- Köszönöm a mai napot, nagyon jól éreztem magam veled - pillantott rám Minju, amikor leparkoltam a házuk előtt.

- Én is jól éreztem magam.

- Majd még találkozunk - erőltetett egy apró mosolyt magára, bár látszott, hogy egyáltalán nem volt őszinte.

- Remélem - mondtam neki, mire bólintott egyet és már ki is szállt a kocsiból.

Megvártam, amíg bement a házába, utána pedig behunytam szemeimet és hátra döntöttem a fejem. Mérges voltam és egyszerre undorodtam is magamtól, amiért így kihasználtam szerencsétlen lányt, plusz még Jimint is megcsaltam. Idegesen rángattam meg a kormányt egy hangos káromkodás sorozat kíséretében és komolyan mondom, hogy örültem volna, ha kiszakítom a helyéről és rendesen fejbe csapom magam vele, mert megérdemeltem volna.

[...]

Némán mentem be a házba és nagyon reménykedtem benne, hogy valamilyen csoda folytán nem futok össze Jiminnel, de ő az irodám kanapéján ülve várt rám. Maga elé bámult és bele sem mertem gondolni, hogy még is mi járhat a fejében. Amikor észrevett engem, azonnal felpattant onnan és odarohant hozzám.

- Basszus, úgy megijesztettél - ölelt szorosan magához és éreztem, hogy szíve milyen hevesen ver.

- Bocsánat, hogy nem vettem fel a telefont, csak nemrég vettem észre, hogy hívtál - kezdtem bele a hazugságaim sorozatába és legszívesebben már most megfojtottam volna magam.

- Minden rendben van? - hajolt el tőlem, mire bólintottam egyet.

- Apával rendesen elbeszélgettük az időt - erőltettem magamra egy apró mosolyt, miközben másodjára is hazudtam neki.

- Én már úgy voltam vele, hogy ellopok egy kocsit és utánad megyek - ölelt ismét magához.

Ha nem ebben a helyzetben lennénk, akkor aranyosnak találnám, hogy ennyire aggódott értem, most viszont még szarabbul éreztem magam, mint eddig. Egy apró puszit nyomtam a feje búbjára, majd végigsimítottam a hátán, de nem bírtam a szemeibe nézni. Nem gondoltam volna, hogy ilyen borzasztóan fogom érezni magam egy csók után, de megérdemlem. Azok, akik hosszú évekig csalják a párjukat, mit érezhetnek?

- Biztos, hogy minden rendben van? - hajolt el ismét tőlem és arcomat kezdte kémlelni.

- Bora felébredt, szóval pénteken bemegyek apával hozzá a kórházba - próbáltam terelni a témát.

- Komolyan? Ennek nagyon örülök. - mosolyodott el és látszott rajta, hogy valóban hatalmas kő esett le a szívéről.

- Igen - bólintottam, majd elléptem tőle. - Jin, hogy áll?

- Már kiválóan céloz mozgó célpontra is - villantotta ki fogait és a lehető legbüszkébben mondta ezt a pár szót.

- Megnézhetem? - kérdeztem, mire azonnal heves bólogatásba kezdett.

- Mindjárt szólok neki - ujjongott és már ki is szaladt az irodámból, hogy megkereshesse.

Vettem egy hatalmas levegőt és lehevertem a kanapéra, amin eddig Jimin ült. Legszívesebben elmondtam volna neki, hogy egy lánnyal voltam és sikeresen rá is másztam, de nem akartam elrontani a jó kedvét. Képzeletben vagy hatszor fejbe csaptam magam, mert egyre nagyobb lett a bűntudatom. El kellene neki most mondanom, hogy csókolóztam valakivel.

- Minjuval voltál, igaz? - hallottam meg Taehyung hangját és rendesen beszartam, mert nem számítottam rá, hogy valaki társalogni próbál majd velem Jiminen kívül.

- Jézusom, ne ijesztgess - pattantak ki a szemeim és azonnal felültem.

- Vele voltál, igaz? - kérdezte most már sokkal halkabban.

- Apával voltam - mondtam, de látszott rajta, hogy nem veszi be.

- Nem hiszek neked - sóhajtott fel, mire lehajtottam a fejemet.

Vettem egy mély levegőt és beletúrtam a hajamba. Miért tagadjam, ha ennyire nyilvánvaló?

