- Úgy hallottam, hogy remekül lősz és nyírtál már ki embert is, szóval mi lenne, ha bizonyítanál? - nyújtotta Jimin felé a pisztolyt.

Ekkor apám hátat fordított neki és magára hagyta. Már majdnem fellélegeztem, de alig pár másodperc múlva megjelent Taehyung, Jinyoung és Junseo a cellában. Behunytam szemeimet és tudtam, hogy mi lesz a feladata Jiminnek. Le kell lőnie a három alkalmazottamat, akik a legközelebb álltak hozzá és a legrendesebbek voltak vele. Apám ismét megjelent, majd Jimin mellé sétált és átkarolta a vállát.

- Bizonyíts Jimin - mondta neki, mire ő megrázta a fejét.

- Nem fogom megölni őket - mondta, hangja bizonytalan volt és néha meg is remegett.

- De, meg kell ölnöd őket, különben Jungkooknak baja esik - zsarolta meg Jimint, mire ismét összeszorítottam a szemeimet.

- Miért csináljátok ezt? - kérdeztem Woojintól és Borától.

- Szerinted csak úgy bekerülhet valaki a maffiába? Szerinted az alkalmazottaidat nem apád döntötte el és küldte hozzád? Jimint viszont a saját döntésed alapján vetted be a Bong Rabbitbe, amibe nem volt beleszólása. Bizonyítson! - mondta a nővérem, de az undorító ezer wattos mosolyát nem lehetett levakarni róla.

- Tök jó ötlet, hogy nyírja ki három kiváló emberem, akiknek még rohadt sok hasznát venné a maffia - háborodtam fel, mire láttam, hogy az előttem állók részben egyetértenek velem.

Egy hatalmas nyögés zavarta meg a beszélgetésünket, azonnal a tévére kaptam a tekintetem, de bár ne tettem volna. Jimin a földön feküdt, hasát szorította mindkét kezével és teljesen össze volt görnyedve. Apám karba tett kezekkel állt mellette és kiabált vele. Pontosan azokat a szavakat használta most Jiminre, mint amiket nekem mondott fiatal koromban.

- Hogy lehet egy férfi ilyen puhány és értetlen? Ha azt mondom, hogy megölöd őket, akkor nem mondasz nemet. Felfogtad? - kiáltotta torka szakadtából. - Apád is pontosan ilyen volt, igaz? - hozta fel Jimin egyik leggyengébb pontját.

- Ne...nem - motyogta a földön fekvő, de hangján hallani lehetett, hogy sír.

- Dehogy nem és ezt te is tudod. Pontosan tudod, csak annyiszor mondogattad magadnak, hogy már te is elhiszed. - guggolt le mellé és állához nyúlt, hogy Jimin végre rá nézzen. - Kár, hogy hallott. - mosolyodott el.

- Ne - suttogtam magam elé és nem hittem el, hogy komolyan most akar neki elmondani mindent.

- Ez izgi lesz - csapta össze izgatottan a tenyereit Bora, mire fújtattam egyet.

Ha nem lennék most ilyen magatehetetlen, akkor már Woojint és a nővéremet is agyon vertem volna, hatszor.

- Mi? - suttogott Jimin és láthatóan nyelt egy hatalmasat.

- Jól hallottad. Namun több mint fél éve halott már. - mondta határozottan. - És tudod ki ölte meg? - tette fel a költői kérdést, mire lehajtottam a fejem és ökölbe szorítottam a kezeimet.

- Hogy a faszba tudtad ennyi ideig titokba tartani előtte? - nevetett fel a nővérem, de nem válaszoltam neki, hiszen szerintem, ha megszólaltam volna, akkor elbőgtem volna magam.

- Tippelj - húzta tovább Jimin agyát apám, de már így is látszott rajta, hogy mennyire szenved.

- Ju..Jung...Jungkook? - dadogta és szipogott egyet, miután nagy nehezen kimondta a nevemet.

- Látod milyen egyértelmű - engedte el Jimin állát, majd felállt mellőle és Jinyounghoz lépett. - Csak képzeld el, hogy ő Jungkook. Tudom, hogy most mérges vagy, ez nem szégyen. Most tudtad meg, hogy a tökéletesnek hitt szerelmed kinyírta az apádat és ezt több mint fél évig titkolta is. Teljesen normális reakció, ha dühöngsz, esetleg lelősz valakit.

- Na jó, kapcsold ki ezt a szart! - kiáltottam fel és megpróbáltam kirángatni a kezeimet a kötélből, amivel összekötötték a kezeimet.

- Nézd végig Jungkook, hogy milyen szörnyeteget faragtál Jiminből - mondta Woojin halál nyugodtan, mire bennem teljesen felment a pumpa.

