- Szeretném, ha eljönnél velem este és te lennél a segédem, az esti akciómnál - nyomtam egy puszit Jimin nyakára.

- Biztos vagy ebben? - pislogott nagyokat.

- Igen. Valahol el kell kezdened, plusz ott lesz Taehyung is. Ő majd elmondd részletesen mindent. Úgy is csak én megyek be a házba, ti a kocsiban fogtok várni rám. - rajzoltam apró köröket a felkarjára, ezzel libabőröket kiváltva belőle.

- Én is kapok majd egyenruhát a maszk mellé? - harapta be alsó ajkát, mire bólintottam egyet.

- Fekete felső, fekete nadrág és egy fekete cipő - soroltam fel, hogy miket fog kapni.

Igazából már napokkal ezelőtt megvásároltam neki mindent és már a szekrényébe is rejtettem a ruhákat, mert már egy ideje agyaltam azon, hogy elviszem magammal. Most pedig jött a tökéletes lehetőség, ahol csak egy nőt kell eltenni láb alól, így nem kell rögtön lövöldözésbe keverednie.

- Ez tök izgalmas - villantotta ki fogait, mire elmosolyodtam.

- Én is ezt mondtam, amikor először vitt el apám magával.

- Hány éves voltál? - kérdezte csillogó szemekkel.

Imádtam, hogy ha valamire kíváncsi volt, akkor megjelent a csillogás a szemeiben és izgatottan várta a válaszaimat. De, akkor is csillogtak a szemei, amikor csókolóztunk vagy együtt töltöttük az estét. Szeretném tudni, hogy a vágy miatt néz úgy rám vagy esetleg valamilyen teljesen más oka van.

- Tizenegy - válaszoltam neki, mire látszólag ledöbbent.

- Akkor nem csodálkozom, hogy ilyen profi vagy már. Konkrétan ezzel együtt nőttél fel. - bújt közelebb hozzám, én pedig átöleltem a derekánál.

- Ilyen egy maffiavezér fiának lenni - vontam meg vállaimat.

- Én jelenleg egy maffiavezér barátja vagyok - nyalt végig alsó ajkán, mire biccentettem egyet.

- Igazából eddig is úgy viselkedtünk, mintha együtt lennénk, csak nem mondtuk ki - nyomtam puszit a szája szélére.

- Így jobb - villantotta ki fogait. - Eddig nem voltam benne száz százalékosan biztos, hogy érzel irántam valamit.

- Nem? Pedig szerintem sokszor utaltam rá, hogy kedvellek.

- Eddig még egy embert sem kedveltél, ezért nem voltam benne biztos, hogy majd pont én leszek, aki megtöri a jeget - magyarázkodott tovább, én pedig úgy döntöttem, hogy húzom még egy kicsit az agyát.

- Valóban? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Igen, mert biztos vagyok benne, hogy voltak már sokkal jobb csávók is az ágyadban, meg persze lányok is.

- Tényleg voltak lányok is - sandítottam rá, mire érzéstelen arccal bámult rám. - A kedvencem egy hosszú szőke hajú, tetkós csaj volt. Tudod milyen jó segge volt?

- Elééég - csapta meg játékosan a mellkasom.

- Miért? Talán nem vagy kíváncsi a vetélytársaidra? - villantottam ki a fogaimat, mire Jimin ismét megcsapott. - Tudod, hogy csak viccelek. - akartam megpuszilni a száját, de ő elhajolt. - Na!

- Ilyenekkel ne viccelődj Jungkook - rázta meg a fejét és távolabb gurult tőlem.

- Nem gondoltam komolyan, tudod te is jól.

- Tudom, csak nem olyan jó hallani, hogy hány emberrel hemperegtél már - vett egy mély levegőt, majd jó hangosan ki is fújta azt.

- Akkor nem hozom fel többet ezt a témát. Ne haragudj! - csúsztam utána az ágyon, így teljesen a falnak préseltem.

- Nem baj, csak mondtam - vonta meg a vállait.

- Tudod, hogy neked van a legjobb segged - villantottam ki fogaimat, mire Jimin felkuncogott.

- Igen?

- Na ná - vezettem kezeimet az említett testrészre és megmarkoltam azt. - Ennél jobb segget még egyszer sem markoltam. - nyomtam egy csókot a szájára, mire zavartan lesütötte a szemeit.

Az idill pillanatot két kopogás zavarta meg, majd az ajtó másodpercek múlva ki is vágódott. Kíváncsian fordultam az ajtó felé, ahol Woojin állt, kezében a telefonommal. Általában sosem hozom magammal, ha Jiminhez jövök, mert nem szeretném, hogy bárki is zavarjon minket.

