- Nem érdemlem meg, hogy ennyi áldozatot hozz értem - nyögte ki végül, ami egészen idáig nyomasztotta.

- Tessék? - ráncoltam össze a szemöldökeimet. - Miféle áldozatról beszélsz?

-  Éppen a maffia szabályait készülsz miattam megszegni - sóhajtott fel. - Megér ez neked ennyit?

- Jimin - nyúltam a kezeiért és összekulcsoltam az ujjainkat. - Már annyiszor mondtam, hogy szeretlek és, hogy bármit képes lennék érted megtenni. Szóval vállalom az esetleges rosszalló pillantásokat vagy éppen a beszólogatásokat. - mosolyodtam el, hiszen szerettem volna, ha végre ő is felfogja, hogy mennyire is sokat jelent nekem.

- Jó, csak látom, hogy apud még mindig nem ment ebbe bele teljesen.

- És valószínűleg nem is fog, de vele ne törődj, oké? - hajoltam közelebb hozzá és egy puszit nyomtam a szájára.

- Oké, nem törődök - nyelt egy aprót és végre eleresztett egy apró mosolyt.

- A kialakult helyzet még mindig jobb, mint amit gondoltam. Azt hittem, hogy apám nőt fog mellém keresni és erőszakkal fogja elérni, hogy ne lehessünk együtt. Egyébként szerintem Woojin beszélt vele és vette rá erre, szóval mindenképp meg kell majd neki köszönni.

- Nem gondoltam volna, hogy Woojin melléd fog állni és nem apud mellé.

- Igen, én is arra számítottam, de nem bánom, hogy így alakult, mert legalább nem kell erőszakhoz folyamodni - adtam neki még egy apró puszit, majd visszahajoltam a kormány mögé, hogy elinduljunk.

Igazából csak ezt szerettem volna vele tisztázni és még egyszer elmondani neki, hogy ne aggódjon, mert nincsen miért. Kézben tartom a dolgaimat, apáéknak meg nem áll mindenáron szándékukban, hogy kitúrjanak a vezetői szerep alól, szóval minden rendben van.

[...]

- Szerinted elég jó már ahhoz, hogy kimenjen terepre? - kérdeztem Jimintől, miközben Jin és Taehyung verekedtek.

- Szerintem igen, mármint segítőnek biztosan. Nem tudom, hogy képes lenne-e bárkit is lelőni.

- Hát, két hónapja itt van már és még egyszer sem járt sehol, szóval szerintem itt az ideje.

- Elmehetek vele? - pillantott rám, mire megnyaltam ajkaimat.

Eljátszottam a gondolattal, hogy merjem-e elengedni Jinnel és tegyük fel Taehyunggal. Jimin bizonyított már, szóval szerintem nem lenne semmi gáz, ha pedig valami történne, akkor simán megvédené magát. Mióta apa elrabolta, azóta szinte sehova sem engedtem egyedül, pedig bízok benne. Most már nem szökne el tőlem, nem szegne szabályokat és, mivel a Bong Rabbit tagja, így nincs kétségem afelől, hogy tökéletes munkát végezne.

- Igen - biccentettem végül és jeleztem a többieknek, hogy elég a gyakorlásból.

Odajöttek hozzánk, Jin ivott pár korty vizet és a megtörölte az izzadt arcát. Taehyung is kifáradt, de azért kettejük között látszott, hogy melyikük verekedik öt éve és melyikük csak másfél hónapja.

- Este hárman mentek terepre - mondtam. - Jimin lesz a főnök, ti ketten pedig a segédei. Taehyung majd elmondd neked mindent Jin, hogy ha legközelebb te leszel a vezető, akkor már minden rendben menjen, oké?

- Oké - bólintottak mindhárman egyet, én pedig a telefonomért nyúltam, hogy Namjoonnak telfonálhassak.

Egy hete jártam nála és megkértem, hogy alkosson egy maszkot Jinnek, hiszen már rég óta tervezem, hogy elküldöm egy küldetésre. Mivel tisztában vagyok azzal, hogy mennyire szoros kapcsolatot ápolnak, így elhívtam Namjoont, hogy tudjanak beszélni egyet. Plusz legalább nem nekem kell mennem a maszkért, hanem majd ő elhozza magával.

Azt beszéltük meg, hogy hétre jön, szóval még volt pár szabad órám, amit semmittevéssel szerettem volna eltölteni, pontosítva Jiminnel, bár nem tudom, hogy neki mik voltak a tervei.

- Mit csinálsz? - dugtam be a fejem a szobájába.

- Olvasok - mutatta fel az egyik kedvenc könyvem, amit régebben többször is kiolvastam már.

