- Nem gáz, hogy valakiknek együtt kell aludni? Ha gondoljátok, akkor lehet mindenki egyedül, csak akkor nagyobb apartmant kell keresnünk. - kérdeztem a srácoktól, mielőtt még bementünk volna a kiválasztott szállásra, ami Yoongi házától sem volt messze és Daegu központjától is csak két utcára volt.

- Nem kell azért több szobát kivenni. Amúgy is csak egy éjszakáról van szó, szóval nem ezen fog múlni. - pillantott Taehyung a mellette állókra, akik bólogatni kezdtek és egyetértettek az előbb mondottakkal.

- Majd sorsolunk, hogy kik alszanak együtt - mondta Yejun, mire a többiek egyetértettek vele.

- Akkor rendben - mosolyodtam el, majd az ajtó felé vettem az irányt, hogy elkérjem az apartman kulcsát.

[...]

- Azta - tátotta el a száját Jimin, miután sikeresen feljutottunk a harmadik emeletre.

Ahogy beléptünk a bejáraton rögtön a nappaliba érkeztünk, ahol egy hatalmas tévé volt, vele szemben pedig egy hatalmas kanapé, amin még öten is kényelmesen elférnénk. Apró konyha volt kialakítva az egyik sarokban, de ezt szerintem amúgy sem fogjuk nagyon használni. Három szoba nyílt a nappaliból, ezért most jött a neheze. Mindhárom szoba más színű volt, az egyik kék, a másik zöld és rózsaszín keveréke a harmadik pedig narancs. Jimin azonnal lefoglalta nekünk a kéket, szóval amíg mi felfedeztük a szobánkat, addig a többiek eldöntötték, hogy kik alszanak együtt és, hogy ki melyik szobában. Alapból nem volt nagy a kapott szobánk, de a hatalmas francia ágy miatt, ami a szoba közepén volt, még kisebbnek tűnt. Egy fekete szekrény volt a sarokban, az ágy két oldalán pedig két szintén fekete éjjeliszekrény. Gyönyörű kilátás volt a hatalmas ablaknak köszönhetően, ami az ágytól nem messze volt.

- Na, hogy tetszik? - léptem be közben a fürdőbe, hogy azt is felfedezhessem.

- Nagyon tetszik. Tökre otthonos, de még is van egy kicsi plusz benne. - követett Jimin és elvette a mosdókagylóra készített mini sampont.

- Ennek örülök. Idefele láttam egy éttermet, ahol lehet kapni galbitang levest - pillantottam rá, mire azonnal rám kapta a tekintetét.

- Komolyan? - kérdezte csillogó szemekkel, mire nevetve bólintottam. - Éhes lettem. - nevetett fel ő is, majd visszasétált az ágyhoz és ledőlt rá, bár összeszorította a szemeit.

- Nagyon fájsz még? - követtem és én is elterültem az ágyon.

- Alapvetően nem, de ez most fájt - fordult velem szembe.

- Remélem apám hatszor ennyire fog szenvedni - simítottam végig az arca bal oldalán, mire elmosolyodott.

- Egyszer csak visszakapja majd az élettől - csúszott közelebb hozzám és egy puszit adott a számra.

Viszont nem engedtem, hogy elhajoljon tőlem, mert ez volt az első alkalom, hogy közeledett felém a történtek óta. Mármint egymást ölelve aludtunk el, gyakran csak random megölelt, viszont egyszer sem csókolt meg, én pedig nem akartam tolakodó lenni, ezért a lehető legjobban próbáltam visszafogni magam, még ha nehezen is ment. Iszonyatosan hiányzott már Jimin, több mint egy hete nem érhettem hozzá és ez megőrjített. Most viszont végre kaptam tőle egy puszit, ezért ki is használtam az alkalmat, hogy végre megcsókolhassam. Nem voltam durva, sokkal inkább akartam vele tudatni, hogy hiányzik, ezért gyengéden mozgattam ajkaimat.

- Ez hiányzott - hajolt el annyira, hogy ezt a két szót kimondhassa.

- Nekem is - motyogtam és már vissza is hajoltam ajkaira.

- Mi elmentünk - zavart meg minket Taehyung, aki a lehető leghalkabban szólalt meg.

- Mindjárt megyünk mi is - pillantottam rá, mire bólintott egyet. - Az egyik kulcs ott van a konyha asztalon, azt elvihetitek. Ha valami van, akkor hívj.

- Rendben főnök! - kacsintott egyet, majd visszacsukta az ajtót, én pedig újra Jiminre szenteltem az összes figyelmem.