- Teszek egy ajánlatot neked Jimin, csak mert most tudtad meg, hogy az apád halott - ismételte meg sokadjára azt, hogy Namun már nem él, mert tudta, hogy ezzel befolyásolja legjobban Jimint. - Itt van előtted három ember. Ha kinyírsz kettőt, akkor szabadon engedlek. Mit szólsz hozzá? - villantotta ki fogait és sokkal jobban hasonlított egy pszichopatára, mint sem egy maffia vezérre.

Megtörölte a szemeit és szipogott egyet, majd felvette a földön heverő fegyvert, amit még az apámtól kapott és kibiztosította azt. Az előtte állók felé emelte, kezei annyira remegtek, hogy képtelen volt egyenes tartani a pisztolyt. Behunyta szemeit és pár percig csak szótlanul állt, majd kinyitotta azokat és vett egy mély levegőt. Összeszorítottam a fogaimat, amint Jinyoung homlokát érte az első lövés, ő pedig azonnal összeesett és többet meg sem mozdult.

- Király! Már csak egy embert nyírj ki és utána kisétálhatsz azon az ajtón. - mutatott maga mögé, mire Jimin bólintott egyet.

Reménykedtem benne, hogy Taehyungot hagyja életben, hiszen még is ő volt, akivel a legtöbb időt töltötte és jóba is lett, plusz az utóbbi időben egyre jobban megbíztam benne és nem bántam meg. Úgy érzem, hogy Taehyung nem lenne képes átvágni engem, nem úgy, mint ahogy Woojin tette. Megkönnyebbültem, amikor Jinseot érte a második golyó, bár sajnáltam őt is, hiszen mindig kiállt mellettem és kérdés nélkül tette, amit kértem tőle.

- Szóval ilyen jó barátok vagytok Taehyunggal? - lépett el az említett mellől, majd Jiminhez lépett és elvette tőle a fegyvert.

- Nem vagyunk barátok, mivel a maffiában nincs olyan - szólalt meg Taehyung most először.

- Jól látod a dolgot - villantotta ki fogait apám, majd megnyalta alsó ajkait. - Mivel Jimin ilyen jól teljesítette a kérésem, ezért mindketten szabadon távozhattok. - indult meg az ajtó felé, de még mielőtt végleg elhagyta volna a cellát, még vissza fordult, hogy mondjon valamit. - Majdnem elfelejtettem, lenne itt még valami. - mondta, majd kihúzta a pisztolyt a zsebéből és lőtt egyet.

Taehyung a földre rogyott, apám pedig elégedett fejjel ment ki a cellából, az ajtót maga után bezárva. Jimin azonnal odarohant Taehyunghoz és hangosan kezdett zokogni. Éreztem, hogy torkomban gombóc keletkezik és csak reménykedni tudtam benne, hogy Taehyung valamilyen csoda folytán életben marad.

- Én annyira sajnálom Taehyung - zokogott fel Jimin és a mellkasára hajtotta a fejét.

- Nyu...nyugi - eresztett el egy apró mosolyt a földön fekvő.

- Hol talált el a golyó? - kérdezte Jimin, mire Taehyung a vállára mutatott. - Biztos van itt valami, amivel rendbe hozhatlak! - pattant fel Jimin és körbe pillantott a szobában, de sajnos sehol semmi nem volt.

- Hagyd.

- Nem hagyom Taehyung! Nem halhatsz meg, oké? - kérdezte idegesen és a két holttesthez lépett, majd a zsebeiket kezdte átkutatni.

- Ké..kérlek ne ha..haragudj Jungk..Jungkookra - mondta erőtlenül Taehyung és hihetetlenül jól esett, hogy még ekkor is képes volt erre gondolni, amikor az élete volt a tét.

- Ezt hagyjuk most - intette le Jimin és kitágult szemekkel figyelte a kulcsot, amit Jinyoung kabát zsebében talált.

Azonnal az ajtóhoz rohant és csodák csodájára a kulcs beleillett a zárba. Kirohant rajta Jimin, de sajnos nem láttam, hogy hova, mert csak a szobában volt kamera. Összeszorított fogakkal vártam, hogy visszatérjen és, hogy Taehyung bírja még ki egy kicsit. Csak várja meg, amíg visszajön és biztos vagyok benne, hogy ez csak egy küldetés Jimin számára. Mivel említette nekem, hogy járt elsősegélyre, így nyilván ezt szeretné tesztelni apám. De rossz fába vágta a fejszét, hiszen Jimin jóval okosabb, mint ahogy ő azt hiszi. Biztos vagyok benne, hogy talál valamit, amivel megmentheti Taehyung életét és bizonyíthat.