Virginás András

A kutya és a csont

Vakkant egyet-kettőt,
épp ugat egy holdat,
vagy talán egy felhőt,
tán a csillagokat.

Nem tudhatja senki,
ő meg tovább csahol,
lehet őt kérdezni,
de úgysem válaszol.

Múlik az éjszaka,
alábbhagy az ösztön,
itt maradt egymaga,
nincs miért üvöltsön.

Mind ritkábban vonyít,
a Hold már csak egy pont,
még egyet vicsorít,
jól esne most egy csont

A kutya és a csont Villant egyet-kettőt, csak egy holdat ugat vagy esetleg felhő talán a csillagok. Senki sem tudhatja folyamatosan csal, megkérdezheti tőle de úgysem válaszol. Az éjszaka telik az ösztön alábbhagy itt maradt egyedül nincs miért sikítani. Egyre kevesebbet sír, a hold csak egy pont még egyet nyikorog, jó lenne most egy csont

Szeeeegény hogy nyikorog xddddd