A Sárkány-palota felé vezető út unalmasan telt. Semmi hegy vagy erdő nem húzódott alattunk, csak a végtelen zöld fű. Nézegetni sem volt feltétlen lehetőség, hiszen magasan szárnyaltunk, még ha alattunk történt volna valami, azt nem láthattuk fentről.

-Lisa - szólalt meg mögöttem Stefanie. - A palota még körülbelül 6 órányira van, és alkonyodik. Mi lenne, ha megállnánk pihenni? Egész úton vezettél.

-Hmm... - minél előbb oda akartam érni, de éreztem, hogy a szemeim égnek, és a fejem is nehéz. Nem is beszélve arról, hogy a kelpie már 7 órája repül, biztos ő is fáradt.- Jól van, legyen - egyeztem bele és Hafnyrát a folyó melletti tisztásra irányítottam.

Amint mind a hárman leszálltunk, Edward levette a gyeplőt a kelpie-ről, és megsimogatta.

-Pihenj egy kicsit, kislány - mosolygott lágyan, mire Hafnyra oda simította a fejét Edwardéhoz.

-Ez a ló szerelmes beléd - morogta Stefanie, miközben pakolt ki a hátizsákból.

-Féltékeny vagy? - húzta ravasz mosolyra Edward a száját, miközben odasétált Stefani elé, és megállt előtte.

-Mi az? - nézett fel a lány. - Ha segíteni akarsz, itt a pokróc, leterítheted - nyújtotta a fiú felé a takarót még mindig zsörtölődve.

Edward elvette a takarót, de Stefanie keze a sajátjában maradt.

-Igenis, hercegnő - ereszkedett térdre, majd belecsókolt Stefanie tenyerébe, aki vörös fejjel rántotta el a kezét.

-Megőrültél?! Lisa is itt van...! - emelte rám a tekintetét. Én zavarodottan a két barátomra néztem, akik szétrebbentek, mintha valami rosszat tettek volna.

-Öh... - köszörültem meg a torkomat. - Nem akartok nekem elmondani valamit? Milyen kapcsolatban vagytok jelenleg?

-Nos... - vakarta meg Edward a tarkóját. - Igazából...

-Barátok vagyunk... - szakította félbe Stefanie a srácot, mire ő egy kicsit komoran bólintott.

-Igen... egy kicsit közelebb kerültünk egymáshoz, de barátok vagyunk - helyeselt.

Először Edwardra, majd Stefanie-ra néztem. Persze... teljesen úgy viselkednek... De mindegy, ha nem akarják elmondani, nem kényszerítem őket.

-Oké... akkor elmegyek tűzifát gyűjteni - pattantam fel, majd az erdő felé vettem az irányt.

-Elkísérlek - állt fel Edward is, majd a szőke lány felé fordult. - Nem gond?

-Nem, menjetek csak, én addig előkészítem a vacsorát - mosolygott a fiúra, aki hálásan bólintott és odasétált hozzám.

-Akkor hamarosan érkezünk, Stefanie! -intettem és Edwarddal az oldalamon elindultam.

Az erdőben még pár percig sétáltunk, de aztán nem bírtam a kíváncsiságommal.

-Edward, az animágusok nem hazudnak. Szóval, mi folyik közted és Stefanie között?

-Haaah, tudtam, hogy nem hitted el a mesét - sóhajtott. - Hosszú történet, de igazából nem hazudtam. Tényleg csak barátok vagyunk... még - nézett rám komolyan, majd egy kis szünet után folytatta. - Szeretem őt. Azt tervezem, hogy a Négyek Bálján odaadom neki ezt - vette ki az egyik madártollat a hajából.

Nagyot nyeltem. Az a toll az örök hűséget jelképezi az animágusoknál. Amolyan eljegyzési gyűrűnek felel meg, de sokkal mélyebb jelentése van. Mert itt mindegy, hogy szerelmes-e a másik fél, az animágus mellette marad örökre, még akkor is, ha csak barátok maradnak, akkor is, ha a másik fél utálja vagy megveti.

