- Jimin ne csukd be a szemed miközben lősz - szóltam rá a mellettem állóra, aki bocsánatkérően pillantott rám.

Mivel vasárnap volt és semmi dolgom nem volt, úgy döntöttem, hogy megtanítom Jimint lőni. Először az önvédelemre szerettem volna, de Woojin szerint a fegyver használata sokkal fontosabb a mi szakmánkban, mint az, hogy ki tudjon hárítani egy ütést, ezért választottam ezt. Látszik rajta, hogy most ért először fegyverhez, ugyanis kiakadt azon, hogy milyen nehéz és, hogy ha ezt kellene tartania fél órán keresztül, akkor lerohadna a keze. Már több mint egy hónapja volt nálam és kezdtem érezni, hogy talán megnyílik előttem, mert már egyáltalán nem volt távolságtartó, sőt sokszor ő kérte, hogy menjek át hozzá beszélgetni, mert unatkozik. Már nem zártam be őt a szobájába, de szinte sosem hagyta el a kis helyiséget, ami megnyugtatott, hiszen ezek szerint nem akar elmenni innen. Nem tudom, hogy mi lehet az oka, de örülök neki, hogy nem erőszakkal kell itt tartanom.

- A kezedet emeld feljebb és kérlek szépen ne csukd be a szemeidet, amikor lősz - léptem közelebb hozzá és feljebb toltam a kezét, hogy úgy tartsa, ahogyan kell.

Lőtt egyet és most először találta el a táblát, amit egy sikítással díjazott és konkrétan a nyakamba ugrott az örömtől.

- Eltaláltam, eltaláltam, eltaláltam - ismételgette a szót és konkrétan táncolni kezdett, amit én nevetve figyeltem.

- Szerintem előbb is eltaláltad volna, ha mondjuk nyitva tartod a szemeidet.

- Jól van na - vonta meg a vállait, majd ismét elhelyezkedett és lőtt egyet.

Némán figyeltem, ahogy bénázik, de nem szóltam közbe, hiszen így fogja megtanulni. Ki kell tapasztalnia, hogy hogyan kell tartania a fegyvert és, hogy mi a legkényelmesebb póz a számára. Észre sem vettem, hogy milyen hamar eltelt az idő, már öt óra is elmúlt, amikor meglestem az időt.

- Ideje mennünk, gyere Jimin - indultam meg, de az említett továbbra is szitkozódott, hogy miért nem tudja rendesen tartani a pisztolyt. - Holnap is kihozlak, nyugi. - mosolyogtam, majd odasétáltam hozzá és kivettem a kezéből a fegyvert, mire ő bólintott egyet és egy hatalmas sóhajtás kíséretében akart az ajtó felé indulni, de megragadtam a csuklóját és visszahúztam magamhoz.

Nyelt egy aprót, ahogy közelebb kerültem hozzá, majd felpillantott a szemeimbe és éreztem, ahogy szívverése felgyorsul. Igazából mindig ilyesfajta reakciót vált ki belőle az, ha a közelében vagyok és sokszor direkt cukkolom is őt, egészen addig, amíg vörös nem lesz az arca a zavartól.

- Ügyes voltál - mosolyogtam el. - Ahhoz képest, hogy most először fogtál kezedben fegyvert, tényleg baromi jó voltál. Persze, van még mit fejlődj, de azért vagyok én, hogy segítsek neked, szóval ne parázz. - simítottam ki az arcába lógó tincseit, mire bólintott egyet és behunyta a szemeit, a gyengéd érintésem miatt.

- Köszönöm.

- Na menjünk, mert kezdek éhes lenni - léptem el tőle, a fegyvereket pedig a helyükre tettem.

[...]

- Jeon Bora? - kérdezte Woojin, mielőtt még kiléphettem volna az irodámból.

- Mi van vele? - torpantam meg, ahogy meghallottam a drága testvérem nevét.

- Ugye tudod, hogy egyszer őt is meg kell látogatnod? - kérdezte, mire vettem egy mély levegőt és bólintottam.

- Tudom Woojin, de van sokkal fontosabb dolgunk is annál, hogy azzal a rohadt ribanccal foglalkozzunk! - sziszegtem és éreztem, hogy a vérnyomásom rendesen megemelkedett.

- Egyre több pénzt lop és már így is baromi gazdag.

- Tudom ember! - szorítottam ökölbe a kezeimet.