- Igen, Minjuval voltam - adtam be végül a derekam, de nem mertem a szemeibe nézni.

- Remek - válaszolta, hangjában lehetett hallani, hogy csalódott bennem.

- De nem történt semmi. Csak elmentünk ebédelni. Ennyi.

- Nincs jogom tanácsokat adni neked, mert te vagy a főnököm, de, ha így folytatod, akkor rá fog jönni Jimin. Nem hülye, ezt te is tudod. Lehet, hogy most még elhitte neked, amit mondtál, de nem kellene eljátszanod a bizalmát. - tette karba kezeit mondandója végére.

- Nem fogok többet találkozni Minjuval, nyugodj meg.

- Valóban? - kérdezte, mire bólintottam egyet.

Nem vagyok akkora szemét, hogy egyszerre két embert hülyítsek. A lány közölte velem, hogy bejövök neki, Jimin pedig szeret, így tényleg nem folytathatom ezt tovább.

- Remélem Jungkook - sóhajtott fel, majd meghajolt és magamra hagyott az irodámban.

Jobbnak láttam, ha kimegyek a lőtérre Jimin után, hiszen addig is lekötöttem valamivel magamat. Ha csak állok egy helyben, esetleg ülök, azonnal a fekete hajú lány jut eszembe és a szenvedélyes csókunk, aminek nem kellett volna megtörténnie. Hogy fogok én így az elkövetkezendő napokban aludni? Nem is érdemlem meg, hogy aludjak, komolyan mondom.

Nagy önmarcangolásom közepette, kiértem az udvarra, ahol már Jimin és Jin is vártak rám. Kíváncsi voltam, hogy a napok alatt mennyit sikerült fejlődnie az újoncnak, de tisztában voltam azzal, hogy Jimin jó tanár, szóval biztos, hogy rendesen felkészítette.

- Na mutasd Seokjin, hogy mit tanultál - tettem karba kezeimet és közelebb sétáltam hozzájuk.

Bólintott egyet, majd először csak a mozdulatlanul álló táblára lőtt rá ötször, de az összes teli találat volt. Elismerően bólintottam egyet, majd benyomtam a gombot, aminek köszönhetően mozogni kezdett a a célpont. Jin ismét ötöt lőtt, abból négy ismét teli találat volt, viszont az egyik a tábla szélét találta csak el. Szomorúan sütötte le szemeit és látszott rajta, hogy mennyire bosszús azért, mert az egyik nem sikerült neki.

- Ügyes vagy - dicsértem meg, mire megrázta a fejét. - Egy kivételével minden lövésed hibátlan volt. Nem azt várom el, hogy százszor pontosan célozz és nem is ez a feladat, hanem, hogy váratlan helyzetekben is meg tudd védeni a társaid és a te életed is.

Bólintott egyet, hogy megértette és szerencsére a lebiggyesztett ajkai is kiegyenesedtek. Jiminre pillantottam, aki csak mosolyogva figyelte a történéseket. Biztos voltam benne, hogy büszke rám, amiért ilyen bölcsen beszéltem az újonccal, pedig csak az igazat mondtam. Egyetlen ember sem hibátlan, így nem is várhatom - meg nem is akarom -, hogy bárki is hibák nélkül végezze a munkáját. Én is rengetegszer elbénázok valamit, de ember vagyok, szóval ez teljesen normális.

- Védekezés megy már? - kérdeztem Jintől, aki azonnal Jiminre pillantott, ezért én is rá emeltem a tekintetem.

- Beszéltünk már róla, de a gyakorlatig még nem jutottunk el.

- Akkor ideje elkezdeni - mosolyodtam el, majd ingem ujjait kigombolva tűrtem fel az anyagot a könyökeimig.

- Tessék? - tágultak hatalmasra Jin szemei.

- Jól hallottad. Kösd fel a gatyád, mert a végén még elverlek. - mondtam a nálam jóval magasabbnak.

- Ez..ez biztos jó ötlet? - parázott be az előbb mondottaktól még jobban.

- Nyugi Jin, minden rendben lesz. Engem is Jungkook tanított meg verekedni és nézd, még élek és virulok. - próbálta megnyugtatni a még mindig hatalmasra tágult szemekkel álló újoncot.

- Ez megnyugtató - sóhajtott fel és vett egy mély levegőt, de végre elértük azt, hogy közelebb merészkedjen hozzám.