- Hoztam kávét - sétált be az irodámba Taehyung három nappal később.

- Köszönöm - erőltettem magamra egy mosolyt és már bújtam is vissza a laptopom mögé, hogy eltereljem gondolataimat.

Mióta bevallottam mindent Jiminnek, nem találkoztam vele. Nem hajlandó elhagyni a szobáját, egyedül Taehyung mehet be hozzá, szóval nem valami jó a helyzet. Szeretnék vele beszélni és még vagy ezerszer elmondani neki, hogy mennyire szeretem és, hogy mennyire sajnálom, amit vele tettem, de úgy tűnik egy darabig még nem lesz alkalmam rá.

- Nem rosszból főnök, de szarul nézel ki - sóhajtott fel Taehyung, mire megvontam a vállaimat, hiszen tisztában voltam vele.

- Mostanában nem alszok olyan jól, bár gondolom ez érthető. Csak szeretném visszapörgetni az időt és átnézni Minjun, mert akkor most minden rendben lenne. De nem, mert én hülye mindent elrontottam, most meg fogalmam sincs, hogy még is hogyan tudnék bejutni hozzá a szobájába. - temettem tenyereimbe az arcomat és egy hatalmasat nyögtem.

- Nincsen tapasztalatom párkapcsolattal kapcsolatban, de szerintem most hagynod kellene pár napig, amíg lenyugszik.

- Három napja hagyom Taehyung. Én csak szeretnék vele beszélni vagy csak látni őt. Olyan rossz, hogy egy emeleten vagyok vele egész nap, még is úgy érzem, mintha nem lenne itt.

- Jungkook, én komolyan sajnálom, hogy ez így alakult és tudom, hogy nincs jogom beleszólni ebbe, de te csókoltad meg Minjut, szóval ez nem Jimin hibája. Így is magát okolja a kialakult helyzetért, hiába mondom neki, hogy ehhez semmi köze. - tette karba kezeit, én pedig ismét csak nyögni voltam képes, ahelyett, hogy bármi értelmeset válaszoltam volna.

- Tudom, igazad van - mondtam végül. - Ez az egész csak is az én hibám, ő semmiről sem tehet.

- Örülök, hogy erre te is rájöttél - húzta szomorú mosolyra ajkait.

- Na menj, szeretnék dolgozni - intettem neki, hogy ideje távoznia, mert ismét egyre rosszabb kedvem lett.

[...]

- Veled meg mi van? - ráncolta össze homlokát Woojin, miután délután atjött hozzám beszélni az állítólagos Golden Rabbitről.

- Mi lenne? - kérdeztem vissza talán egy kicsit flegmábban, mint kellett volna. - Bocsánat. - sóhajtottam fel. - Csak nem vagyok a legjobb passzban.

- Mi történt Jiminnel meg veled? - tapintott rá a lényegre.

- Ez hosszú történet Woojin, nem szeretnék róla beszélni - próbáltam lezárni a témát, de ő nem hagyta magát.

- Megcsaltad? - sóhajtott fel, én pedig teljesen lesokkolódtam, amiért elsőre eltalálta.

- Honnan tudtad?

- Ismerlek Jeongguk. Mellettem nőttél fel és tisztában vagyok azzal is, hogy tizenéves korodban milyen életet éltél. Kivel? Mikor? Miért? - foglalt helyet a kanapémon, majd karba tette kezeit és várta, hogy beszélni kezdjek.

- Lee Hyojun lánya, Minju lányával csókolóztam egyszer és hát pár napja mondtam el Jiminnek.

- Szép csaj? - kérdezte, mire bólintottam egy aprót.

- De Jimin sokkal szebb - vágtam rá azonnal.

- Akkor miért kaptad le Minjut? - ráncolta össze szemöldökeit, mire megvontam a vállaimat. - Várj, van egy tippem. Gondolom a faszod után mentél, igaz?

- Talán. De annyira megbántam Woojin. Jimin rohadtul nem ezt érdemli, mert a nyomorék exe is csak bántotta őt. Ahelyett, hogy kiálltam volna mellette, én hátba döftem és ez egyre jobban kikészít engem. - döntöttem fejemet az asztalra. - Ebben a pár napban többet sírtam, mint szerintem egész életem során összesen.

- Megérdemled - jelentette ki, mire akaratlanul is felnevettem.