- Érdekelnek a háborús könyvek? - ráncoltam össze a szemöldökeimet, hiszen nem számítottam rá, hogy pont Tolsztoj irományához fog majd hozzá.

- Igazából bármit szívesen elolvasok, ennek meg tetszett a borítója, szóval ezt választottam.

- Értem. Hétkör jön majd Namjoon. Hozzá Jin maszkját, addig van pár óránk. - sétáltam oda hozzá és jeleztem neki, hogy másszon beljebb, mert le szeretnék feküdni mellé.

Maga alá húzta lábait és betakarta magát, a könyvet pedig az ölébe tette, majd lepillantott rám, hiszen én feküdtem, ő pedig ült. Nem szóltam semmit, csak felé fordultam és beletemettem a fejem a felkarjába. Vettem egy mély levegőt, majd egy apró puszival is megjutalmaztam, utána pedig elhatároztam, hogy alszok egyet, ha más dolgom úgy sincs.

- Felkeltesz fél hétkor? - kérdeztem tőle már csukott szemekkel, mire ő csak felkuncogott.

- Igen - simított végig a hajamon, majd lehajolt és egy puszit nyomott a fejemre.

- Köszönöm - motyogtam és alig öt perc múlva már sikerült is álomba merüljek.

Jiminnel álmodtam, megkértem a kezét. Vettem neki egy gyönyörű aranygyűrűt és a cseresznyefa alatt tettem fel a kérdést, amire ő könnyeivel küszködve mondott igent és ölelt szorosan magához. A mellkasom bizseregni kezdett és olyan hihető volt az egész, hogy egy pillanatra komolyan elhittem, hogy megtörtént. Igazából még egyszer sem gondolkoztam el azon, hogy mikor szeretném megkérni a kezét vagy, hogy esetleg mennyit várjak még. Lassan egy éve együtt vagyunk már, szóval ez elegendő idő, nem? Vagy várjak még egy kicsit? Azt hiszem tényleg beszélnem kellene Woojinnel, talán ő majd tud tanácsot adni nekem.

- Jungkook - suttogta valaki a nevem, de nem volt erőm kinyitni a szemeimet. - Jungkook fél hét van, kelj fel. - simított végig az arcomon, mire morogtam egyet.

Nem volt erőm felkelni, talán még sem volt jó ötlet ez a pár óra pihenés. Nyögtem egy hatalmasat, majd lerugtam magamról Jimin takaróját, de szemeimet még mindig képtelen voltam kinyitni. Feltornáztam magam ülésbe és ásítottam egyet, majd megdörzsöltem szemeimet.
- Egy pillanat - túrtam az arcomba lógó tincseimet. - Azt hiszem elaludtam a nyakam. - morogtam és megdörzsöltem az említett testrészem.

- Masszírozzam meg este? - kérdezte, mire azonnal bólogatni kezdtem.

- Ez egy jó ötlet - ásítottam ismét, majd erőt vettem magamon és felkeltem az ágyról. - Iszol kávét? - kérdeztem Jimintől, mire biccentett egyet és már ő is kikelt az ágyból.

Miután sikeresen lejutottunk a konyhába és végre ihattam egy kis koffeint, Namjoon már hívott is, hogy öt perc és itt van. Jin nem tudta, hogy jön, ezért szóltam Taehyungnak, hogy keresse meg és hívja a nappaliba. Látszott rajta, hogy mennyire nem érti, hogy mi történik, de amikor belépett Namjoon az ajtón, szinte rá vetette magát. Mosolyogva figyeltem őket, Jin pedig azonnal mesélni kezdett, hogy miket tanult Jimintől.

- Először add át cuccot Namjoon, utána beszélgethettek még - mutattam a kezében lévő szatyorra, mire bólintott egyet és már oda is jött hozzám, hogy átadja nekem.

- Jin, mivel ma este mész ki először és eddig még nem volt maszkod, ezért rábíztam Namjoonra, hogy csináljon neked egyet, amit majd minden egyes akciónál hordanod kell - nyújtottam át neki a szatyrot, hogy ő vegye ki belőle a tárgyat.

Eltátotta száját, amikor kezébe vette és azonnal az arcához próbálta. Jól állt neki, Namjoon jó munkát végzett, nem hiába bíztam rá. Azért még is csak jóba vannak már egy ideje, szóval biztos voltam benne, hogy jó munkát fog végezni, ahogy általában mindig teszi.

- Tetszik? - kérdeztük majdnem egyszerre Namjoonnal, mire Jin heves bólogatásba kezdett.

- Imádom! Köszönöm szépen! - próbálta ismét a fejéhez, én pedig vidáman figyeltem őt.