Elégedetten dőltem hátra a székemben, miután egész nap fel sem keltem onnan. Magamra zártam az ajtót, mert nem akartam, hogy bárki is megzavarjon, miközben Jimin maszkját tervezem. Egy órán keresztül csak bámultam a fehér lapot és azon agyaltam, hogy mivel tudnám különlegessé tenni, hiszen megérdemelné. Végül úgy döntöttem, hogy az övé fekete lesz, nem fehér, mint ahogy a többi maszk. Vagy negyvenszer újra kezdtem, egy egész napom belement, de a végeredménnyel teljesen meg voltam elégedve. Illett Jiminhez, ahogy elképzeltem benne még jobban megtetszett az alkotásom. 

Kiosontam az irodámból, hogy rajzomat el tudjam vinni jó barátomhoz, Kim Nam Joonhoz, hiszen ő gyártja mindig nekem a maszkokat. Szerencsére nem futottam össze senkivel sem, így nem kellett magyarázkodnom, hogy hova megyek. 

- Szia Jungkook, rég találkoztunk már - fogtunk kezet, amint megérkeztem a műhelyébe.

- Namjoon, látom semmit sem változtál - villantottam ki fogaimat, amikor megpillantottam.

Sajnos tényleg nem mostanában találkoztunk utoljára, hiszen nem volt időm hozzá utazni, ő pedig nem jöhet a házamba, mert ez a szabály. A házba csak Bong Rabbit tag jöhet be, kivéve Jimin. De mivel már ő is közénk tartozik, ezért nem szegtem szabályt, meg amúgy is én vagyok a főnök, szóval rám nem vonatkoznak a saját szabályaim.

- Kérsz inni? Baromi meleg van. - ült le az egyik faszékre, majd jelezte, hogy foglaljak mellette helyet.

- Elfogadok valami hideget - bólintottam egyet.

- Na mutasd, mit alkottál - öntött vizet két pohárba, majd elvette kezemből az összehajtott papírt.

- Ez lenne az - kortyoltam bele a jéghideg innivalóba, ami most kifejezetten jól esett.

- Azta, te nem a fehér maszkokat szereted jobban?

- De, de ez most különleges embernek lesz - mosolyodtam el, mire felvont szemöldökökkel rám pillantott.

- Csak nem? Találtál magadnak valakit? - vigyorodott el, mire bólintottam egyet.

- Hivatalosan még nem vagyunk együtt, de úgy érzem, hogy ő lesz az igazi.

- Ez király! Nagyon örülök neki, hogy végre valaki megfogott. Hogy hívják? - kérdezte.

- Jimin.

- Mikorra csináljam meg a maszkot? - vette kezébe ismét a papírt.

- Nem tudnád most megcsinálni? Minél hamarabb oda szeretném neki adni. - pillantottam rá boci szemekkel.

- Ha tudsz várni három órát, akkor megcsinálom most.

- Komolyan? Az baromi jó lenne! - bólintottam egyet, mire felpattant a székről és a papírral együtt eltűnt az egyik ajtó mögött.

- Ne nyúlj semmihez, amíg nem vagyok itt - dugta vissza a fejét a műhelyébe, mire egy hatalmas vigyor kíséretében bólintottam.

[...]

- Na, hogy tetszik? - adta át a kész maszkot Namjoon, kevesebb mint három óra múlva.

- Rohadt jó, akárcsak az eddigi alkotásaid - vigyorogtam, ahogy tanulmányoztam a készített darabot. - Mennyit kérsz érte?

- Semennyit. Ajándék, de szeretnék ott lenni az esküdődön, ha lesz egyáltalán - adott egy szatyrot, amibe bele tudom majd tenni a maszkot anélkül, hogy bárki is észre venné, hogy mit próbálok becsempészni az irodámba.

- Persze, hogy meg leszel hívva az esküvőmre Namjoon. Túl sokat köszönhetek neked. - álltam fel a székről, hiszen már este tíz is elmúlt.

Gyorsan eltelt ez a nap és még nem is láttam ma Jimint. Plusz le kellene már cserélni a kötésemet is, hiszen már egy jó ideje ez van rajtam, mert ugye senkit sem engedtem be az irodámba, még az orvost sem. Miután hazaértem, egyből Jimin szobája felé vettem az irányt, hogy minél előbb oda tudjam neki adni, hiszen nagyon kíváncsi voltam a reakciójára.

- Jungkook - ugrott azonnal a nyakamba, ahogy megpillantott.

- Áu - szisszentem fel, hiszen a karomnak nem tett jót Jimin testsúlya.

