- Nem, ez nem a te hibád - szólaltam meg pár perc múlva.

Lesokkolt, amit mondott és nem akartam hinni a fülemnek. Woojin megzsarolta Jimint? Komolyan? Ilyen mélyre süllyedt az a vénember? Ideges voltam, legszívesebben szétvertem volna valamit, de próbáltam visszatartani magam, hiszen rajtunk kívül még hárman ültek a kocsiban, akikre igazából nem nagyon tartozik a beszélgetés.

- De, ha elmondom... - kezdte el ismét Jimin, mire leintettem.

- Helyesen cselekedtél. Ha a te helyedben lettem volna, akkor valószínűleg én is hallgattam volna.

- Igen? - pillantott fel rám, hiszen eddig csak az ölében heverő kezeit bámulta.

- Igen Jimin. Most már teljesen mindegy, hogy mi történt. Kár rágódni a múlton, mert most már minden megváltozott. A lényeg, hogy mostantól őszinték legyünk egymással és ne titkoljunk el semmit, oké? - pillantottam rá, mire bólintott egyet.

- Oké - suttogta, majd magára erőltetett egy apró mosolyt.

[...]

- Elvileg az a ház - mutatott rá az utca végén álló hatalmas fehér lakásra Taehyung.

- Akkor leparkolok valahol - bólintottam, majd egy kicsit gyorsabban tekertem a kormányt jobbra, ezért szegény hátul ülők egymásnak nyomódtak, Jimin pedig két kézzel kapaszkodott meg.

- Nem vagy te Sumaher Jungkook! - mondta Taehyung, miután lemászott Jaeminről.

- Bocsánat - vigyorodtam el és esküszöm, hogy tetszett ez a kis manőverem.

Miután sikeresen leparkoltunk és magunkhoz vettük a fegyvereket, elindultunk Yoongi állítólagos háza felé és csak reménykedni tudtam abban, hogy valójában jó helyre jöttünk és, hogy nem feleslegesen. Megbeszéltük, hogy Taehyung megy előre, mintha csak egy családi látogatás lenne az egész, aztán jövünk mi, akiknek nyilván nem fog már annyira örülni, de ez van.

- Hello, Yoongihoz jöttem - szólt bele Taehyung a kaputelefonba.

- Van időpontja? - kérdezett vissza a fickó, mire majdnem felnevettem.

Már ide is időpont kell, mint a fogorvoshoz? Arcom elé emeltem a kezem és behunytam a szemeimet, hogy ne törjön ki belőlem a nevetés. Jimin elmosolyodott reakciómat látva és lehajtotta a fejét, gondolom azért, hogy ő is kibírja hangok nélkül.

- Az unokatestvére vagyok, családtag, szóval nem kell ide semmilyen időpont - tette karba kezeit Taehyung, mire végre beadta a derekát a túloldalon lévő.

A kapu zúgással jelezte, hogy hamarosan kinyílik, én pedig egyre jobban vártam, hogy végre beszélhessek Yoongival. Taehyung után mentünk, hiszen ő már járt itt azelőtt is, de a bejáratnál két izmos két méteres faszi várt ránk.

- Mind a főnök unokatesói vagytok, igaz? - horkantott fel az egyik, mire vettem egy mély levegőt.

- Fontos dologról van szó, szóval bemehetnénk? - akartam a két kétajtós szekrény között átmenni, de az egyik egy határozott mozdulattal visszalökött oda, ahonnan elléptem.

- Na - lepődtem meg, hiszen nem számítottam arra, hogy ilyen negatívan fogadnak minket.

- Te bemehetsz, ti nem - mutatott először Taehyungra az egyik, majd ránk.

- Most komoly? - csattantam fel és valamivel hangzavart akartam kelteni, hogy idehívjam Yoongit. - Nem értem, hogy miért kell ilyen morcosnak lennetek. - sóhajtottam fel drámaian.

- Öcsi, ne pattogj már - forgatta meg a szemeit, mire elnevettem magam.

- Öcsi? Szerinted hány évesnek nézek ki?

- Agyilag ötnek - szállt be a beszélgetésbe egy harmadik személy is.

A két izomagy azonnal a hang irányába fordult, majd meghajoltak és hátráltak pár lépést. Ekkor pillantottam meg a hamuszürke hajú Yoongit, aki az évek alatt semmit sem változott.

- Ti még is mi a faszt kerestek itt? - üdvözölt minket a lehető legkedvesebben.

- Szevasz Yoongi - léptem közelebb hozzá és a jobb kezemet nyújtottam neki, hogy kezet foghassunk, erre a kettő góliát elővette a pisztolyát. - Szólnál a csicskáidnak, hogy ne legyenek ilyen agresszívak?

