- De jó végre vízszintesben lenni - sóhajtottam fel, miután végre ágyba kerültünk.

Az óriáskerék után elmentünk még sétálgatni a központban, viszont eltévedtünk. Egy szobor mellett vagy hatszor elmentünk és kezdtem ideges lenni. Végül Jimin kérdezett meg egy random férfit, hogy még is merre jutunk vissza az óriáskerékhez. Vicces volt, de legalább fagyiztunk egyet közben. Rendesen elfáradtam, hiszen szerintem simán lesétálhattunk kilométereket, még ha pár utcában bolyongtunk egész este. Miután visszaértünk a szállásra a lehető leggyorsabban letusoltunk, hogy minél hamarabb ágyba kerülhessünk. A többiek már visszaértek és elmondásuk szerint meg kellene kóstolni az almás fahéjas kürtöskalácsot, ami a sarkon kapható. Megbeszéltük, hogy holnap indulás előtt veszünk egyet, de ma már egyikünknek sem volt kedve lemenni oda.

- Ne nyávogj, mert a te ötleted volt a városnéző körút Jungkook - dőlt el Jimin mellettem és szembe fordult velem.

- Tetszett? - fordultam felé, mire mosolyogva bólintott egyet.

- Nagyon szép város.

- Akkor megérte ennyit sétálni - simítottam végig arcán, majd behunytam szemeimet.

- Holnap hánykor megyünk Yoongihoz? - kérdezte, mire megvontam a vállaimat.

- Miután felkeltünk. Igazából ráérünk, nem sietünk sehova.

- Oké - karolta át a derekamat, majd teljesen mellkasomnak bújt.

Átkaroltam én is őt, majd a hajával kezdtem játszadozni. Egy apró puszit nyomtam a feje búbjára és jeleztem neki, hogy nézzen rám.

- Megnézhetem a mellkasod? - kérdeztem tőle, reménykedve, hogy belemegy.

Eddig akárhányszor kérdeztem, mindig nemet mondott, mondván, hogy nem szeretné, ha látnám, mert nem valami szép látvány. Hiába kérleltem őt három órán keresztül, akkor sem adta meg magát, hanem kitartott a döntése mellett, mi szerint nem láthatom.

- Miért ilyen fontos ez? - sóhajtott fel és látszott rajta, hogy nagyon unja már ezt a témát.

- Mert miattam vertek meg Jimin, azért - mondtam komoran és határozottan.

- Rendben, akkor nézd meg - adta meg magát és egy hatalmas sóhajtás kíséretében levettem magáról a pizsama felsőjét.

Csak a kis lámpa égett a szobában, de így is tisztán lehetett látni a színes foltokat rajta. Vettem egy mély levegőt és jeleztem neki, hogy feküdjön el az ágyon. A bőröndökhöz siettem és kivettem az orvostól kapott kenőcsöt, majd Jimin mellé helyezkedtem.

- Bekenem - jelentettem ki és már ki is pattintottam a tetejét.

- Köszönöm - mosolyodott el, majd teljesen ellazult és a szemeit is behunyta.

Először a kulcscsontja alatti zöldes foltokra kentem kenőcsöt, de olyan óvatossággal, hogy kicsit se érje fájdalom Jimint. Figyeltem arcát, hátha grimaszolni kezd vagy valami jelet ad, hogy fáj, amit csinálok, de szerencsére jól bírta. Egy apró puszit nyomtam a szájára, miután az összes sebét bekentem és kisiettem a fürdőbe, hogy lemossam a kezeimet, hiszen a krémtől ragadtak.

- Egyáltalán nem fájt? - kérdeztem, miután visszafeküdtem mellé.

- Egy kicsit néhol még fáj, de egyébként már sokkal jobb, mint volt. Szerintem egy hét és már semmit sem fogok érezni.

- Hát bízok benne - mosolyodtam el.

[...]