- Basszus, bocsánat, elfelejtettem - engedett el  azonnal, majd beharapta alsó ajkát, ugyanis szégyellte magát.

- Semmi baj - zártam be az ajtaját, majd egy puszit nyomtam a homlokára.

- Hol voltál ma? Be akartam menni hozzád az irodádba, de azt mondták, hogy nem mehet be senki. Történt valami? - lepett el kérdéseivel.

- Nem, csak valamit terveztem.

- Mit? - pillantott a kezemben lévő szatyorra, hiszen rájött, hogy abba van a dolog, amiről szó van.

- Tessék - nyújtottam át neki, mire izgatottan vette ki belőle a maszkot.

- Azta - tátotta el a száját. - Ez nagyon menő lett. Ezt komolyan te tervezted? De, hogy hogy? - pillantott rám, mire most rajtam volt a sor, hogy beharapjam alsó ajkamat.

- Neked készítettem.

- Nekem? - tágultak ki a szemei hatalmasra. - De miért?

- Mert már te is a Bong Rabbit része vagy és mondtam, hogy te is fogsz egy saját maszkot kapni - vettem ki a kezéből a tárgyat, majd az arcához emeltem, hogy végre rajta is láthassam. - Szexi vagy benne - mosolyodtam el, ahogy rátette a fejére a fekete nyulat ábrázoló maszkot.

- Igen? - pillantott rám, mire bólintottam egy hatalmasat és közelebb léptem hozzá.

- Biztosan tetszik? - karoltam át a derekát és közelebb húztam magamhoz.

- Nagyon tetszik - bólogatott, mire oldalra fordítottam, hogy a szekrényen lévő tükörben megnézhessek magát.

Mögé álltam és átkaroltam a derekát és egyszerűen nem bírtam levenni róla a tekintetem. Nem hittem volna, hogy ennyire jól fog állni neki és csak reménykedni tudtam abban, hogy el fogja nyerni a tetszését. Végigsimított a maszkon, majd vett egy mély levegőt. Tekintetünk összetalálkozott a tükörben, de boldogság helyett félelemmel volt tele Jiminé.

- Szerinted képes lennék bárkit is bántani? - vett egy mély levegőt, mire elmosolyodtam.

Sejtettem, hogy ez nyomja a lelkét, de őszintén belegondolva, szerintem képes lenne megölni valakit, ha arra kerülne a sor. Nem várom el tőle, hogy már holnap kinyírjon egy egész maffiát, de hamarosan tesztelni szeretném, hogy mit is csinálna, ha mondjuk ismeretlenek támadnának rá. Úgy is van néhány alkalmazottam, akikre ráfér a lecke, szóval a közeljövőben Jimin bebizonyíthatja, hogy idegeneket is simán megüt.

- Szerintem igen. Meg van hozzá a tehetséged, remekül lősz, az ütéseid is egyre jobban fejlődnek, szerintem simán menne neked. - mosolyodtam el, mire levette fejéről a maszkot, de ugyan úgy álltunk a tükör előtt és egymást bámultuk.

- Nem ilyen szempontól gondoltam. Szerinted lenne szívem bárkiben is kárt okozni? - hunyta le szemeit, mire megvontam a vállaimat.

- Az első alkalom mindig nehéz. Én tíz évesen lőttem le valakit, mert mondott valami csúnyát apára. Ha kellő méreg gyűlik össze benned, akkor hidd el, hogy eszedbe sem fog jutni, hogy megtedd vagy ne. - hajtottam le a fejemet a vállára.

- Igen? 

- Igen. Nem fogom erőltetni, hogy bárkit is kinyírj, majd megteszed, ha késznek érzed magad hozzá, de közénk tartozol, szóval nem várhatok az örökkévalóságig, hogy megtedd - próbáltam utalni rá, hogy egyszer úgy is ez lesz a munkája és embereket fog irtani.

- Tudom Jungkook, én tényleg csak erre tudok gondolni. Nem akarok neked csalódást okozni, de mindig is féltem az erőszaktól, főleg anya miatt. Szóval még egy kicsi időt kérek és ígérem, hogy összeszedem magam. - hajtotta le a fejét, mire elmosolyodtam.

- Mutasd meg az alkalmazottaimnak, hogy te az összesnél jobb vagy - adtam egy apró puszit a nyakára, mire bólintott egyet.

- Be fogom bizonyítani - eresztett el egy apró mosolyt, majd ismét felhúzta a maszkot és magát kezdte bámulni a tükörben.