- Apa? - motyogtam, de nem hittem a szemeimnek.

A biztonság kedvéért meg is dörzsöltem azokat, hátha csak beképzeltem azt, hogy a halott apám jelent meg a tévén, de amikor ugyan úgy ott ült a fekete forgószékén egy számomra ismeretlen irodában, még levegőt is elfelejtettem venni.

- Szia Jeongguk - dörzsölte meg az állát, én pedig vettem egy mély levegőt, amikor meghallottam a hangját. 

- Te nem haltál meg? Vagy mi a fene? - kérdeztem teljesen összezavarodottan és abban reménykedtem, hogy ez az egész csak egy álom és hamarosan felébredek.

- Mint látod életben vagyok. Viszont veled egyáltalán nem vagyok megelégedve. Mi a fasz történt veled fiam öt év alatt? Egy puhány pöcs lettél vagy mi van? - mondta lekezelően, komor arccal.

- Elveszítettem azt az embert, akit a világon legjobban szerettem. Szerinted mi történt velem? - nyaltam meg alsó ajkaimat és jobbnak láttam, ha a földet bámulom a tévé helyett, mert apámra nézni is nehezemre esett.

- Ne szemtelenkedj, különben megbánod! Arra neveltelek, hogy bőgjél, ha vala nem úgy van, ahogy te szeretnéd? - tette fel mindkét könyökét az előtte lévő asztalra és rájuk helyezte az állát.

- Miért rendezted meg a halálod? - kérdeztem, mit sem törődve az előbb mondottakkal és a feltett kérdésével.

- Ez volt a második feladatod, de nem úgy tűnik, mintha átmentél volna rajta. Sőt, szabályt szegtél és még szerelmes is lettél. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy egy fiúba. Méghozzá egy elkényeztetett, gazdag, nyomorék fiába, aki szépen kifejezve egy retardált, puhány pöcs.

- Jimin nem puhány pöcs! - emeltem fel a hangom és ökölbe szorítottam a kezeimet.

- Akkor miért bőg azóta, mióta elhoztuk a házadból? - ráncolta össze a szemöldökeit.

- Bántottad őt? - kérdeztem idegesen, mire nemlegesen megrázta a fejét. - Akkor hol van?

- Szerinted elárulom neked? Jungkook fiam, ez a harmadik feladatod. - dőlt hátra a székében elégedetten.

- Mi volt az első?

- Anya nélkül nem lehet olyan könnyű egy kisfiúnak - villantotta ki fogait, mire éreztem, hogy elkap az undor.

Bele sem mertem gondolni, hogy apa mit csinált anyával. Van valami amiről nem hazudott nekem vagy az egész életem kibaszott hazugságra épült?

- Rohadj meg - morogtam és sosem gondoltam volna, hogy valaha ezeket a szavakat fogom használni apám ellen. - Akkor majd megkeresem én Jimint, ha nem árulod el, hogy hol találom. - fordítottam hátat a tévének és a kijárat felé vettem az irányt, de nem számítottam arra, hogy Woojin állja az utamat.

Megtorpantam, hiszen homlokomhoz szegezte a fegyverét és jelezte, hogy menjek vissza a házba. Kitágult szemekkel figyeltem őt és kicsit sem akartam elhinni, hogy ez komolyan megtörténik. Woojin egész végig tudott arról, hogy apa nem halt meg? És arról is tudott, hogy el fogja rabolni Jimint? Ennyire még sosem éreztem magam kijátszva és átverve.

- Te... - motyogtam, mire Woojin vett egy mély levegőt és sötét íriszeivel az enyémeket kezdte pásztázni.

- Sajnálom kölyök - hajtotta le fejét, én pedig egy hatalmas ütést éreztem a tarkómnál, pillanatok múlva pedig elsötétült minden és magatehetetlenül zuhantam a földre.

[...]

Arra riadtam fel, hogy valaki rám önt egy vödör jéghideg vizet. Zilálva ültem fel, de a fejembe olyan szinten belenyilallt valami, hogy azt hittem mentem összeszarom magam. Legelőször Woojint pillantottam meg, aki a velem szemben lévő falnak volt támaszkodva, utána pedig a mellette álló nővéremet, aki pont akkor tette le maga mellé a vödröt. Egy cella szerű helyiségben voltunk, én pedig az egyik sarokban voltam leültetve, összekötött kezekkel és lábakkal. Fogalmam sincs, hogy hol lehetek, de tippem szerint egy pincében vagy föld alatt, hiszen nagyon hideg volt, fényt pedig a szoba sarkában lógó lámpától kaptunk csak.

- Mi a fasz történik? - nyögtem fel, ahogy sajgó fejemet véletlen nekinyomtam a falnak.