- Remélem ma már beengednek azok a gorillák - forgattam meg szemeimet, amikor már odaértünk Yoongi háza elé.

- Befognak - mondta Taehyung és már nyomta is a csengőt.

- Igen? - szólt bele a kaputelefonba a csávó, aki tegnap is köszöntött minket.

- Taehyung va... - kezdte el, de a telefon túl oldalán lévő csávó szavába vágott.

- Tudom - sóhajtott fel. - Yoongi unokatestvére. Gyertek be. - mondta, az ajtó pedig már ki is nyitódott, mi pedig ugyan oda sétáltunk, ahol tegnap voltunk.

- Sziasztok - köszöntött minket Yoongi, amint beértünk a házba.

- Na döntöttél? - tértem rá a lényegre, mire kaptam pár mérges pillantást.

- Beszélhetnék vele négy szem közt? - mutatott a mellettem álló Jiminre, mire megráztam a fejem.

- Nem!

- Miért nem? Ő tűnik közületek a legnormálisabbnak, szóval, ha akartok üzletet, akkor hagyjátok, hogy beszéljek vele kettesben! - tette karba kezeit.

- Rendben. Kimegyünk. - válaszolta Taehyung, mire hihetetlenkedve néztem rá.

Jaemin, Yejun és Taehyung elindultak kifele, mire vettem egy mély levegőt és követtem őket. Nem tetszik ez nekem, de ha ez az egyetlen módja annak, hogy segítsen nekünk, akkor muszáj elfogadnom a helyzetet. Idegesen járkáltam a bejárati ajtó előtt és másodpercenként figyeltem az órámat. Óráknak tűnő percekig vártunk rájuk, már azt hittem, hogy soha nem jönnek ki onnan.

- Én vagyok a maffia vezér, erre Jiminnel akar kettesben beszélni - motyogtam.

- Jimin múltkor is higgadtan beszélt vele, talán ezért akart most csak vele.

- Hát nagyon remélem, hogy nincsen más oka - pillantottam az órámra ismét.

Azonnal az ajtó felé kaptam a tekintetem, ahogy az kinyílt és megnyugodtam egy kicsit, amikor megpillantottam Jimint. Intett a mögötte állóknak, majd a kapu felé indult.

- Na? - kérdeztük tőle mindannyian szinte egyszerre.

- Benne van - villantotta ki fogait. - Azt mondta, hogy ezen a héten nem ér rá, mert megbeszélései lesznek, de jövő héten felhív majd. Remélem nem baj, hogy a te számod adtam meg neki.

- Nem, nem baj - ráztam meg a fejem.

- Ilyen könnyen ment? - kérdezte Jaemin.

- Igen. Azt mondta, hogy már tegnap tudta, hogy segíteni fog, csak... - itt elhallgatott és rám pillantott. - Szóval Jungkook miatt nem mondott rá azonnal igent.

- Hát persze - forgattam meg a szemeit és karba is tettem kezeimet, hogy a megsértődöttet játszhassam.

- De belement, ez a lényeg! - mondta Yejun.

- Igen. Egy gonddal kevesebb. - indultam meg a kocsik felé, hiszen eddig a ház előtt álltunk.

- És most mi a terv?

- Visszamegyünk a többiekhez és várunk. Nagyon mást nem tudunk csinálni, az a baj. - mondtam, mire mindenki bólintott egyet.

- Azóta egyébként nem keresett Woojin vagy apád? - kérdezte Taehyung.

- Egyszer hívott Woojin, de nem vettem fel. Ki tudja, hogy le akarták-e éppen nyomozni, hogy merre vagyok.

- Jól is tetted. Valószínűleg most minden erejükkel azon vannak, hogy megtaláljanak minket. - mondta Jaemin.

- De nem fognak. Mivel Woojin és apám sem járt még a búvóhelyünkön egyszer sem.

- Szerencsére - tette hozzá Jimin, mire bólintottam egyet.