vissza ahonnan elvette, vagy küldje el nekem. Ha pedig ön végkép engedetlen, makacs és még udvariatlan is, olvassa el, s garantálom a felénél unva dobja el, s többet eszébe sem jut.

Greta Montgomey

Kátyában természetesen volt a felsorolt tulajdonságokból, bőven, így kinyitotta a napló elejét. Az első bejegyzés nagyon unalmas volt, de a lány nem hagyta annyiban.

Kedves naplóm!

A mai nap említésre méltó, ugyanis Dalma eltűnt. Reggel, mikor felkeltem hallottam a rádió recsegését, s azt ahogy elindul az iskolába. Haza azonban nem jött. Anyám a szobába zokog, apám, a boldogtalan báró a rendőrséget hívta, most pedig némán szívja vékony franci szivarját és mered az ablakon kifelé, mintha a nővérem várná, hogy jól leszidhassa. A személyzet is Dalmát keresi, terészetesen hasztalan. Szerintem, ha nem kerül meg holnapra, elment a háborús övezetbe, ugyanis mostanában folyton arról beszélt. Kár, hogy nem figyeltem jobban rá. Ha megkerül, akkor csak tovább maradt az iskolába a barátaival. Én már jó egy éve nem járok iskolába, ugyanis én végzek el minden dolgot, amit anyámnak kéne. Most pedig megyek, hátha megkerül Dalma!

Greta Montgomery