https://youtu.be/Aly8mmRsFuQ

Egy fekete hajú fiatal fiú kitámaszt egy kamerát asztalánál, míg ő helyet foglalva előtte próbál egy apró mosolyt varázsolni, sápadt arcára, kiszáradt repedezett ajkaira. Az ujját a kamerán lévő gombra teszi, habozva nyomva meg, majd gyorsan visszahelyezkedve székébe belekezd beszédbe. 

-Jeon Jungkook vagyok és ez a felvétel neked készül TaeTae. Ha megkapod ezt a videót, akkor valószínűleg már nem élek. Már nem vagyok veled...hé utálsz engem? Minden bizonnyal megbántad már azt, hogy találkoztál velem, igaz? Mikor ránk gondolsz, akkor emlékszel az édes és keserű emlékekre? Éjszakákat végig sírod, igaz? Nézed a közös képeinket, mikor hiányzok? 

Tudom, hogy magyarázattal tartozom neked...hol kezdjem? Mielőtt találkoztunk volna, egy halálos agydaganattal diagnosztizáltak. Tudtam, hogy ez egy vesztes csata. Biztos voltam  abban, hogy nem élem túl a műtétet. Az időm korlátozott volt. A napok, csak múltak, amíg egy váratlan fordulat nem történt. Kardiomiopátiát diagnosztizáltak nálad, így szükséged volt egy szívátültetésre. Nem akartam látni, ahogyan szenvedsz a gyenge szíved miatt. Ezért odaadtam neked a sajátomat. Tudom, hogy minden éjszaka rémálmaid vannak, azt is tudom miről szólnak, ezért kérlek felejtsd el a rossz emlékeinket. 

Sajnálom, hogy annyit hazudtam neked az elmúlt párnapban...nem akartam, de muszáj volt. Mikor azt kérdezted, hogy örökre együtt leszünk, én majdnem elsírtam magam...mert számunkra nem létezik az a szó, hogy "Örökre". Mi nem lehetünk együtt, ebben a világban nem. 

De ha nem is lehetek veled örökre, attól még nem foglak elhagyni soha, hisz én benned fogok élni továbbra is. Ezért vigyázz a szívemre...vigyázz ránk. 

Mikor megismertelek téged rájöttem, hogy rosszul tettem azt. Mert megtanultam azt, hogy minél közelebb kerülök hozzád, csak nagyobb fájdalmat hagyok magam után. De önző voltam...nagyon szerettelek téged és azt akartam te is szeress engem. Számomra te voltál az első szerelmem...de mindketten betegek voltunk. Csak egy valaki élhette túl, én pedig azt akartam, hogy az te legyél.

Tehát ne sírj...ha hiányzom, csukd be a szemed és emlékezz vissza a szép emlékeinkre. Most külön úton haladunk tovább, de az idő elteltével már nem fogsz fájdalmat érezni. Most már engedj el. Menj tovább a tavasz vár rád.

Nekem....eljött a tél.

Ne sírj mikor meglátogatod síromat, mert lehet a könnyeid már nem fognak elérni hozzám.

Kamerát kikapcsolja, majd hátradől kényelmetlen székében, miközben szemeivel végig néz kórházi szobáján, annak fehér falain. Szemei könnyesek, arcán mégis gyönyörű mosoly ragyog, bár nem boldogsága miatt, talán csak szerelme emlékétől, amik szívében van elzárva, ami nem sokára édese mellkasában fog verni, hogy ott élhesse tovább életét, összeforrva vele örökre. Ahogyan mindig is eltervezték.