- Rendben Jeongguk, csak gondoltam közlöm veled, hogy nem menekülhetsz el életed végéig a múltad elől - mondta nyugodt hangon, amitől én egyre idegesebb lettem.

- Inkább megyek - morogtam, majd Jimin szobája felé vettem az irányt.

Szinte berúgtam az ajtót, mire egy halkabb sikítást hallottam. Jimin ijedten ült fel az ágyán, de amint tudatosult benne, hogy csak én vagyok, megnyugodott.

- Minden rendben? - kérdezte, mire megráztam a fejem és az ágyához sétáltam.

- Nem - morogtam, majd egy határozott mozdulattal levágódtam mellé.

- Mi történt? - fordult velem szembe, mire megvontam a vállaimat.

- Csak felbaszták az agyam. De ne beszéljünk erről, jó? - sóhajtottam fel, majd én is felé fordultam.

- Rendben - bólintott. - Akkor miről beszéljünk?

- Mesélj magadról. Alig tudok rólad valamit.

- Hát, gondolom tudod hány éves vagyok és igazából a családomról is tudsz mindent. Ezen kívül nem igazán tudok mit mondani. - vonta meg vállait.

- Sok kapcsolatod volt már? - kérdeztem tőle, hátha így kedvet kap a mesélésre.

- Csak egy, de annyi elég is volt - horkantott fel, mire kérdőn néztem rá. - Sikerült egy vérbeli faszfejet találnom magamnak.

- Fiúval jártál? - ráncoltam össze a homlokomat.

- Igen, de csak apám pénze kellett neki. Nagyon megbántam már, hogy odaadtam neki az első csókom és a szüzességemet is. De én komolyan szerettem őt, talán ő volt az első ember, akit igazán szerettem. - húzta szomorú mosolyra a száját.

- Lányok nem is érdekelnek? - mondtam most már jóval nyugodtabb hangon.

- Sosem érdekeltek - vonta meg vállait, mire elmosolyodtam. - És neked volt már komoly kapcsolatod?

- Szerinted egy főnöknek mennyire lehet normális kapcsolata a munka mellett? - ráncoltam össze a szemöldökeimet, mire Jimin megadóan bólintott egyet. - Meg eddig nem is akadt normális ember, akivel el tudtam volna képzelni a jövőmet.

- A húszas éved elején jársz, szóval még ráérsz ezzel.

- Te már csak tudod, igaz? - kacsintottam egyet, mire Jimin zavartan felnevetett.

- Csak próbálom oldani a feszültséget kettőnk között.

- Tudok egy jobb módszert arra, hogy hogyan oldjuk a feszültséget - nyaltam meg az alsó ajkam és a mellettem fekvőre pillantottam.

- Hogyan? - pillantott rám, tekintetünk találkozott a másikéval, de eszem ágában sem volt elpillantani máshova.

Perceken keresztül bámultuk egymást, majd egyik gyengéden végigsimítottam Jimin karján és egészen az arcáig meg sem álltam. Vett egy reszketeg levegőt, majd behunyta a szemeit, ezzel megszakítva a hosszas szemkontaktusunkat, de nem bántam. Elmosolyodtam, ahogy végigjárt a libabőr az egész testén, pedig még szinte semmit sem csináltam vele.

- Ez tetszik? - suttogtam, mire bólintott egy aprót és ismét kicsaltam belőle egy apró sóhajt, amikor a másik kezemet a combjára csúsztattam.

Nem akartam tőle semmi komolyat, csupán tesztelni akartam az észrevételeimet, miszerint Jimin számára nem vagyok közömbös. Gyanúm végérvényesen beigazolódott, amikor hagyta, hogy rásimítsak férfiasságára a nadrágján keresztül.

- Este veled alszok - közöltem vele, mire bólintott egyet, majd rám pillantott, miután abbahagytam a kényeztetését.

- Rendben - köszörülte meg a torkát, miután realizálta a helyzetet.

- Előttem nem kell, hogy zavarban legyél Jimin. Hidd el, hogy pár hét múlva már mindent tudni fogok rólad! - kacsintottam egyet, majd legurultam az ágyról és az ajtó felé siettem. - Nyolckor vacsora, lefürdök és már itt is vagyok. - mondtam, majd elhagytam a szobát, de már nem törtem magam azon, hogy bezárjam magam után az ajtót.