- Látom sokat aludtál az este - tette karba kezeit apám másnap délelőtt.

Átugrottam hozzá, hiszen reggel kaptam tőle egy SMS-t, mi szerint menjek át hozzá, mert az állítólagos Golden Rabbitről lenne szó, aki feladta magát. Így hát kihagyva a reggeli kávémat indultam meg hozzá és valóban nem aludhattam két óránál többet.

- Későn értem haza. Minseoknál voltam üzleti megbeszélésen. - mondtam neki, bár ez csak részben volt igaz.

Tizenegy körül már otthon voltam és már éjfél előtt az ágyba kerültem, viszont képtelen voltam aludni. Miután Jimint szorosan magamhoz öleltem, a gondolataim utat törtek maguknak és egyszerűen nem hagytak nyugodni. Biztos vagyok benne, hogy Jimin sejti, hogy valami nincsen rendben, hiába próbálom rejtegetni. Most mondanám el neki, hogy napok óta egy lány jár a fejemben? És, hogy egyre jobban kezd hiányozni a régi életem, amikor kedvemre válogattam az embereket? Nem tehettem ezt, mert egyáltalán nem szerettem volna megbántani őt, viszont a napok előrehaladtával egyre csak erősödött ez az érzés, ahelyett, hogy szépen lassan felszívódott volna. Szóval egész éjszaka ostoroztam magam és igyekeztem nem Minjura gondolni, akivel még telefonszámot is cseréltünk.

- Minden rendben volt? - kérdezte, mire bólintottam egy aprót.

- Szerencsére nem akart minden áron kommunikálni velem, szóval megúsztam.

- Ennek örülök. És Jin? Vele mi a helyzet?

- Jimin elmondása szerint nagyon jól halad, szóval szerintem hamarosan már el is mehetne valakivel terepre - vetettem fel az ötletet, ő pedig bólintott egyet, bár nem igazán volt beleszólása ebbe az egészbe, csak gondoltam megosztom vele terveimet.

- Szóval az állítólagos Golden Rabbitről szerettem volna veled beszélni. Woojin utána nézett, hogy ki is ez az ürge és kapaszkodj meg, de ismered.

- Ismerem? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Ha őt nem is, de a fiát biztosan ismerted.

Most kezdjek el gondolkozni azon, hogy az általam megölt emberek közül ki lehetett a faszi fia? Szerintem két napig - vagy lehet hetekig is - itt ülhettem volna és agyalhattam volna, ezért végül feladtam a próbálkozást és vártam, hogy végre kinyögje a nevet.

- Min Junseo - mondta ki a nevet, nekem pedig azonnal beugrott az alkalmazottam, akit apám miatt veszítettem el.

- Akit Jimin lőtt le? - kérdeztem, hogy megbizonyosodjak róla, valóban jó emberre gondoltam.

- Igen, neki az apjáról van szó - bólintott, de én még mindig nem igazán vágtam, hogy még is miért tette.

- De miért?

- Megtudta, hogy meghalt a fia és kissé beleőrült.

- Honnan tudta meg? - szaladtak össze a szemöldökeim.

- Minseoktól - kezdett körmeivel kopogni az asztalon.

- Minseok még is honnan a faszból tudta? - csattantam fel, mire apám megvonta vállait.

- Szerinted tudjuk? Junseo családja jóban van Minseok családjával, szóval nem tartom kizártnak, hogy ezek egész idő alatt kommunikáltak egymással, de azt komolyan nem tudom, hogy hogyan tudta meg Junseo halálát.

- Ez zavaros - túrtam bele a hajamba idegességemben.

- De még mennyire. Holnap lesz a tárgyalása, szóval azelőtt mindenképpen kellene vele beszélni.

- Szerinted engedik, hogy bárki is beszéljen vele? - kérdeztem, mire megvonta a vállait.

- Szerintem igen. Woojin vállalta, hogy majd ő elbeszélget az ürgével, persze csak akkor, ha neked ez nincs ellenedre.

- Nincsen. Nekem amúgy is rengeteg dolgom van mostanában.

- Akkor ezt megbeszéltük. Egyébként péntekre van programod? - pillantott az asztalán lévő naptárába, mire nekem is elő kellett vegyem a telefonom, hiszen egyszerűen lehetetlenség lenne mindent a fejemben tartani, ezért muszáj mindent felírjak valahova.

- Még nincs. Miért? - kérdeztem.

- El kellene gyere velem Borához a kórházba.

