- Szóval ti előre megbeszéltétek, hogy Yoongi segítségét fogjuk kérni ahhoz, hogy apámat legyőzzük? - szólaltam meg fél óra után, amikor is sikerült felfognom, hogy miről is beszéltek nekem az elmúlt percekben.

- Igen - válaszolta Taehyung, mire felnevettem, mert mást nem igazán tudtam csinálni.

- Hülye gyerek - morogta Yoongi hozzászólás gyanánt.

- És, akkor most mi lesz? - pillantottam apára, aki a székében iszogatta a kávéját.

- Mi lenne? - ráncolta össze a szemöldökeit. - Tiéd marad a Bong Rabbit, én meg nyugdíjba vonulok és élem tovább az életem.

- Én is nyugdíjba vonulok - szólalt meg Woojin is.

- Én is ennyi erővel - mondta Jaemin, aki alig tíz évvel idősebb nálam.

- Szerintem vonuljon mindenki nyugdíjba - forgatta meg szemeit Yoongi, mire felnevettem.

- Bárcsak így menne.

- Na, de szerintem ideje indulnotok, mert vissza kell költözzetek a házba - mondta apám, mire bólintottam egyet és már fel is keltem a kanapéról.

- Csak még egy kérdés - fordultam apám felé, aki kíváncsian várta, hogy mit szeretnék kérdezni. - Nem zavar, hogy együtt vagyok Jiminnel?

- Tudok mit tenni ellene? - tette karba kezeit, mire megráztam a fejem egy hatalmas mosoly kíséretében.

- És ahhoz mit szólnál, ha őt szeretném jobb kezemnek?

- Biztos ennyire előre szeretnél gondolkozni? - kérdezte, én pedig ismét bólintottam egyet. - Te vagy a főnök fiam, szóval Isten igazából nekem már semmi beleszólásom sincsen a dolgaidba.

- Azt hiszem meg kell még szokjam, hogy újra kedves vagy velem - motyogtam.

Nem is nagyon akartam, hogy meghallja, inkább csak hangosan mondtam ki a gondolataimat. Emlékszem, hogy saját kezűleg meg tudtam volna ölni, akkor, amikor elraboltatta Borával Jimint. Kicsit fura ez a hirtelen váltás, de nem bánom. Elvégre apám nagyon fontos nekem és nagyon örülök, hogy ismét visszakaptam. Túl hirtelen történt minden, még nem is nagyon sikerült felfogjam a dolgokat, de pár nap múlva már biztosan minden visszaáll az eredeti kerékvágásba.

- Még valami kérdés? - kérdezte apa, mire átgondoltam, hogy szeretnék-e még valamit tudni.

- Mi van Borával?

- Kórházban van. Élet és halál között van, szóval reménykedünk benne, hogy életben marad. - mondta apa.

- Elnézést, én tényleg nem szerettem volna megölni - szólalt meg Taehyung és látszott rajta, hogy valóban sajnálja.

- Én is ezt tettem volna a helyedben, szóval ne sajnáld Taehyung - pillantott rá apa, mire ő csak bólintott egyet.

- Na megyünk, mert sose indulunk el - sóhajtottam fel és jeleztem Jiminéknek, hogy indulás van.

- Majd beszélünk - mondta apa, mielőtt még elhagytuk volna az irodáját.

- Várj, még valami - torpantam meg hirtelen. - Miért rúgtál belém kétszer?

- Hitelesnek kellett lennie az egésznek - vonta meg vállait, mire felnevettem.

- Sikerült - szólalt meg Taehyung egy apró mosollyal az ajkain.

- Király, tényleg nagyon hiteles lett - forgattam meg szemeit és végre eljutottam addig, hogy lenyomjam a kilincset. - És Jimint miért verted konkrétan agyon? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Ha nem vertem volna meg, de elrabolom, akkor szerinted mennyi értelme lett volna az egésznek?

- És miért kell kinyírnia Jiminnek két emberemet?

- Junseo szülei jóban vannak Minseok szüleivel, így veszélyt jelentett ránk, Jinyoung pedig - itt elhallgatott. - Jinyoung csak rosszkor volt rossz helyen. - vonta meg a vállait, mire felhorkantottam.

De rég hallottam már Minseok nevét. Már majdnem elfelejtettem, hogy ki is ő, de sajnos valahogy mindig előkerül a neve.

- Legközelebb okosabb tervet is kieszelhetnétek - motyogtam, majd végre sikeresen kimentem apám irodájából.

