A napokban elég sok motivációs eszközhöz folyamodtam, hogy túllendüljek a mostani elakadáson a Csillaghullással kapcsolatban.

Az egyik Neil Gaiman Masterclass órája volt, amin konkrétan még sírtam is :) (És ennek hála, többek között rájöttem, mi lesz a következő regényem, a krimim bűnténye!) Egyszer majd hozok erről egy bejegyzést, hogy mennyire szuper az egész Gaiman féle Masterclass kurzus.

A másik motivációs eszközöm Brandon Sanderson lecture-jei voltak. Most épp a short storys részt néztem meg, amit Mary Robinette tartott. Volt benne egy nagyon szuper levezetés, hogy mi a különbség a novella és a regény között, és elsőként ezt szeretném megosztani mindenkivel, mert nagyon szuper az analógia. Utána meg írunk egy novellát :)

Szóval mi a különbség a regény és a novella között? A közös analógia az olimpiára épül.Ha leülsz, hogy te most megnézed az olimpiát, kezded a megnyitó ceremóniával, majd megnézed, ahogy viszik a lángot, ahogy sportolók bevonulnak, az összes sportverseny összes sportolóját, aztán elérsz ahhoz a pillanathoz, amikor a kedvenced is színre lép, megcsinálja a maga versenyét, örülsz neki, majd megnézed az éremosztást, a záró ceremóniát - na, ez a regény.

Amikor viszont egy olimpiai verseny felvétele miatt odaülsz a Youtube elé, kifejezetten csak a kedvenc sportolód szereplése érdekel, ezért megnézed, hogyan szerepel. Ez ott kezdődik, hogy a kedvenc sportolód elkezdi a gyakorlatot és ott fejeződik be, amikor ő is befejezi - na, ez a novella.

Hát nem szuper?! Nagyon egyet tudok vele érteni.

A lecture egyébként nagyon hasznos volt. Megtudtam, hogy a novella nem más, mint egy emotional punch.

De a Csillaghulláshoz is kaptam a lecture-től segítséget, például beszélt a MICE rövidítésről, amit nem magyarázok el, mert hosszú lenne és inkább a novellaírásos részt akarnám most megcsinálni. De nézzétek meg ti is a lecture-t, nagyon hasznos, van hozzá angol felirat. A MICE a felmerülő problmákról és ezek lezárásáról szól.

Ami még kicsit a Csillaghullás témájába vágott, az az, hogy a karakterközpontú történeteket az angst mozgatja. "Jaj, olyan borzalmasan nehéz az életem!", ez a kezdet, és akkor van vége a történetnek, amikor a karakter eljut arra a szintre, hogy ráébred, "Boldog vagyok." Ebből következik, hogy az író dolga minden történetben nem más, mint megakadályozni a hőst, hogy elérje a célját. Egyszerűen gonosznak kell lenni :)

Na, de inkább nézzük azt a novellaírást, ami a kurzuson részvevő összes diáknak feladata volt.. Mary Robinette nagyon jól elmagyarázta a novella részeit:

1. Opening: bemutatjuk a karaktert. Az első három mondatnak be kell mutatnia, hogy: Ki?, Hol?, és mi a zsáner. Természetesen ez nem egy kötött dolog, nagyon sok féle kezdés létezik, de egy olyan novellánál, ahol például az akció van a központban, így javasolt indítani. 

- A Hol? azért fontos, mert novella esetében jó egyből elhelyezni az olvasót. Szép megoldás, ha ahelyett, hogy "A csillaghajó hídjára készült belépni." az egyik érzékszerven keresztül érkező ingert foglaljuk mondatba, például: "A fotocellás ajtó halk suhanással nyílt előtte felfedve a hajó hídjának hatalmas kijelzőit." (Mary Robinette sokkal jobb példákat használ egyébként :D) 

- Azt, hogy Ki? legjobban a cselekedetekkel lehet elmondani.

- A zsánerre pedig a lehető leggyorsabban adni kell valami jelet az olvasónak. A legjobb, ha a zsánerre jellemzőt, de mégis különlegeset használunk. Az előző példámnál maradva "A fotocellás ajtó halk suhanással nyílt előtte felfedve a hajó hídjának hatalmas kijelzőit." - ez a mondat beazonosítja a zsánert, de nem eléggé egyedi. "A fotocellás ajtó halk suhanással nyílt előtte felfedve a hajó hídjának hatalmas, türkiz fénnyel világító kijelzőit." - ez már egy fokkal jobb. De "Az irithiai acélból készült fotocellás ajtó halk suhanással nyílt előtte felfedve a hajó hídjának hatalmas, türkiz fénnyel világító kijelzőit." - na, ez már eléggé különleges. 

---> Mindezt a Ki? Hol? és zsáner dolgot maximum három mondatban kell megtenni, de a legjobb, ha egy mondatban sikerül.

