Még valamikor 2019 nyarán találkoztam azzal az idézettel, amiben Bradbury egy egész éven át tartó kihívásra buzdít.

"Write a short story every week. It's not possible to write 52 bad short stories in a row."

Avagy:

"Írj egy novellát minden héten. Lehetetlen 52 rossz novellát írni egymás után."

Már abban a pillanatban neki szerettem volna esni, de tudtam, hogy erre lelkileg fel kell készülnöm, ráadásul nem árt előkotorni pár ötletet is.
Így hát az év hátralévő részében erre készítettem magam lelkileg, sőt az írós csoportomból tagokat is toboroztam, akikkel együtt szenvedhetünk, mert az sokkal motiválóbb lesz. A külön a kihívás miatt létrehozott csoportban jelenleg 17 tag található. Ha mindenki teljesíti, akkor 884 db novellát fogunk írni összesen.

Mit is várok a kihívástól?

Az írás, mint szokás

Bevallom nagy reményeim vannak. Először is, ahhoz hogy az ember a heti egy novellát képes legyen tartani, naponta muszáj lesz leülni és írni, arról nem is beszélve, hogy elkezdtem az új regényemet, amit nem tervezek egy egész évig a fiókban pihentetni. Tehát leginkább azt remélem, hogy megszokom a folyamatos írást, azt hogy minden nap, ha van ihlet, ha nincs, ha van kedv, ha nincs, akkor is írok. Olvastam erről egy motiváló szöveget talán Stephen King kapcsán, hogy még aznap is, amikor meghalt az apukája, ugyanúgy leült írni, mint minden másik napon. Kegyetlennek hangzik, de szeretnék ide eljutni.

A tökéletesség elengedése

Nagyon maximalista vagyok, ami rengeteg mindenben hasznos, de sokszor visszavet ahelyett, hogy motiválna. Gyakran rá tudok stresszelni minden aprócska hülyeségre. Szeretném ezt elengedni. Ha belegondolok, ez a kihívás lehetetlennek tűnik, és pont ez benne a jó, mert ha lehetetlen, nem kell rágörcsölni, lesz ami lesz. Különben is, mi van, ha írok egy vacak novellát? Semmi. Hátra lesz még 51, amik lehetnek sokkal jobbak.

Kísérletezés

És ha sikerül elengednem azt, hogy ne legyek ráfeszülve az alkotási folyamatra, és úgy állok hozzá, hogy nem baj, ha vacak, akkor lesz erőm végre másban is megprobálnom magam. Csináltam már ilyet, amikor nekiálltam a 100 snarry moments névre kersztelt novellafüzérnek. Végül harminc készült el, mert otthagytam a fandomot, de ettől eltekintve remek kísérletezés volt. Írtam humoros írást, pedig tudom, hogy semmi humorom. Írtam virágszirmos vattacukros boldog nyáltengert, ekkor rájöttem, ez az, ami kikapcsol. Írtam mélysötét angstot, amit nagyon szerettem, megmozgatta a lelkem olyan részeit, aminek jólesett, hogy foglalkoznak vele. Írtam csak párbeszédes jelenetet, levelet, írtam hosszút és rövidet, írtam kulcsszóra, amit az olvasók adtak. Nagyon szerettem! Valami hasonló élményt várok most is!

A komfortzóna

Van több, mint harminc ötletem. Az összes LMBTQ romantikus novella, ezt írok évek óta, ehhez vagyok csatlakozva, ettől mozdulnak meg az agytekervényeim. De akármennyire is szeretem, biztos vagyok benne, hogy egymás után ötvenkettőt megírni rém fárasztó és unalmas lesz. Szóval nagyon remélem, hogy végre kilépek a komfortzónámból és bepróbálok olyan témákat és műfajokat is, amiket eddig sosem írtam.

A gyakorlás

Sok-sok regényírónak javasolják a novellázást. Én sokat csináltam. Tizenöt és tizennyolc éves korom között verseztem és novelláztam. Vállalhatatlan lett az összes, de már megvan a beléfektetett munka, már okosabb és tapasztalatabb lettem. Hiszen tudjuk, minden egyes leírt szó gyakorlás. A snarry novellafüzérrel is megírtam 30 novellát, lett benne sok, ami nem sikerült jól, de azt hiszem, van pár, amire büszke lehetek.
Rengeteget lehet tanulni belőle, ami később a regénynél is hasznos, ráadásul azt hiszem, hogy rövidebb, ütős kis szöszökben én mindig is jobb voltam. Nem tudom, azért-e, mert gyakoroltam vagy mert ehhez van több tehetségem.
De regényt írni rengeteg munka és a végén lehet, hogy azt mondják a béták, hogy rossz. Elment vele az ember életéből rengeteg idő, ami alatt különösebben iréstechnikailag nem fejlődik. A novelláknál viszont erős javulást várok. Főleg, miután a bétáim megnézik és szétcincálják.
Mert a novellából lehet megtanulni a jó információátadást, mivel itt nincs rengeteg hely, itt nem lehet húzni a dolgokat. Tömörebben és erősebben kell írni, hatással lenni az olvasóra. Ráadásul a történetnek ugyanúgy kell legyen célja és mondandója, meg csattanója is!

A végeredmény

Lehet, hogy csak a first draftig jutok, de akkor is lesz ötvenkét first draftom, amit később csiszolhatok. Az is lehet, hogy csak kiírom magamból gyógyírással a sok lerakódott mocskot, és megtisztulva kezdem majd az új évet a kihívás végeztével. Az is lehet, hogy mind vacak lesz, de még akár arra is rájöhetek, hogy miben vagyok igazán nagyon jó.
Meglátjuk, mindenesetre az biztos, hogy izgalmas lesz.

Ráadásként pedig megpróbálom megfogadni Bradbury másik tanácsát: Ezer estén át, lefekvés előtt olvass el egy novellát, egy verset és egy tudományos művet (cikk, esszé stb.). Januártól ezzel is megpróbálom feldobni a napjaimat, mert sosem árt a továbbképzés, ráadásul még az is lehet, hogy ezektől kapok új ötleteket!