- Taehyung? - ráncolta össze szemöldökeit apám, amikor nem egyedül érkeztem a házába pénteken.

- Mindenképp akart velem jönni, hiszen ő lőtte le Borát - sóhajtottam fel, mire apám megforgatta szemeit.

- Hát rendben, akkor menjünk - bólintott egyet, majd kezébe vette telefonját és megindult az ajtó felé.

- De várj. Mindenki úgy tudja, hogy meghaltál. Nem lesz fura, hogy most még is ott vagy? - ráncolom össze a homlokom.

Erre eddig nem is gondoltam, pedig hivatalosan apám már öt éve halott és a túlvilágon van. Megvonta vállait és kicsit irigyeltem azért, hogy ilyen nyugodtan kezeli a dolgot.

- Senki sem emlékszik már rám. Amikor legutoljára voltam bent nála, akkor a keresztapjának mondtam magam.

- Mindent értek - bólintottam egyet és követtem az időközben megindult apámat.

[...]

- Szarul nézel ki - üdvözlöm egy szívből jövő kijelentéssel a nővéremet.

Arca a falnál is fehérebb, szája annyira kicserepesedett, mintha napok óta nem kapna folyadékot. Szemei alatt hatalmas lila karikák és talán egy zombihoz tudnám hasonlítani, ha valamit kellene mondanom. Megforgatta szemeit, miután bókoltam neki egyet és apára, majd a mögöttünk álló Taehyungra pillantott, akinek még mindig rettenetesen bűntudata volt.

- Hogy vagy Bora? - sétált az ágya mellé apa, majd leguggolt mellé, hogy ne kelljen annyira felnéznie rá.

- Voltam már jobban is - vonja meg vállait. - Unalmas egész nap a fehér falakat bámulni és az itt dolgozók sem annyira kedvesek.

- Visznek vizsgálatokra? - kérdezi Taehyung, mire a nővérem megrázza a fejét.

- Minden nap ebéd után jönnek vagy hatan alaposan megvizsgálni, meg reggelente szokták megmérni a vérnyomásom. Egyik reggel például arra ébredtem, hogy rám rakják azt a szart. - sóhajtott fel, majd ülésbe tornászta magát, egy fájdalmas grimasz kíséretében.

- Azt mondták, hogy meddig tartanak bent? - tettem karba kezeimet, de ő csak megrázta a fejét.

- Ezekből kiindulva még pár hétig itt leszek.

- Legalább lesz időd pihenni - mondta apa.

- Ennyi pihenés már nem egészséges apa - sóhajtott fel és az ágya melletti szekrényhez nyúlt, hogy megegyen egy banánt.

- Nagyon sajnálom Bora, hogy meglőttelek. Nem tudtam, hogy ez az egész csak egy feladat Jungkook számára. - mondta alkalmazottam tele bűntudattal hangjában.

- Nem gáz, de jössz nekem egyel - mondta komoran, Taehyung pedig csak bólintott egyet. - És most amúgy mi van? Mármint Jungkook átment az utolsó feladatán?

- Igen - válaszolta apám. - Bár, mondjuk úgy, hogy nem teljesített száz százalékosan. - sandított rám. - Úgy viselkedett, mint valami hisztis gyerek, de ezt leszámítva nem volt gond.

- Itt vagyok én is hello - forgattam meg szemeimet és meg sem próbáltam visszaszólni apámnak.

- Remek, szóval béke van?

- Valami olyasmi - bólint apám, én pedig kicsit lehetetlennek tartom ezt az egész helyzetet.

A nővérem, akivel soha a büdös életben nem jöttem ki jól, most hirtelen kedves velem és érdeklem is. Vagy ezt is csak megjátssza? Nagyon remélem, hogy most már nem terveznek semmit ellenem és végre elfogadják, hogy én vagyok a Bong Rabbit vezetője.

[...]

- Van valami terved estére? - pillantottam Jiminre, aki az iratmegsemmisítő előtt ült és hatalmas vigyorral rakosgatta a lejárt lapokat, amik csak a helyet foglalják.

- Nem terveztem semmit. Miért?

- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk moziba - vetettem fel az ötletet, mire azonnal rám kapta a tekintetét.

- Komolyan? - kérdezte csillogó szemekkel, én pedig csak bólintottam egy hatalmasat. - Az... az nagyon jó lenne. - villantotta ki fogait és látszólag annyira örült ennek a randira hívásnak, mintha megkértem volna a kezét.

- Utána néztem, hogy mit játszanak mostanában a moziban és van egy horror.

- Melyik? - érdeklődik, de a lapokat továbbra is semmisíti.

- Az apáca. Mindenki erre van rákattanva, szóval gondolom nem lehet olyan borzasztó. - vontam meg vállaimat.

- Tökéletes lesz - biccentett egy hatalmas mosoly kíséretében. - Mikor szeretnél menni?

- Mondjuk miután végeztél? Elmehetnénk film előtt enni valamit. - vetettem fel az ötletem, ami szerencsére tetszett Jiminnek.

- Akkor nagyon sietek.

- Én meg addig megkeresem Jint és verekszek vele egyet - sétáltam oda hozzá és egy apró csókban részesítettem.

Miután kiléptem az irodámból és magára hagytam Jimint, úgy döntöttem, hogy először kimegyek egy kicsit levegőzni az udvarra. Leültem a cseresznyefa alá, majd behunytam szemeit és élveztem a kellemes időjárást, ami egyáltalán nem volt jellemző a kora téli időre.