Úgy döntöttem, ha már ez a feladat, én is megírom azt a fránya novellát, bár nem nagyon tetszett a felajánlott karakter, sem pedig a hol, így csak a sci-fit hagytam meg zsánernek, mert azt amúgy sem tudok írni, nem árt a gyakorlás :D Szereplők az elkezdett sci-fi YA regényem karakterei, meg a helyszín is az űrhajójuk.

Én ezt hoztam össze: "Az irithiai acélból készült fotocellás ajtó halk suhanással nyílt ki Dante előtt, felfedve a hajó hídjának hatalmas, türkiz fénnyel világító kijelzőit."

Fontos tudni, hogy novellaírásnál minden szó számít. Mary Robinette mutatott egy menő számolást, miszerint minden egyes új karakter és helyszín körülbelül 750 szóba kerül. Ezért egy kétszázötven szavas novellánál (és mi ilyet írunk) például maximum két szereplőt és egy helyszínt ajánl. Egy tízezer szavas novellánál ennek alapján sok karakter és sok helyszín is számításba jöhet. Nagyon szuper képletet írt fel erre (amit nem mutatok be itt, mert hosszú lenne és kéne hozzá a MICE, amit nem magyaráztam el :D), ami használható arra, hogy nagyjából előrejelezze nekünk, körülbelül hány szóba kellene beleférnie az adott novellának.

2. Conflict: A karakterünk el akar érni egy célt. 

Regény esetében is azt javasolja, hogy az első tizenhárom mondat valamelyikében jelenlen meg maga a fő konfliktus, ha megoldható. (Megnéztem a Csillaghullást, az email, ami a regény fő konfliktusát adja, az ötvenedik mondatban kerül elő, bár már a tizenvalahányadik körül helyeztem el erre egy horgot. Harminc bukkan fel az Auróra/Devecseri szál, ami mint tudjuk szintén konfliktust hoz Osszián életébe.) Nekem ez a tizenhárom mondat nagyon kevésnek tűnik egy regény esetében, főleg ha például fantasy vagy éppen Sci-fit írunk, ahol aztán fejezetek mehetnek el a világépítésre. Nyilván regénye/zsánere/írója válogatja.

Szóval a konfliktus következik a novellánkban. A következő két mondatnak arról kell szólnia, mit akar elérni a karakter és miért. És ha tudjuk, mit akar a karakter elérni, mi az, ami meggátolja benne. 

"Dante az előtte magasodó Galileo alakját figyelte, akivel a közös projekten kellett volna dolgozniuk, de Galileot napok óta nem lehetett elérni. Dante felsóhajtott és a fiú mellé sétált:

-- Megvagy."

3. Rá kell jönni, merre haladjunk tovább. Mit szeretne a főhős? El akar jutni valahová? Választ keres egy kérdésre? Boldogtalan? Meg akarja változtatni a világot? Ha megvan a válasz, akkor már tudni is lehet, milyen konfliktussal kell meggyötörni őket.

Ha el akarnak jutni valahová, akkor meg kell őket akadályozni. Ha választ keresnek a kérdésükre, ne kapják meg. Ha boldogtalanok, legyenek még boldogtalanabbak. Ha meg akarják változtatni a világot, legyen hirtelen minden még rosszabb.

Mindennek, ami végül ebben a részben történik, kell, hogy legyen következménye. Történjen valami megoldás, de utána legyen minden még rosszabb. Mindezt lehetőleg öt mondatban.

"-- Szia -- válaszolta Galileo le sem véve a szemét a kijelzőről.

-- Emlékszel a közös feladatunkra? - kérdezte Dante egyre dühösebben. -- Holnap van a határidő.

-- Nincs kedvem veled dolgozni, már mondtam. Megcsináltam egyedül."

4. Resolutions. A megoldást a történet körülbelül kétharmadánál kell megtenni.

Kétféle megoldás lehet: "Igen, és" vagy "Nem, de". Például: Valaki éhes, tud ebédet venni? IGEN, ÉS kap ajándékba egy extra adagot is. A bomba mindjárt felrobban, le tudjuk állítani? NEM, DE kidobjuk az ablakon, és senki sem sérül meg.

Hosszabb novella esetében a 2. és a 3. pont többször is ismétlődhet, míg végül a negyedik pontra, a megoldásra kerül a sor.

A most íródó novellánkban a megoldásra újabb öt mondat áll rendelkezésre.

"-- Az volt a feladat, hogy közösen csináljuk -- csattant fel Dante a hídon mellettük álló többi tiszt figyelmét is magára vonva.

Galileo vállat vont, és Dantéval mit sem törődve továbbra is a kijelzőt figyelte. Dante legszívesebben az arcába köpte volna, hogy mennyire elege van belőle, de tudta, tiszthez méltóan kell viselkednie, különben elküldik. Megfordult, hogy még azelőtt eltűnjön a hídról, hogy bármi hülyeséget csinálna. A fotocellás ajtó már félrecsúszott előtte, amikor meghallotta maga mögül Galileo hangját:

-- Ha szükséged van segítségre, szólj."