-Örülök nektek, Edward - tettem a fiú vállára a kezemet. - Nem lesz szerintem semmi gond, ahogy drága barátnőm reakcióit látom.

Edward:

Igen... Én is látom azt, amit Lisa mond. Az érzéseim kölcsönösek, ebben biztos vagyok. Azonban... Nem lehetünk együtt, akármennyire is szeretném. Megesküdtem a bátyámnak, hogy bosszút állunk a yokujineken. És emiatt... egy nap el kell árulnom Stefaniet és a saját érzéseimet iránta. Mert hiába lett félig démon, amíg ő a Sárga Szem őrzője, yokujinnek számít Caleb szemében, ami azt jelenti, hogy egy nap majd muszáj lesz nekem...

-Edward? - zökkentett ki Lisa a gondolataim forgatagából. - Minden oké?

-Persze... - vettem egy mély levegőt. - Csak elgondolkodtam - próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, hogy eloszlassam a lány kételyeit. - És te hogy vagy, Lisa? Izgulsz? Hiszen hamarosan láthatod őt...

A lánynak nem kellett sok idő, hogy felfogja, kiről van szó.

-Izgulok... de egyben félek is - hajtotta le komoran a fejét. - Három év sok idő, mi van, ha teljesen megváltozott? Ha én annyit változtam, hogy már nem leszünk barátok?

-Most viccelsz? Hiszen annyi ideig voltál a Földön, és a barátságotok kibírta. Ez sem lesz másképp. Ráadásul ő...-az ajkamba haraptam. Lisa kérdően felnézett rám.

-Mi ráadásul?

-Semmi, nem fontos - Eden megesketett, ne mondjam el senkinek, mit érez Lisa iránt. Remélem, ez változni fog a Négyek Bálján, amikor találkoznak, mert elég nehéz lesz rájuk nézni, ha folytatódik ez az egymás kerülgetése dolog köztük.

Lisa:

A tűzifa gyűjtés után visszamentünk Stefaniehoz, aki megfőzte a vacsorát.

-Haaa, tele vagyok - huppantam le az egyik farönkre a tábortűz mellé. A fa kellemes ropogása és a többiekkel való beszélgetés megnyugtató érzés volt, mintha nem is telt volna el három év. Az egyik fa alatt nem messze Hafnyra már aludt. -Akkor... - néztem a két másik emberre előttem. - Meséljetek, mit csináltatok a három év alatt? - hajoltam előre.

-Először Soliába mentünk... - kezdte Stefanie mosolyogva. Elmesélt mindent. Hogy visszaszerezte Edwardnak az ereklyét, és hogy emiatt lemondott a trónról.

-Már attól mérges leszek, ahogy meséled - morgott Edward. - Pedig annyira el akartam harapni a torkát annak a mocsoknak.

-Hagyd abba, te is tudod, hogy megérte. És semmi kedvem sincs sznobokat irányítani, mikor Lisa lesz úgyis egész Avalon uralkodója - nevetett, majd folytatta. - Solia után Shiinbe mentünk, ahol Edward...

-Milyen aranyos kis társaság gyűlt össze itt - visszhangzott mindegyikünk fülében egy ismeretlen hang.

Mindhárman felugrottunk a hang irányába.

-Edward... -suttogta Stefanie. - Hogy nem vetted ész...- de a fiú reakciójától beléfagyott a szó. Edward fénytelen szemekkel, sokkolva nézte az ismeretlent.

-Oh, mindenki itt van, Lisácska is! - libabőrös lettem. A sötétben nem láttam tisztán, viszont a női hangot felismertem, annak ellenére, hogy sok éve hallottam utoljára.

A nő elkezdett a tábortűz fénye felé sétálni, ami végül halványan megvilágította. Bárhonnan felismerném azt a baljós, zöld szempárt.

-Iblis... - a nő elvigyorodott, ahogy kimondtam a nevét.