- Idővel mindent meg fogsz érteni - válaszolta Woojin, mire szívem szerint egy hatalmasat lekevertem volna neki, amiért egész idő alatt apámnak dolgozott és csak megjátszotta magát mellettem.

- Idővel? Öt éve hazudsz nekem folyamatosan és köpöd be az információkat az apámnak és a nővéremnek, szóval én a te helyedben rohadtul befognám a pofámat, mert nálad kétszínűbb fasszal még életemben nem volt dolgom! - keltem ki teljesen magamból és kicsit sem érdekelt, hogy mennyire tiszteletlenül beszélek vele a kora ellenére.

- Látod Jungkook, pontosan ebből a viselkedésből látszik az, hogy mennyire nem állsz még készen a maffiafőnök szerepére - tette karba kezeit Woojin, mire felhorkantottam.

- Öt évig minden zökkenésmentesen ment, mindent megoldottam egyedül. Szerinted alkalmatlan lennék főnöknek?

- Igen! - szólt közbe Bora is, mire csak a szemeimet forgattam.

Mást már nem tudtam reagálni a kialakult helyzetre, hiszen mindenki ellenem fordult. Woojin, akiben eddig a lehető legjobban megbíztam, kiderült, hogy öt éven keresztül megjátszotta magát és most már nyilvánossá vált, hogy a múltkori alkalommal is a drága jobb kezem köpött, hogy mire is készülök Borával kapcsolatban. Hogy lehet valaki ennyire kétszínű? Én pedig hogy lehettem ennyire vak és bízhattam meg benne ennyire, amikor többször is adott apró jeleket, hogy ne bízzak meg senkiben?

- És most még is mi a tervetek? Itt fogtok bámulni még órákon keresztül vagy esetleg történik is valami? - kérdeztem tőlük, mielőtt még teljesen elmerültem volna a gondolataimban és önmarcangolásba kezdtem volna.

- Nem csak neked kell bizonyítanod, hanem Jiminnek is - nyomott meg egy gombot a falon Woojin, a következő pillanatban pedig egy kisebb tévé jött ki belőle.

Azonnal rossz érzés kerített hatalmába és már most éreztem, hogy valamit csináltak vagy csinálni fognak vele. Pár másodperc múlva megpillantottam Jimint, aki egy ugyan olyan szobában volt elhelyezve, mint én. Annyi különbséggel, hogy nem voltak kikötözve sem a kezei, sem a lábai. Kicsit megkönnyebbültem, amikor eszméleténél volt, sőt járkált az apró cellában. Tudtam, hogy mennyire retteghet és én annyira rosszul éreztem magam, amiért egyedül hagytam. Nem szabadott volna egyedül hagynom, el sem kellett volna hagynom a házamat. Akkor most nem lennénk itt és nem kellene szenvednie. Talán igaza van Woojinnek és nem vagyok alkalmas maffiavezérnek, sőt az is előfordulhat, hogy valódi kapcsolatra sem vagyok.

- Szia Jimin - hallottam meg apám hangját a tévéből, mire hasam görcsbe rándult, látva Jimin összezavarodott arcát. - Én Jeongguk apja vagyok. - nyújtotta jobb kezét az előtte állónak, hogy kezet foghassanak.

Jimin teljesen ledermedt és szemei hatalmasra tágultak. Vajon mi járhat most a fejében? Gondolom ezerrel agyal, hogy ez még is, hogy lehetséges.

- Örülök, hogy megismerhettem - nyújtotta végül ő is a kezeit és meg is hajolt, hogy tiszteletét fejezze ki.

- Gondolom, hogy nem értesz semmit. Nem érted, hogy még is minek vagy te itt, mit csináltál, amiért egy cellába kerültél, de nyugodj meg, mindent meg fogsz tudni idővel. - lépett hátrébb Jimintől és a hátsó zsebébe nyúlt, majd előhúzott onnan egy pisztolyt és megpörgette azt.

Jimin tett egy lépés hátra, de neki ütközött a falnak, így már nem tudod még hátrébb menni. Apám persze remekül szórakozott a kialakult helyzeten, mindig is imádta, ha félnek tőle. Talán ezért is vert engem olyan sokszor, mert azt akarta, hogy rettegjek tőle. Csak ez nem jött össze neki, hiszen a sok ütés ellenére is, ő volt a legfontosabb ember az életemben, egészen addig, amíg meg nem jelent Jimin.

Leírom ide is, mert annyira boldog vagyok, hogy szavak nincsenek rá. Nagyon szépen köszönöm az 1K követőt! Nagyon sokat jelent nekem és olyan jó érzés, hogy ennyi ember támogatja azt, amit csinálok. Királyok vagytok és mindjárt elsírom magam örömömben haha. Remélem nem okoztam csalódást a résszel! 

Mit szóltok ahhoz, hogy Jungkook apja valójában meg sem halt? És, hogy Woojin összefogott Boraékkal? ^^