- Elmehettek, minden rendben lesz - szólt a kettő izomagynak, akik bólintottak és már ott sem voltak. - Gyertek beljebb, hiszen látom, hogy nem nagyon akartok elmenni. - fordított hátat nekünk és a nappali felé vette az irányt.

- Hány ilyen melák embered van? - vágódtam el a kanapén és felraktam a lábaimat az asztalra.

- Először is, igen, leülhetsz Jungkook, másodszor pedig vagy leveszed onnan a mocskos lábaidat vagy a melletted jobbra ülő seggébe dugdosom - pillantott Jiminre, majd vissza a lábaimra.

- Bocsánat - forgattam meg a szemeimet és lepakoltam azokat az asztalról.

- Szóval mi szél hozott titeket? - pillantott Taehyungra.

- Egy hatalmas szívességet szeretnénk kérni tőled - tért rá a lényegre a mellettem ülő.

- Nem - válaszolta.

- Még nem is hallottad, hogy mit takar a szívesség - csattantam fel, mire ő csak megvonta a vállait.

- Kérlek Yoongi, csak hallgass meg minket - váltott Taehyung kedvesbe.

Bólintott egyet, majd tekintetét végigvezette az embereimen, majd tekintetét megállította rajtam. Tartottam vele a szemkontaktust, hiszen tudatni akartam vele, hogy egyáltalán nem tartok tőle, sőt magasabb rendűnek is tartom magam nála.

- Ilyen bazi nagy embereid vannak csak? - kérdeztem, mire kaptam pár mérges pillantást. - Mi van? Csak megkérdeztem. - emeltem mellkasom elé védekezésképp a kezeimet.

- Szükségünk lenne rád Yoongi - szólalt meg Jimin, aki eddig némán ült és csak figyelt.

- Te ki vagy?

- Jungkook alkalmazottja - válaszolta, mire Yoongi csak bólintott egyet.

- És még is miért van rám szükségetek?

- Mert veszélyben a Bong Rabbit. Jungkook apja valójában nem halt meg és Woojin is ellenünk fordult. Annyi bandatag halt már meg, hogy nélküled semmiféleképpen nem tudnánk győzni. Ezért kérjük a segítséged. - vázolta fel röviden Jimin a kialakult helyzetet.

- Aha - válaszolta Yoongi és megdörzsölte a tarkóját. - És mi van, ha nemet mondok?

- Akkor erőszakhoz folyamodunk - nyúltam a zsebemhez, de Jimin rácsapott a kezemre.

Összeráncolt szemöldökökkel pillantott rá és az előbbi tette miatt teljesen elképedtem. Már éppen szólásra nyitottam a számat, mire Yoongi megszólalt.

- Nem tudom, hogy ki vagy, de már most bírlak - mondta Jiminnek, aki elmosolyodott.

- Nem fogunk erőszakhoz folyamodni, csupán arra kérünk, hogy gondold át. Annyit fizetünk, amennyit csak szeretnél, de te is maffia vezér vagy, így el tudod képzelni, milyen borzasztó lehet, ha egy hajszál választ el attól, hogy végleg elveszítsd az életed értelmét. - tartotta egész végig a szemkontaktust Yoongival és lágyan még is határozottan beszélt.

- Mikorra kellene döntést hoznom?

Már éppen szólásra nyitottam volna a számat, hogy most azonnal várjuk a választ, de Jimin megelőzött. Megegyeztünk abban, hogy holnap visszajövünk, Yoongi addig eldönti, hogy segít e nekünk vagy nem. Nagyon remélem, hogy Jimin beszéde hatásos volt, mert engem levett a lábamról. Azt hiszem tőle kellene tanuljak, mert hamar felidegesítem magam és amit gondolok, azt általában ki is mondom.

- Szerintetek bele fog menni? - kérdezte Jaemin, miután már a kocsiban ültünk.

- Szerintem igen. Jimin nagyon higgadtan beszélt és szerintem sikerült meggyőznie. - mosolyodott el Taehyung.

- Komolyan jó voltam? - csodálkozott Jimin, mire hatalmasat bólintottam.

- Nagyon az voltál - nyomtam egy apró puszit a szájára.

- Akkor most mi a terv? - kérdezte Yejun.

- Elmegyünk valami szállodába, utána pedig körülnézünk a városban. Holnap pedig meglátogatjuk ezt a pöcsfejet és, ha nem akar segíteni nekünk, akkor erőszakkal vesszük rá! - mondtam, mire a mellettem ülő felcsattant.

- Az erőszak nem mindig megoldás Jungkook - mondta, mire megvontam a vállaimat.

- Szerintem sokszor elég hatásos.

- Bele fog menni! - mosolyodott el Jimin, mire bólintottam egyet, hogy hiszek neki.