- A nővéred nagyon szeretne veled beszélni, ugyan is most hív vagy ötödjére és addig nem teszi le, amíg ki nem sípol ez a szar! - nyomta a kezembe a telefonomat kicsit sem nyugodtan.

Felültem az ágyon és összeráncolt szemöldökökkel figyeltem Bora nevét a kijelzőmön. Azok után, hogy ki akart nyíratni, még van képe ahhoz, hogy felhívjon? Kinyomtam a telefont, hiszen még össze akartam szedni a gondolataimat. Ha többször hívott már, akkor biztos vagyok benne, hogy ezek után sem adja fel, én pedig egy magabiztos emberként veszem majd fel a telefont, hogy meghallgassam a ribanc nővéremet. Nem is telhetett el öt perc, a telefonom csörögni kezdett, én pedig azonnal felvettem, de kihangosítottam, hogy Woojin és Jimin is tanúja legyen a beszélgetésnek.

- Szia öcsikém - szólt bele a telefonba a szokásos nyávogós hangján.

- Mit akarsz? - kérdeztem rá a lényegre, hiszen nem volt kedvem ahhoz, hogy itt jó pofizzon nekem.

- Látom nincs jó kedved - nevetett fel.

- Múltkor még ki akartál nyírni, most meg felhívsz. Ne mondd, hogy cseverészni szeretnél velem, mert nem fogok bedőlni neked.

- Te miről beszélsz? Szerinted lenne szívem kinyírni téged? - hagyta el száját ismételten egy hatalmas nevetés, amitől a hideg is kirázott.

- Simán - sóhajtottam fel, majd tekintetemet a barna faajtóról, Jiminre vezettem.

Elmosolyodtam, ahogy komor arccal hallgatta a beszélgetést és látszott rajta, hogy ő sem dől be a nővérem hülyeségének. Szívem szerint Jimint kértem volna meg, hogy nyírja ki őt, de nem akartam így kihasználni. Na meg aztán csak nagyobb büszkeség lesz, ha én teszem meg.

- Ha el akarnálak tenni láb alól, akkor profi embereket küldenék hozzád. Nem vagyok analfabéta Jungkookah - mondta, mire akaratlanul is felnevettem.

- Szóval kinyögöd végre, hogy miért hívtál? Van jobb dolgom is, minthogy téged hallgassalak. - sóhajtottam fel, mivel már untam a beszélgetést.

- Nem volt különösebb oka, csak hallani szerettem volna a hangod.

- Látom sosem változol meg Bora - sandítottam Woojinre, aki a telefont bámulta komor arccal.

Ezek szerint ő sem volt tovább kíváncsi a testvéremre, aki nyilván azért hívott fel, hogy leellenőrizze, hogy élek e még. Mivel nem mentek vissza hozzá az emberei, ezért gyanakodni kezdett, de túl gyáva volt ahhoz, hogy újabbakat küldjön. Nyilván legbelül ő is tisztában volt azzal, hogy ilyen amatőrökkel simán elbírunk.

- Te viszont feltűnően sokat változtál - mondta, hangján pedig hallani lehetett, hogy mosolyog.

- Neked sem ártana, ha nem néznéd hülyének az embereket és egy kicsit is jobban belegondolnál a dolgokba. Azt ajánlom, hogy ha legközelebb szeretnél kinyírni, akkor ne velem egyidős fiúkat küldj, hanem olyanokat, akik már pár éve benne vannak az iparban! - emeltem fel a hangom, hiszen türelmem elfogyott. - Most pedig leteszem, mert nincsen kedvem hozzád. Szevasz nővérkém! - köszöntem el tőle, tele gúnnyal a hangomban és meg sem vártam, hogy bármit is válaszoljon, mert már ki is nyomtam a telefont.

- Eléggé sokáig bírtad. Én már fél perc után kinyomtam volna a faszba. - szólalt meg Woojin, miután a kis szekrényre tettem a telefonomat.

- Kíváncsi voltam, hogy mit hoz ki ebből - vontam meg vállaimat, majd Jiminre pillantottam. - Mit gondolsz? - kértem ki a véleményét.

- Nyilván ő küldte rád azokat az embereket és most csak azért hívott fel, hogy megtudja élsz e még. Gondolom nem kapott semmi infót a halott embereiről, ezért így akart megbizonyosodni arról, hogy mi van. - mondta ki azokat a gondolatokat, amik pár perce az én fejemben is megfordultak.

Büszkén pillantottam Woojinre, aki elismerően bólintott egyet, majd hátat fordított és már el is hagyta a szobát. Örülök, hogy Jimin ilyen jól átlátta a helyzetet és egyből rájött, hogy miért hívott a nővérem. Kíváncsian várom, hogy az esti akciót hogyan fogja viselni és, hogy hogyan tudja teljesíteni a parancsaimat.