KÖRÚTI HAJNAL
 

Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még
Üveges szemmel aludtak a boltok,
S lomhán söpörtek a vad kővidék
Felvert porában az álmos vicék,
Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.
 

Egyszerre két tűzfal között kigyúlt
A keleti ég váratlan zsarátja:
Minden üvegre száz napocska hullt,
S az aszfalt szennyén szerteszét gurult
A Végtelen Fény milliom karátja.
 

Bűvölten állt az utca. Egy sovány
Akác részegen szítta be a drága
Napfényt, és zöld kontyában tétován
Rezdült meg csüggeteg és halovány
Tavaszi kincse: egy-két fürt virága.
 

A Fénynek földi hang még nem felelt,
Csak a szinek víg pacsirtái zengtek:
Egy kirakatban lila dalra kelt
Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt
Hangon a harangok is felmerengtek.
 

Bús gyársziréna búgott, majd kopott
Sínjén villamos jajdult ki a térre:
Nappal lett, indult a józan robot,
S már nem látták, a Nap még mint dobott
Arany csókot egy munkáslány kezére..

📖📖📖📖📖📖📖📖📖📖📖📖📖📖📖
Angol

Magyar

ÚTVONALSZÜNET A hajnal vak volt, koszos, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok, És a vad szikla lassan söpört Az álmos viccek porába verve, Mint a lassú lármázás, a rosszkedvű goblinok. Egyszerre két tűzfal között gyulladt ki A keleti ég váratlan kopója: Száz nap esett minden üvegre, És végiggurult az aszfalton Millió karát végtelen fény. Az utca elbűvölten állt. Egy sovány Akác megitatta a drága Napfény és zöld zsemle tétován Reszketés és ájulás Tavaszi kincs: egy-két fürt virágai. A földi hang még nem válaszolt a Fényre, Csak a vidám színes vadállatok zengtek: Lila dal lett belőle a kirakatban Döntetlen; de aztán unalmas, elmúlt A harangok is megszólaltak. Szomorú gyári sziréna zúgott, majd elkopott Egy elektromos villamos futott ki a térre: Nappal egy józan robotot kényeztet, És már nem látták, a nap még sütött Arany csók egy munkás kezére.