Nos, végre valahára vége van a vizsgaidőszakomnak, amit már nagyon vártam! Nagyon hosszú volt és jóformán közel két hónap alatt tudtam le 7 vizsgát. A nagyja meglett elsőre, egyet sajnos buktam és már esélytelen, hogy abból tudjak menni javítani, mivel betelt a hely, ráadásul nem is hiszem, hogy sikerülne... a vicc pedig az egészben az, hogy jövőhéten a levelezősöknek kezdődik is a tanítás, szóval, ha nem tudom le szombaton az utolsó vizsgámat, akkor egy hét szünetem se lenne. Viszont a lényeg az, hogy végre túl vagyok ezen az időszakon!

Szerintem sokatoknak ismerős az a dolog, hogy az a dög ihlet mindig olyankor jön, amikor nagyon nincs rá szükség. Vizsgaidőszakok alatt nálam rendszeres, visszajáró vendég, akár legyen szó egy új vagy régi sztoriról, akár szerkesztésről. Most sem volt ez másképp és elég volt egy riportot megnéznem a tévében este arról, hogy mennyivel másabb dolguk van most a lelkisegély szolgálatoknak a covid miatt, nekem pedig máris beindultak a gondolataim, aminek a végeredménye egy másik ötletemmel (ez is a mostani időszak alatt született) összegyúrva, a címben is szereplő történet, a Megrepedt bizalom. Mondanom se kell, folyton ez pörög a fejemben - vagyis ez is, hogy pontosabb legyek -, főleg, hogy a Spotify is igazán szeret és az utóbbi időben bombáz az olasz számokkal, amikben hangzás alapján rögtön bele is szeretek (vicces, hogy tíz éve még ki nem állhattam őket...), mindennek pedig csak azért van jelentősége, mert a történet Olaszországban fog játszódni, pontosabban Szicíliában. (Nem, nem egy újabb maffiózós sztori, mert arra van másik történetem.) Sok minden még nincs meg a sztorival kapcsolatban, de a fejemben szépen épülget, a fontosabb jelenetek megvannak és azokat a dalokra mindig pörgetek az agyamban, miközben csiszolgatom őket.

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fogok foglalkozni az Elrabolt éveinkkel, mert már dolgozom az első fejezeten, csak éppenséggel szabad perceimben nem ez jár az agyamban. Rég megtanultam, hogy nem az én műfajom az egyszerre több történeten dolgozunk felállás, így a Megrepedt bizalommal még nem mostanában fogtok találkozni, csak épp annyira megragadt a fejemben, hogy nem foglalkozva a közelgő vizsgámmal, megcsináltam neki a borítóját, mert máskülönben nem tudtam volna a tanulásra koncentrálni. A végeredmény pedig ez lett:

A borító modellje: Alessandra Ambrosio

A borítón felhasznált betűtípusok: Chasing Embers, Autumn in November