- Vicces volt - mondta még utoljára Woojin, de én már csak arra tudtam gondolni, hogy végre eltünjünk innen.

Kicsit még zavaros volt minden, hogy akkor most mi is lesz pontosan, de nem akartam feltenni a fejemben megfogalmazódott még százkilencvenkettő kérdést, mert szerintem menten lelőttek volna. Ha jól értettem, akkor ezt az egészet, akkor beszélték meg, mielőtt még megszöktünk volna innen pár hete. Apám mindenkit beavatott a tervébe, még Yoongit is, aki persze, hogy belement, mert így apámtól és tőlem is kap majd pénzt, még hozzá nem keveset. Taehyungék elmondták Woojinéknek, hogy mi, hogy lesz és megtervezték, hogy hogyan is kapnak el. Én meg teljesen paráztam azon, hogy Jimin nem velem lesz. De akkor ezek szerint Jimin is csak megjátszotta a félelmét?

- Hahó - rázott vissza Yoongi a valóságba, hiszen teljesen elmerültem a gondoltaimba.

- Uhh, mi? Bocs, nem figyeltem.

- Azt kérdeztem, hogy mikor kapom meg a pénzem - kérdezte Yoongi, mielőtt még beszállt volna a kocsijába.

- Majd átutalom. Mennyit szeretnél? - kérdeztem tőle, mire látszott, hogy elgondolkozik.

- Amennyit gondolsz - mondta és már be is csukta maga után az ajtót, még azelőtt, hogy bármit is reagálhattam volna.

- Akkor nem kapsz semennyit - morogtam, majd beszálltam én is a kocsimba és már indultunk is a házam felé.

Először úgy beszéltük meg, hogy rendet teszünk a házban és csak utána pakoljuk vissza a cuccainkat, ami alig egy-két cuccból áll csak. Szerencse, hogy ennyien vagyunk, így beosztottuk, hogy ki melyik helyiséget takarítsa ki. Egy délután alatt végeztünk is az egész házzal, így estére már minden az eredeti helyén volt.

- Ezt elfelejtettem oda adni - sétált be Jimin az irodámba és kezembe nyomta az iratokat, amiket még Bora vitt el.

- Köszönöm - mosolyodtam el és bepakoltam a legalsó fiókba, hogy ne legyen szem előtt.

- Ne segítsek biztos?

- Nem kell, megoldom egyedül, de azért köszi - mosolyodtam fel és újra neki láttam a papírkupac szétválogatásának.

- Egyébként Yoongi tökre hasonlít rád - mondta, majd leült a kanapéra, ami már az eredeti helyén volt.

- Mármint miben? - ráncoltam össze a szemöldökeimet, hiszen azért ezt a kijelentést erősnek találtam egy kicsit.

- Volt időm beszélgetni vele és igazából ő is ugyan ilyen hamar felkapja a vizet, mint te. És igazából a dolgokhoz való hozzá állásotok is teljesen hasonlít.

- De ő sokkal idegesítőbb, mint én - mondtam, mire nevetve bólintott egyet.

- Fura egy srác, de amúgy jó fej. Én jól kijöttem vele.

- Jól? - sandítottam rá, mire azonnal leesett neki, hogy kétértelműre sikeredett a mondandója.

- Nem úgy értettem Jungkook - pattant fel a kanapéról és egyenesen hozzám sétált. - Csak kedves volt velem és nem flegmázott.

- Persze - forgattam meg a szemeimet és még egy kicsit cukkoltam.

- Téged szeretlek Jungkook, komolyan mondooom - nyújtotta el az utolsó szót és kivette a kezemből a papírt, hogy végre rá nézzek.

- Valóban?

- Ne csináld már - csattant fel és szerintem ekkor esett le neki, hogy egész idáig csak szívattam.

- Na, adj egy csókot és utána hagyj dolgozni, mert még ma végezni akarok ezzel az egésszel - húztam közelebb magamhoz, mire szó nélkül tette, amire kértem.

- Hamarabb végeznél, ha hagynád, hogy segítsek.

- Jó, akkor segíts egy kicsit. Az adópapírokat gyűjtsd össze egy helyre kérlek. - adtam a kezébe egyet, hogy lássa a példát.

- Rendben - kerülte meg az aszalt és neki is látott a lapok szortírozásának.

Őszinte válaszokat kérek!
Hogy vagytok?