-Lisácska, hogy megnőttél! - csapta össze a két tenyerét, miközben ámulva nézett végig rajtam. Kész nő vagy már! És nagyon hasonlítasz az anyukádra! - az utolsó mondat hallatán felment bennem a pumpa.

-Te viszont semennyit sem változtál - néztem végig rajta megvetően. Teljesen úgy nézett ki, mint aznap, amikor ellopta a Zöld Szemet és kioltotta anyám életét. Vékony, törékeny testalkatát egy hosszú ruha hangsúlyozta ki, ami rásimult. Ébenfekete, enyhe hullámos haja a háta aljáig ért, és bőre úgy világított, akár a frissen esett hó. - Mit keresel itt? - kérdeztem nagyot nyelve.

-Hmmm, gondoltam, sétálok egyet a palota körül, de aztán megéreztem egy ismerős manát és idesiettem - pödörte az egyik hajtincsét az ujjára.

Stefanie:

"Nem jó! Nagyon nem jó! Ez a nő az utolsó, akivel a palotán kívül találkozni akartam! Méghogy séta, hat órányira vagyunk a palotától! Tökéletesen tudta, hogy Kyriában vagyunk, és hogy elindultunk ide, ezért idejött!"

Gyors pillantást vetettem Edwardra, aki még mindig remegett a félelemtől. Nem csodálom, állati ösztön nélkül is érzem, hogy milyen veszélyes és erős az előttünk álló nő.

-Edward...! - tettem a kezemet a fiúéra, aki megugrott, de legalább visszatért a szemébe a fény. - El kell tűnnünk innen! Gyorsan! - Suttogtam fojtott hangon, de nem eléggé.

Lisa:

-Oh, mennétek? - Iblis egy szempillantás alatt köztünk termett. - Elég nagy gorombaság egy királynő előtt sugdolózni, nem gondolod, Arden-hercegnő? - a démonok királynője manát gyűjtött a kezébe, amit aztán Stefanie hasa felé döfött.

-Ne! - kiáltottam, és csak annyit láttam, ahogy Edward Stefanie elé ugrik. A fiú hasán úgy hatolt át a démon keze, mintha csak lisztbe dugta volna.

-Upsz... Caleb ennek nem fog örülni - tört ki őrült nevetésben a nő. - Pedig a farkast megkíméltem volna a bátyja kedvéért.

Edward még mindig a lefagyott Stefanie előtt állt egy lyukkal a hasában. Próbált volna lélegezni, de az oxigén beáramlása helyett, hörögve vért köhögött fel, és térdre rogyott.

Kétségbeesetten néztem, ahogy Stefanie öntudatlanul odakúszik Edwardhoz, majd az ölébe veszi.

-N-Ne... - a szőke lányt most először láttam könnyeket ejteni. Megsimogatta a fiú arcát, aki vigasztalóan rámosolygott.

-S-Semmi baj... - hörgött. Véres kezével letörölte Stefanie könnyeit. - Nem lesz semmi baj... -vesztette el az eszméletét.

-Lisa! - kiáltott Stefanie.

A földbe gyökerezett lábaim önmaguktól mozdultak. Elővettem a pálcámat, és egy széllökést idéztem meg, ami messzebbre taszította a démonok kiráynőjét kettejüktől. Közben könnyes szemmel odarohantam az Edwardot tartó Stefaniehoz.

-Lisa... - a barátnőm hangja remegett. - Nem lélegzik...

Odafutottam a táskámhoz, amiből kikotortam egy piros folyadékkal megtöltött fiolát.

-Itasd meg vele, gyógyító bájital - mondtam, majd egy pajzsot varázsoltam köréjük. - Én feltartom, ti menjetek a palotába Hafnyrán. Edwardot mihamarabb el kell látni, különben meghal.

-Nem hagyhatlak itt...!

-Ne hülyéskedj! - néztem dühösen a lányra. - Sosem bocsátom meg magamnak, ha Edward meghal miattam! Menj!

