- Fáj még a vállad? - kérdezte Woojin másnap reggel.

- Már nem annyira, de azért nem tudnálak kiütni - villantottam ki fogaimat, majd kezembe vettem a pecsétemet és nekinyomtam a fehér lapnak.

- Akkor sem tudnál kiütni Jeongguk, ha szeretnél - nevetett fel és odanyújtotta a következő papírt, hogy azt is lepecsételhessem.

- Meglátjuk. Le merem fogadni, hogy egy év múlva már Jimin is legyőz téged.

- Na arra még jobban kíváncsi lennék - nevetett fel, majd egy mappába helyezte a lepecsételt papírokat.

- Öregszel Woojin, Jimin meg egyre jobb, szóval a végén tényleg kiüt téged.

- Ettől félek én is - forgatta meg a szemeit, majd távozni készült az irodámból, de Jimin pont ekkor nyitotta ki az ajtót, így szerencsétlen Woojint homlokon találta.

- Basszus, bocsánat - húzta el a száját Jimin, miután realizálódott benne, hogy miért mérgelődik az előtte álló.

- Legközelebb kopoghatnál - morogta, majd kiment az ajtón, maga után becsapva azt.

- Komolyan nem vettem észre, nem direkt volt - hajtotta le fejét Jimin, majd megállt az asztalom előtt, de nem nézett fel.

- Nem baj - vontam meg a vállaimat. - Megérdemelte. - nevettem fel és a kezéért nyúltam, amit készségesen nyújtott felém, miután meglátta, hogy mit szerettem volna.

- Hogy vagy? - kerülte meg az asztalt, én pedig az ölembe húztam és egy puszit nyomtam a szájára.

- Jól vagyok, már mennék gyilkolni - nevettem fel, hiszen valóban hiányzott már, hogy valakit kinyírjak.

- Meddig vagy felmentve?

- Maximum ezen a hétén. Két napnál többet nem vagyok hajlandó várni. - bújtam Jimin nyakába.

- Inkább várj többet minthogy valami nagyobb baj történjen veled - ingatta meg a fejét, mire elmosolyodtam.

- Igaz - adtam neki igazat, majd célba vettem ajkait, hogy megcsókolhassam.

Ujjait a hajamba vezette, miközben jobban szembe fordult velem, hogy ne kelljen teljesen kicsavarodnia. Nyelvemmel végigsimítottam a száján, ő pedig elnyitotta a száját, hogy még szenvedélyesebben tudjunk csókolózni. Egy hatalmas csattanást lehetett hallani, mire szegény Jimin akkorát ugrott, hogy majdnem leesett az ölemből.

- Ez mi volt? - tágultak ki a szemei, mire megvontam a vállaimat. - Olyan volt, mintha lövés lett volna.

- Megnézem - álltam fel a székemről, majd a biztonság kedvéért a pisztolyomért nyúltam. - Maradj itt! - parancsoltam neki, mire bólintott egyet és a falhoz sétált.

Kattant a zár, én pedig kiléptem az irodámból, hogy lecsekkoljam ki volt az előbbi durranás. A folyosón egy lélek sem volt, viszont, ahogy a lépcsőre értem, két idegennel találtam szemben magam. Azonnal visszarohantam és megragadtam Jimin csuklóját, hogy magam után tudjam húzni. Újabb lövéseket adtak le, én pedig gondolkozás nélkül löktem be Jimint a szekrénybe.

- Maradj itt Jimin! - emeltem fel a mutató ujjamat, hogy nyomatékosítsam mondandóm súlyáról.

- Te hova mész? - kapott ijedten a kezeim után, mire féloldalas mosolyt villantottam.

- Kinyírom ezeket a seggfejeket - adtam egy puszit a homlokára, majd becsuktam az ajtót, a biztonság kedvéért elé toltam egy asztalt.

Megnyaltam ajkaimat és vártam, hogy megjelenjen a két jómadár. Alig kellett egy percet várnom, az ajtó már ki is vágódott és belépett rajta a két fazon. Az egyiket sikeresen homlokon lőttem, viszont a másik még időben kimenekült a teremből. Utána eredtem, hiszen nem akartam, hogy elmeneküljön, plusz nyilván valaki küldte, én pedig baromira kíváncsi voltam, hogy kiben volt ekkora merészség.

- Mi a fasz? - pillantottam Woojinre, aki a földön elterülő ember mellett állt.

- Megakadályoztam, hogy ne menjen el - vonta meg vállait és lábával megrugdosta, hogy megbizonyosodjon róla, tényleg elájult.