Akarva-akaratlanul is eszembe jutott Minju és a csókunk, ami az étterem közelében lévő parkban történt meg. Rosszul érzem magam miatta, hiszen megcsaltam Jimint és annyira megbántam már. Tisztában vagyok azzal, hogy helytelen volt, szegény lányban reményeket keltettem, pedig nem szeretnék tőle semmit. Olyan zavaros ez az egész és kicsit vicces is, hogy még én magam sem tudom, hogy mit akarok. Persze Jimint akarom, de az elkötelezettséget nem, viszont a szeretetére szükségem van. Talán, ha régebben nem egy éjszakás kalandokon élek, akkor most jobban megbecsülném Jimint és eszembe sem jutott volna, hogy mást csókoljak meg.

Gondolatmenetemből Taehyung zavar meg, aki látszólag halkan szeretett volna kijönni hozzám, viszont megbotlott a küszöbben, ezért egy hatalmasat tanyált. Leporolta térdeit és piszkos tenyereit, majd káromkodva megindult felém, de én nem bírtam ki nevetés nélkül. Ez is csak Taehyung lehetett.

- Bocsánat, hogy megzavartalak a bénázásommal, csak láttam, hogy kijöttél egyedül. Gondoltam szükséged lehet valakire, aki meghallgat, mert szerintem most rengeteg gondolat jár a fejedben. - mondta, én pedig kicsit meglepődtem, hogy ennyire nyilvánvaló.

Próbálom elrejteni, hogy mennyire magam alatt is vagyok jelenleg, de ezek szerint nem vagyok túl jó. Bár Taehyung tud Minjuról, szóval lehet, hogy csak azért vette észre? Nem tudom, de valóban jól jött most a társasága, hiszen tényleg el szerettem volna mondani valakinek az érzéseimet. Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen jó kapcsolatot fogok ápolni az egyik alkalmazottammal, hogy még az érzéseimről is beszélek neki. De bízok benne, mert ha akarta volna, akkor már rég elmondta volna Jiminnek, hogy megcsaltam.

- Vagy, ha nem szeretnéd, akkor nem mu... - kezdte el, de én leintettem.

- Nem tudom kiverni a fejemből Minjut, bármennyire is szeretném. Nem tetszik, erről szó sincs, de valami még is megfogott benne. Tudod, olyan rég beszélgettem már ellenkező neművel, lassan egy éve és most itt van ő, akivel tök jól elbeszélgetek és igazán jól kijövünk egymással. Hiába szeretem Jimint, attól még férfiből vagyok és a nők is lázba hoznak. Mielőtt idehoztam volna őt, tudod jól, hogy fűvel-fával összefeküdtem és ezt egyik pillanatról a másikra felváltotta az, hogy csak Jimin volt nekem. Hiányzik az, hogy szabad legyek, hogy bárkit kedvemre az ágyamba vigyek, ugyan akkor félek attól, hogy senki sem lesz képes úgy szeretni engem, mint ahogy Jimin szeret. És van valami, amit nem mondtam el neked és talán ezért érzem magam a legszarabbul. - sóhajtottam fel, hiszen az előbbi mondatokat a lehető leggyorsabban hadartam el.

- Mi csodát? - ráncolta össze homlokát, én pedig lehajtott fejekkel közöltem vele, hogy smároltam egyszer Minjuval. - Mi van? - akadt ki teljesen érthetően.

- De csak egyszer, viszont utána bevallotta nekem, hogy tetszek neki. Előtte meg próbált meggyőzni engem arról, hogy a párkapcsolat sokkal jobb, mint az egy éjszakás kalandok. Ő nem az a lány, akit utálni kell, mert szerintem nagyon őszinte és aranyos. Közöltem vele, hogy szerintem nem én lennék neki az igazi, mert ő szeretetre vágyik, amit én nem tudnék megadni neki és ezzel ő is teljesen tisztában volt.

- Mikor történt ez? - kérdezte még mindig kicsit ledöbbenve.

- Amikor elmentem vele ebédelni, tudod miután apámnál voltam. Csak ígérd meg, hogy nem mondod el Jiminnek, mert azt szeretném, hogy tőlem tudja meg.

- Megígértem, hogy nem mondom el neki - sóhajtott fel és idegességében beletúrt a hajába. - És mikor szeretnéd elmondani Jiminnek, hogy megcsaltad?

- Nem tudom. Most szeretném elmondani neki, de tudom, hogy magába fog zuhanni és basszus rajtam kívül senkije sincsen. Nem akarom, hogy miattam sírjon és rossz kedve legyen.

- Erre előbb kellett volna gondolnod Jungkook - sóhajtott fel, nekem pedig sajnos egyet kellett értenem vele.

- Tudom Taehyung  - sütöttem le a szemeimet. - Rendesen elbasztam.

Sziasztok!
Ez egy picit hosszabb rész lett, mint az átlag részek, de mindenképp szerettem volna tisztázni, hogy mit is érez pontosan Jungkook. Minjut egyáltalán nem negatív szereplőnek szántam. Tudom, hogy szinte mindenkinek így jött le, mert hát ugye vele csalta meg Jimint Jungkook, de lesz még rá alkalom, amikor egy kicsit jobban is megismerhetitek őt és talán még arra is lesz alkalom, hogy változzon róla a véleményetek! 😇 Kitartást mindenkinek a héthez, mindjárt hétvége. (Hahaha nem)