Stefanie megrázta a fejét, hogy összeszedje magát. A fiolában lévő folyadékot a szájába öntötte, felemelte a fiú állát és ajkait az övére helyezte, ügyelve arra, hogy egy csepp bájital se menjen mellé. Amint végzett, Edwardot a vállára vette, és a kelpie hátára tette.

-Visszajövök, Lisa! És köszönöm! - repült el.

-Aaaah, senki nem akar velem szórakozni, csak te, Lisácska? - biggyesztette le a száját a nő, majd egy zöld manából készült dárdát hajított felém, amit egy könnyed mozdulattal eltérítettem.

-Legalább tettetnéd magad félig normálisnak... - fintorogtam. A pálcám végére összpontosítottam a manámat, elképzeltem az alakját, aminek hatására egy tűzgömb formálódott a levegőben. - Ezt kapd el! - hajítottam el a varázslatot.

-Hahaha! Még nem vagy elég erős hozzám képest! - vihogott a démonok királynője, és egy pöcköléssel megszüntette a felé irányuló támadást. - Tudod, van egy rossz hírem... - teleportált elém. - Ahhoz, hogy te uralkodj Avalonban, meg kell engem ölnöd, de... - ismét a kezébe összpontosította a manáját. - MÉG GYENGE VAGY AHHOZ! - sújtott le a kezével.

Összeszorítottam a szemem, hogy aktiváljam a Látó erőmet, de nem volt elég időm. A támadása el fog találni. Próbáltam hátra ugrani, de Iblis elkapta a karomat, és körmeit a csuklómba vájta. - Ég veled, Lisácska! Üdvözlöm anyádat!

Azonban mielőtt lesújthatott volna, a másodperc töredéke alatt egy alak közénk ugrott és levágta a démon engem tartó kezét.

Iblis meglepve ugrott hátra, én pedig a nagy erejű ütközés hatására hátraestem.

-Ejnye... a Bál előtt ne csúfítsd el a testemet... - kezdte el visszanöveszteni a kézfejét a nő.

A megmentőm némán, egy mozdulattal lerázta a vért a katanájáról, majd támadó állásból elrugaszkodott Iblis felé. A villámgyors támadás miatt, a férfi csuklyája lecsúszott a fejéről, ezzel megmutatva ébenfekete, vállig érő haját és arcát. Már hátulról is felismertem, de amikor megszólalt, már biztos voltam benne, kicsoda.

-Mit képzelsz, mit csinálsz Lisával? - kérdezte ridegen Eden. Szemei vörösen izzottak a dühtől, ahogy az előtte álló kivédte támadását.

Iblis boldogan rávigyorgott a fiúra.

-Eden, kisfiam! Ezer éve nem láttalak! - lökte el Eden kardját.

-Részemről nem akkora öröm, anyám - a fiú hangjában annyi megvetés volt, hogy még én is megborzongtam. - Szóval, mit akartál Lisával csinálni? Remélem, nem az volt a szándékod, hogy megöld még a Négyek Bálja és a tárgyalások előtt.

-Lebuktaaam! - nevette el magát a démon, mire Eden körül lilás-kékes aura jelent meg. - Ohó, ne olyan sietősen. Veled nem szeretnék megküzdeni, kisfiam. Amúgy is csak köszönni jöttem - hazudta vidáman, majd a teste elkezdett átlátszóvá válni. - Még találkozunk... - tűnt el.

Pár másodperc kellett, hogy felfogjam, mi történt. Megmenekültem. A szívem a torkomban dobogott, de nem a megkönnyebbüléstől, inkább az előttem álló fiú látványától, aki pár másodpercig nézte még anyja hűlt helyét, majd lágy mosollyal felém fordult.

-Szia, Lisa, rég találkoztunk...

*****************************

És ezzel hatalmas választó vonalhoz érkeztünk, ugyanis, amikor még régen (kb. 14 évvel ezelőtt), mangát rajzoltam a Green Eye-ból, ez volt a 3. kötet vége, amit megcsináltam, bár nyilvánosság elé már nem került. Magyarul, innentől a folytatás soha semmilyen formában nem volt kiadva, csak itt lesz.
Jó szórakozást! :))