- Csak kettő volt? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Nem. Az udvaron van három, a bejáratnál kettő és a ház előtt is kettő.

- Ebből mennyi él? - guggoltam le a maszkos emberhez, majd lehúztam arcáról a fekete anyagot.

- Ez itt - mutatott a földre. - Te akarsz vele beszélni?

- Igen, vidd a garázsba. Mindjárt megyek, csak megnézem minden rendben van-e Jiminnel. Meg küldj már fel két embert, hogy tüntessék el a holttestet az irodámból. - pillantottam le az ájult fiúra, ugyanis arcáról ítélve nem lehetett sokkal idősebb, mint én.

Sietős léptekkel mentem vissza az irodámba, hiszen Jimin még mindig a szekrényben volt. Miután eltoltam onnan az odatolt asztalt, szinte kivágódott a szekrény ajtaja, Jimin pedig olyan lendülettel ugrott rám, hogy mindketten a földön kötöttünk ki. Szorosan magához ölelt és hangosan vette a levegőt.

- Nyugi, minden rendben - simogattam a hátát, hogy lenyugtathassam.

- Kik voltak ezek? - emelte fel a fejét a mellkasomról, mire megvontam a vállaimat.

- Fasz tudja. De élve maradt egy, szóval most megyek is kicsinálom.

- Mehetek veled? - kelt fel rólam, majd segített nekem is felállni.

- Szeretnéd ezt látni?

- Igen! - vágta rá azonnal, mire felnevettem.

- Jimin-shii - húztam magamhoz közelebb a csípőjénél fogva, majd megszüntettem a közöttünk lévő távolságot. - Na, gyere! - nyúltam a kezéért, miután elhajoltam tőle, majd elindultam a garázs felé, ahol már vártak ránk.

Nem számítottam arra, hogy Woojinen kívül is lesznek páran, de nem bántam, hiszen így még élvezetesebb lesz a tervem, miszerint Jimin nyírja ki ezt a seggfejet, miután kiszedtem belőle a kellő információkat. Kezembe vettem a fegyverem, majd közelebb sétáltam a garázs közepén lévő székhez és még egyszer alaposan szemügyre vettem, az odakötözött embert.

- Hogy hívnak? - húztam meg a fejét a hajánál fogva, mire ő felszisszent, de elértem, hogy a szemeimbe nézzen, viszont nem válaszolt. - Mi a neved? - kérdeztem hangosabban, majd megrántottam a haját.

- Lee Kun Woo - árulta el végre a nevét.

- És azt tudod, hogy én ki vagyok? - hajoltam közelebb hozzá, mire bólintott egyet. - Akkor még is mi a faszt keresel itt? - kérdeztem higgadtan tőle.

- Mert - válaszolta flegmán.

- Mert? Szóval még mindig nem fogtad fel, hogy meg fogsz dögleni, ahogy a haverjaid is? Ki a fasz bízott meg, hogy betörj ide? - markoltam meg a haját és a lehető legerősebben hátrafeszítettem a fejét, kiváltva belőle egy hatalmas nyögést.

- Akkor ölj meg Jeongguk - szólt hozzám a rendes nevemen, mire egy pillanatra úrrá lett rajtam a döbbenet, hogy még is honnan tudja, de hamar észbe kaptam és rendeztem vonásaimat, majd elléptem tőle és az öklömmel arcon ütöttem.

- Ki a fasz küldött? - kiáltottam el magam, mire a székhez kötözött fickó megrezzent. - Ha? - húztam be neki még egyet.

Nem válaszolt semmit, csak nevetve megnyalta a véres ajkait, amit az ütéseim színeztek be. Kibiztosítottam a fegyverem és a homlokához emeltem, majd vártam, hogy hátha megtörik végre és hajlandó lesz elárulni a főnöke nevét.

- Jimin, gyere ide - szóltam a mögöttem állónak, aki azonnal mellém sétált. - Szeretném, ha te ölnéd meg! - biccentettem Kunwoo felé.

- Mi? - suttogta a mellettem álló és megrázta a fejét, hogy biztos nem fogja megtenni.

- Jimin - sóhajtottam fel. - Ennél egyszerűbb élő célpontod sosem lesz. - mosolyodtam el, majd kezébe nyomtam a fegyverem és a széken ülő homlokához vezettem azt. - Menni fog! - suttogtam a fülébe, mire nyelt egy hatalmasat, de bólintott egyet, hogy megcsinálja.