Ránézel és utálod mert mindenki utálja. Beszélgetsz vele és bár látszólag semleges vagy bellül hülyén érzed magad. Nem tudod mit is akarsz tőle hiszen ha még tetszik is a többiek lebeszélnek róla, és félsz a külső véleményektől. A beszélgetés után rágódsz a dolgokon és az a fura dolog ami beszélgetés közben ellepte a bensődet az lassan alábhagy. Bár néha egyetértesz a töbiekkel abban hogy idegesítő ezt a gondplatot általában hamar kiűzöd a gondolatodból. Szereted? Nem. Kedveled? Lehet. Érzel iránta AKÁRMIT? Igen
Na és ilyenkor jön az hogy akkor mi a baj. A leírás alapján bele vagy esve. De te mégse lépsz mert félsz, a csalódástól, a külső véleményektől és magától a kapcsolattól is hiszen egy "13 éves nem lehet szerelmes" mert alkor már rögtön kurva leszel. Igen. Ezeket ragasztja az emberre a társadalom és ezért nem lép a boldogság felé.