- Egyre közvetlenebben viselkedik veled Taehyung - szólalt meg Jimin, miután megbizonyosodtunk arról, hogy ketten maradtunk a pár helyiségből álló lakásban.

- Nem baj az. Szerintem fontos, hogy főnök és alkalmazott között ne legyen feszültség és közvetlenek legyünk egymással.

- Igaz - mosolyodott el, majd odahajolt hozzám és egy puszit nyomott a számra. - Megyünk?

- Menjünk, mert sose indulunk el - sóhajtottam fel és segítettem Jiminnek is feltápászkodni a kényelmes ágyról.

[...]

- Ez valami isteni volt - sóhajtott fel Jimin, miután két tányérral bevágott a kedvenc leveséből.

- Jól laktál? - mosolyodtam el, de nekem még javában volt a pizzámból, amit kiválasztottam.

- Igen. Azt hiszem most tudnék aludni egyet.

- De nem fogsz! - vágtam rá. - Meg akarom neked mutatni Daegut.

- Rendben. Elvégre ezért alszunk itt.

- Mindjárt megeszem ás utána már mehetünk is - mondtam neki, mire bólintott egyet.

Hatalmas sóhaj kíséretében dőltem hátra, miután befaltam az óriáspizzám. Egy pillanatra még én is elgondolkoztam azon, hogy menjünk vissza a szállásra és aludjunk, de ahogy a velem szemben ülőre néztem, azonnal elvetettem az ötletet. Már ki is találtam, hogy hogyan fogom neki egy éjszaka alatt megmutatni a város központját és környékét. Mielőtt még elindultunk, volt pár órám, amíg tanulmányozhattam a helyet, ahol Yoongi lakik és a szállásunk környékét is meglestem. Szerencsénkre sikerült a város közepén lakást találnunk, így tömegközlekedést és autót sem kellett használatba mennünk. Nem volt hideg, így nem fagytunk meg, de meleg sem volt, szóval nem izzadtunk, mint a tevék.

- Most merre? - kérdezte Jimin,  miután elhagytuk az éttermet.

- Óriáskerék - mondtam neki az egyetlen szót és kezét megragadva már el is indultam balra.

Ha minden igaz, akkor három utca és már meg is látjuk a hatalmas kereket, aminek köszönhetően megcsodálhatjuk Daegu központját. Pár ember nem tetszését mutatta ki, amiért összekulcsolt ujjakkal sétáltunk egymás mellett, de ez engem kicsit sem zavart. Végre megfoghattam Jimin kezét nyílt téren, nem kellett attól félnünk, hogy bármelyikünket is felismerik, hiszen messze voltunk otthontól. Plusz ez a város sem olyan apró, szóval elég kicsi volt az esélye annak, hogy ismerőssel találkozzunk.

- Jesszus- tátotta el a száját, amint megpillantotta a park szerűséget és az óriáskereket. - Ez nagyon nagy.

- Nem tudom, hogy fel akarok-e erre ülni - sóhajtottam fel, hiszen nem vagyok nagy barátságban a magassággal.

- Igen, igen, igen, igen - jött teljesen lázba Jimin és lépteit meggyorsítva indult el a hatalmas kerék felé.

Nevetve követtem őt és hagytam, hogy maga után húzzon. Még akkor sem engedte el a kezemet, amikor már meg voltak a jegyeink és arra vártunk, hogy a fülkék üresek legyenek. Tetszett, hogy nem zavarták a szánakozó pillantások, sőt még puszit is adott egyszer az arcomra, amikor valakik rólunk kezdtek sugdolózni. Remegő lábakkal léptem be a kis fehér fülkébe Jimin után és jobbnak láttam, ha azonnal leülök, mielőtt még rosszul lennék.

- Minden oké? - ült le mellém Jimin, mire bólintottam egyet.

- Egy pillanat és rendben leszek. Te addig nézelődj, elvégre miattad jöttünk el ide. - tettem kezemet a combjára és kicsit megszorítottam azt, hogy megnyugtassam.

Aztaa. Elérkeztünk az ötvenedik részhez. Olyan gyorsan telik az idő, olyan, mintha csak ma kezdtem volna neki ennek a történetnek. Nincs olyan sok már hátra belőle, de szerintem ezt már ti is érzékeltétek. Csak szerettem volna veletek tudatni, hogy már gőz erőkkel dolgozom a My Favorite Teacher Jungkook verzióján, szóval ha befejeztem ezt a történetet, akkor az következik, elvégre megígértem nektek. További kellemes hetet kívánok mindenki és kitartást az iskolához esetleg munkához.