5. Befejezés. Le kell zárni a hármas pontban megjelenő kérdést: El akar jutni valahová? Választ keres egy kérdésre? Boldogtalan? Meg akarja változtatni a világot?

Ennek a lezárására ugyanazokat kell használni, mint a legelső pontban. Ki? Hol? de a zsáner helyett most már inkább Hangulat, amibe lehet belecsempészni egy kis zsánerspecifikus apróságot is. A Hol? pedig akár a karakter érzelmeire is utalhat, hogy hová jutott el a kezdetek óta. Erre újabb három mondat áll rendelkezésre.

"Dante megtorpant, és hátrapillantott Galileo felé, aki ugyanúgy hajolt a kijelző fölé.

-- Kösz -- bólintott végül, majd belépett a turbóliftbe. Az irithiai acélból készült fotocellás ajtó halkan csukódott be előtte, amikor Dante halványan elmosolyodott."

Mary Robinette természetesen elmondja, hogy a mondatszámok csak a mostani gyakorlat miatt kötöttek, amikor egyébként írunk, ezek sokkal rugalmasabban működnek, és nem kell hozzájuk ennyire ragaszkodni. Viszont a legelső lépést jó egy hosszabb novella esetében is betartani, mert az olvasó nem tudja, hogy hol és merre van éppen, ez viszont segít neki megtalálni a talajt. Nem kell nagyon specifikusan mindent bemutatni, de jó tisztázni az alapokat, mert az olvasó, ha zavarodott és nem kap információt, akkor könnyen leteszi a novellát, és keres másikat.

A végére itt a novellám egyben: 

"Az irithiai acélból készült fotocellás ajtó halk suhanással nyílt ki Dante előtt, felfedve a hajó hídjának hatalmas, türkiz fénnyel világító kijelzőit. Dante az előtte magasodó Galileo alakját figyelte, akivel a közös projekten kellett volna dolgozniuk, de Galileót napok óta nem lehetett elérni. Dante felsóhajtott és a fiú mellé sétált:

-- Megvagy.

-- Szia -- válaszolta Galileo le sem véve a szemét a kijelzőről.

-- Emlékszel a közös feladatunkra? - kérdezte Dante egyre dühösebben. -- Holnap van a határidő.

-- Nincs kedvem veled dolgozni, már mondtam. Megcsináltam egyedül.

-- Az volt a feladat, hogy közösen csináljuk -- csattant fel Dante a hídon mellettük álló többi tiszt figyelmét is magára vonva.

Galileo vállat vont és Dantéval mit sem törődve továbbra is a kijelzőt figyelte. Dante legszívesebben az arcába köpte volna, hogy mennyire elege van belőle, de tudta, tiszthez méltóan kell viselkednie, különben elküldik. Megfordult, hogy még azelőtt eltűnjön a hídról, hogy bármi hülyeséget csinálna. A fotocellás ajtó már félrecsúszott előtte, amikor meghallotta maga mögül Galileo hangját:

-- Ha szükséged van segítségre, szólj.

Dante megtorpant, és hátrapillantott Galileo felé, aki ugyanúgy hajolt a kijelző fölé.

-- Kösz -- bólintott végül, majd belépett a turbóliftbe. Az irithiai acélból készült fotocellás ajtó halkan csukódott be előtte, amikor Dante halványan elmosolyodott."

Ugyan csak 193 szavas lett, és nem ez életem legjobb novellája, de jó kis gyakorlat volt. Ha bárkinek van kedve, csak nyugodtan! Érdekelnének a végeredmények :) A legjobban azt élveztem ebben a lecture-ben, hogy ha vettem volna egy saját novellámat, például a legutóbbi Aranyrögös második helyezettet, egészen észrevehetően megjelentek volna benne ezek a pontok, pedig nyilván nem tudatosan írtam, és nem is tartom mindig jó ötletnek, hogy sablonhoz ragaszkodjon az író.

Én erősebbnek tartom magamat novellában, mert kisebb térben, kisebb keretek között jobban érzem magam, míg a regénnyel járó túl nagy hatalom megrémít. Gaiman mondta is a Masterclass óráján, hogy "Te vagy az isten. Azt teszel, amit csak akarsz." Számomra ez végtelenül sok nehéz döntés meghozatalát jelenti, amitől nem érzem jól magam. A novella keretei megnyugtatóbbak. Nem is beszélve arról, hogy könnyebb javítani, pozícionálni bizonyos pontokat, átírni adott részeket. És a sikerélmény is viszonylag hamar beköszönt (bár volt olyan novellám, ami egy évig íródott :D)

Ti regényt vagy novellát szerettek jobban írni?

A lecture linkje, hátha kíváncsiak vagytok rá: &list=PLSH_xM-KC3Zv-79sVZTTj-YA6IAqh8qeQ&index=8