- Legalább valaki végre közölte ezt velem, bár ezzel én is tisztában vagyok - motyogtam még mindig az asztalomra hajolva.

- És szerencsétlen még el sem mehet innen. Hát jól megcsináltad drágalátos maffia vezér! - nevetett fel, de én ezt valahogy nem találtam viccesnek. - És nem hajlandó szóba állni veled, igaz?

- Csak Taehyunggal.

- Akkor megyek és beszélek vele. Segítek neki elhordani téged mindennek. - pattant fel a kanapéról - már a maga tempójával -, és vállba veregetett.

- Köszönöm - motyogtam ismét könnyeimmel küzködve.

- De amúgy valamit észrevettem. Ez az első alkalom, hogy sírsz valaki után apádon kívül.

- Mert rohadtul szeretem Jimint? - csaptam idegesen az asztalra és felpillantottam rá.

- Akkor rohadtul nem kellett volna mást csókolgatnod - vágott vissza, én pedig utáltam, hogy már megint igaza volt.

- Nem Junseo apja miatt jöttél egyébként?

- Ja, de. Már el is felejtettem. - nevetett fel, mire én csak megforgattam szemeimet. - Szóval voltam a tárgyalásán és azt hiszem, hogy ez teljesen bekattant. Mármint kitalált egy történetet és olyan hatásosan adta elő, hogy még a védő ügyvédek sem tudtak belekötni.

- Komolyan? Milyen bűntetést kapott? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Kétszeres életfolytiglant és még fellebbeznie sem lehet, szóval a börtönben fog megrohadni.

- Az durva - pillantottam rá nagyokat pislogva. - Nem is értem, hogy miért tette. Lehet hozzá menni látogatni?

- Gondolom igen, de biztos jó ötletnek tartod ezt? Mármint beszélni akarsz vele?

- Igen. Meg akarom kérdezni, hogy miért tette ezt. Megzsarolták? Vagy erőszakkal vették rá? Erre csak ő és az a nyomorék Minseok tudja csak a választ és békésebbnek látom, ha nem az utóbbit kérdezem meg. - mondtam, mire bólintott egyet.

- Jimin állítólagos halálát részletesen elmondta, a végére már kezdtem úgy érezni, hogy valakit valóban felgyújtott. Nagyon durva volt, ahogy mosollyal mesélte el az egészet.

- Nem értem, hogy mi ütött belé. Mármint egészen eddig teljesen normális volt, élte a nyomorult életét és szerintem Minseok mondhatott valamit neki, amiért ez történt vele. - keltem fel az asztalomtól és a whiskys üvegemért nyúltam, hogy töltsek nekünk inni.

- Én nem kérek, vezetek - rázta meg fejét Woojin, mire bólintottam egyet. - Most már én is nagyon kíváncsi lettem, szóval mindenképp ki kell deríteni.

- Hogyan? - kérdeztem tőle.

- Te vagy a maffia vezér, találd ki - kacsintott egyet, majd zsebre vágta kezeit.

- Ja, kösz - forgattam meg szemeit, közben pedig lehúztam a kiöntött alkoholom.

- Na megyek, megnézem mi van Jiminnel, amúgy is csak ennyit akartam.

- Rendben - biccentettem egyet és már öntöttem is a következő lehúzondó italomat.

- Szevasz kölyök - intett és már el is hagyta az irodámat, így újra egyedül maradtam.

Miután még vagy három pohár whiskyt megittam, jobbnak láttam, ha pihentetem egy kicsit a munkát, mert kedvem és erőm sem volt hozzá. Felkeltem az asztalomtól és megindultam az udvar felé, hogy egy kicsit kiszellőztessem az agyamat. Magamra kaptam a fekete kabátom, hiszen nem volt olyan kellemes az idő és a cseresznyefához indultam, hiszen még mindig az volt a kedvenc helyem az egész házban.

- Mivel tehetném jóvá? - pillantottam fel az égre, mintha onnan fentről várnám a választ.

Talán anyámhoz szóltam most, még ha nem is igazán ismertem őt. Apát ismerve biztosan megbántotta őt egy párszor, talán ő tudná, hogy mire van most szüksége Jiminnek. Bocsánatot már kértem tőle, de tudom, hogy még vagy ezerszer meg fogom tenni, reménykedve abban, hogy talán megbocsát nekem. Úgy hiányzik, pedig csak három napja mondtam el neki az igazságot.