- Felébredt? - pillantottam rá, mire ő csak bólintott egyet. - Igen, mindenképp elmegyek veled.

- Rendben, igazából csak ennyit szerettem volna - kelt fel az asztalától, én pedig értettem a célzást, szóval hasonlóan cselekedtem, mint ő.

- Köszönöm, hogy értesítettél a fejleményekről és kérlek hívj fel, ha Woojin beszélt Junseo apjával.

- Mindenképp - nyújtotta felém a kezét, majd a gyors kézfogás után, már el is hagytam az irodáját.

Kivettem zsebemből a telefonomat és lecsekkoltam, hogy ebédre szerencsére hazaérek, hiszen még csak tizenegy volt. Ahogy tettem volna el a készüléket megrezzent, mire összeráncolt szemöldökökkel emeltem ismét arcom elé, amikor megpillantottam, hogy Minjutól kaptam SMS-t.

Minju
Szia Jungkook. Csak azon
agyaltam, hogy nem lenne-e kedved ebédelni egyet velem?

Nagyokat pislogva olvastam újra még jó párszor a kapott üzenetet és szinte gondolkodás nélkül pötyögtem be a választ, ami egyáltalán nem nevezhető megfontolt és okos döntésnek.

Jungkook

Szia. Igazából ráérek.
Ha megadod a címed,
akkor érted megyek, úgy
is Szöulban vagyok.

Minju

Nem vagyok otthon,
de el tudnál jönni
Jung-Gu, kafe piknic-hez?
Én ott vagyok jelenleg.

Jungkook

El tudok menni. Akkor
hamarosan érkezem.

Minju

Rendben, várlak 😊

Igazából otthon nem beszéltem meg konkrét időpontot, hogy mikorra megyek haza, szóval senki nem fogja megtudni, hogy nem apámmal voltam egész végig, hanem Minjuval is találkoztam.

[...]

- Ne haragudj, hogy ennyit kellett rám várj, csak dugóba keveredtem - sóhajtottam fel, miután végre odaértem a megadott címre.

- Semmi baj - mosolyodott el kedvesen. - Akkor megyünk ebédelni?

- Persze. Tudod már hol szeretnél? - kérdeztem tőle, mire bólintott egyet.

- Nincs olyan messze innen.

- Akkor gyere - indultam meg a kocsim felé, mert nem hinném, hogy gyalog szeretett volna menni.

- Jézusom, egy camaro - tátotta el a száját, miután megpillantotta a sötétkék autómat. - Ez valami gyönyörű. - mondta teljesen lesokkolódva.

- Bizony - villantottam ki fogaimat, hiszen mindig is imádtam, ha dicsérik az autómat. - Akárcsak te. - csúszott ki a számon egy apró bók, amit egyáltalán nem szerettem volna hangosan kimondani.

Nem válaszolt rá semmit, csak elmosolyodott és arca egy árnyalattal pirosabb lett, mint általában szokott. Kinyitottam neki a kocsi ajtaját, majd megvártam, amíg beszáll és óvatosan becsuktam az ajtót. Én is beszálltam mellé és már indítottam is az autót, hogy végre elinduljunk. Minju utasított, hogy mikor merre kanyarodjak és tíz perc után, már parkolóhelyet is találtunk magunknak egy puccos étterem parkolójában. Szerencse, hogy fehér inget és fekete farmert viseltem, mert az étterem külsejéből ítélve egy eléggé elit helyre jöttünk. Mondjuk most már megértem, hogy Minju miért viselt egy elegáns egybe ruhát. Kiderült, hogy az apja tesójáé a hely, szóval nem is kellett előre asztalt foglalni.

- Tudod már, hogy mit eszel? - pillantott rám beharapott ajkakkal, mire tekintetem akaratlanul is a szájára tévedt.

Nyeltem egy aprót és megráztam a fejem, hogy még nem döntöttem el. Jobbnak láttam, ha a továbbiakban tényleg az étlapot tanulmányozom, hiszen nem szerettem volna, hogy gondolataim teljesen elgondolkozzanak.

Jézusom Jungkook, olyan gyökér vagy! Ahelyett, hogy messziről elkerülnéd Minjut és Jiminnel törődnél, te eljössz a lánnyal ebédelni és erről senkinek sem szólsz. Mikor is süllyedtem én ilyen mélyre?

Kérlek ne legyetek rám nagyon pipák és huh előre félek a következő résztől...

Kellemes hétvégét kívánok mindenkinek!!