Mostanában úton-útfélen ebbe a témába botlok. Legyen szó másik blogról, írós csoportról vagy épp vicces írós instagram fiókról, ez a téma kifogyhatatlannan látszik, amiről mindenki elmondja a saját véleményét. Így hát én magam is beállok a sorba, lehet hogy csak a végére, de íme az első téma:

Klisék és toposzok

Mik azok a toposzok?

Kezdjük egy Wally Lamb idézettel, ami szépen illik a témához.

“She also told me that I was never going to write a completely original story because the world was a very old place, and so all the stories that people need to be told have been in the culture since ancient times.”

“Azt is mondta nekem, hogy sosem tudok majd teljesen eredeti történetet írni, mert a föld egy nagyon régi hely, és az összes történet, amit el kell mondani az embereknek, már ősidők óta megtalálhatóak a kultúránkban.” (szabad fordítás)

Ez tökéletesen összefoglalja, mik azok a toposzok. Az ember újra és újra ugyanazokat a történeteket meséli el, csak kicsit másként. A legtöbb zsánernek megvannak az alap követelései, például hogy egy romantikus regény végén a két főhős minimum egymásba szeret, még jobb, ha boldogan élnek, míg meg nem halnak! A fantasy regényekben pedig a jó általában legyőzi a gonoszt, és így tovább.

Ezek a megjelenő fordulatok mind-mind toposzok. Rengeteg van belőlük és nem csak a regényekben, de a filmekben is bőven találkozhatunk velük.

Persze van a toposzok mélysége között is különbség. Lehet toposz egy történés, egy jelenetelem, egy karaktervonás, de akár egy mondat is (Én vagyok az apád!, Always.)

Folytatom Wally Lamb idézetével, ami segít megválaszolni, mi a különbség toposz és klisé között.

“The best I could do, Gladys said, was to put my own modern spin on the archetypal stories that people always need.”

“A legjobb, amit tehetek, mondta Gladys, az hogy a saját modern fordulataimat használom az archetipikus történeteknél, amikre az embereknek szüksége van.” (szabad fordítás)

Minden író próbál olyat alkotni, amit senki más előtte, az ő saját, írói hangján, de ha minden toposzt akkurátusan kerülne, abból egyáltalán nem vagy csak nagyon nehezen állna össze a zsánernek megfelelő történet.
Azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy toposz nélkül lehetetlen írni.

Na de akkor mégis, mik azok a klisék?

A klisék azok a toposzok, amit rosszul használnak fel. Ilyen egyszerű!
Hogy mit lehet tenni azért, hogy ne írjunk kliséket, arra csupán annyi a válasz, hogy úgy kell megalkotni és vezetni a történetet, hogy a felhasznált toposz tökéletesen illeszkedjen bele. Ugye milyen egyszerű? (Irónia.)

Nézzünk pár toposzt a könnyebb érthetőség kedvéért, biztosan mindenki tudna rá legalább három könyvet vagy szereplőt sorolni.

- Árva gyermek
- Szerelmi háromszög
- A főszereplő a kiválasztott
- Ellenségből szerelmesek
- Amnézia

Vagy hogy egy klasszikus példát hozzak, ami már Shakespeare-nél is működött: a legkevésbé okos szereplő mondja ki az élet igazságait. Williamünknél ez a bolond volt, manapság talán a kisgyermek a divatos.

Ebből a pár példából is látszik, hogy a lista akár a végtelenségig folytatható lenne.

Mik az én kedvenc toposzaim?

Sokszor hangoztatom, hogy szeretem őket és külön kihívás jól megírni őket. Íme a regényemben (Akvamarin) szereplő pár klisé, csak hogy csapjak egy kis önmarketinget is:

- Rossz fiú, aki belül igazából jó
- Vélt vagy valós szerelmi háromszög
- Titokzatos múlt
- A szerelmesek féltestvérek lesznek
- Gyermekét egyedül nevelő szülő

És még nem soroltam fel az összeset! Fogalmam sincs, hogy sikerült-e jól csinálnom vagy végül klisés lett tőlük a történet, ezt már az olvasóknak kell eldönteniük.

Mindez persze felvet egy újabb kérdést. Ha valaki az én regényemmel kezdi az olvasást, nyilván lenyűgözve állna ezek előtt a toposzok előtt, míg más csak megrántja a vállát és nagyot sóhajt, mondván “ugyan, ezt már ezerszer olvastam”. Az, hogy mi marad toposz vagy csúszik át a klisé kategoriába, befolyásolhatja az olvasó tapasztalata az adott zsáneren belül és ez egy szubjektív ítélet.

Remélem, hasznos volt ez a kis bejegyzés! Végezetül még pár számomra kedvenc toposzt sorolnék fel:

- A szereplők lakótársak vagy kényszerből együtt kell lakniuk
- Ellenségből barátok, majd szerelmesek
- Az egyik fél nagyon szereti a másikat, és ezt probálja bizonyítani
- A rossz fiú imidzs mögött megbúvó szótlan, széplelkű fiú
- Az olyan karakterek, akikről sosem tudni, hogy a jó vagy a rossz oldalon állnak
- Titokzatos, múltban történő események
- Kényszerházasság

Látszik rajtuk, hogy a romantikus stílus az, amiben toposz szinten otthon vagyok. Ha olvasnék egy horrot, biztosan el lennék képedve a megszokottabb toposzoktól is a zsánerben, mert a horror az, ami tőlem nagyon távol áll.

Nektek van kedvenc toposzotok? :)