János vitéz (részlet) (Hungarian)

Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről a juhászbojtárra.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.

Szerelem tüze ég fiatal szivében,
Ugy legelteti a nyájt a faluvégen.
Faluvégen nyája mig szerte legelész,
Ő addig subáján a fűben heverész.

Tenger virág nyílik tarkán körülötte.
De ő a virágra szemét nem vetette;
Egy kőhajtásnyira foly tőle a patak,
Bámuló szemei odatapadtanak

By GUGLI:

Forróan süt a nyári napsugarakban Az ég tetejétől a báránybőrig. Felesleges ennyit sütni A pásztornak amúgy is nagy melegsége van. A szerelem tüze ég fiatal szívében, A falu végén legelteti a nyájat. A falu végén a csordák legelnek, Addig a fűben feküdt a subájában. A tengeri virág finoman kinyílik körülötte. De nem vetette szemét a virágra; A patak kőhajításnyira folyik tőle, Bámult tekintete rá tapad

Csak hozzáteném hogy azt írta :" JÁNOS LOVAG - " címnek.

Me :?!??!,