- Mi történt? - pillantott rám ijedten Jimin, miután konkrétan berúgtam az ajtaját.

Az állapotom kicsit sem csillapodott azóta, mióta kiszáguldottam az a gyökér házából, ugyanis kénytelen voltam a haza úton is az ő papolását hallgatni. Félúton azt hittem, hogy kiugrok a kocsiból, de még tartottam magam és próbáltam elengedni a fülem mellett, amiket mondd.

- Kifele - mutattam Taehyungnak, aki szó nélkül tette, amit kértem tőle, persze ő sem igazán értette a helyzetet, de kit érdekel?

- Jungkook? - kérdezte rémültem Jimin.

- Feküdj le! - mutattam az ágyra, kicsit sem törődve azzal, hogy be van parázva.

Bólintott egyet, majd az ágyához ballagott, hanyatt feküdt rajta és íváncsian várta, hogy még is mi a tervem. Időközben bezártam az ajtót, a kulcsot pedig a zárban hagytam és megnyaltam az alsó ajkam, ahogy tekintetem végigvezettem Jiminen, aki most olyan védtelen volt. Oké, az tény, hogy nem így akartam először lefeküdni vele, de jelen pillanatban olyan ideges voltam, hogy kellett egy kis stresszlevezető, Jiminen kívül meg nem igazán volt olyan ember, akivel szívesen ágyba bújtam volna. Levettem magamról a fekete zakómat és a pólómat, majd a földre dobtam és az ágyhoz léptem. Lábamat átdobtam Jiminen, így már a derekán ültem. Elmosolyodtam, ahogy a megszeppent arcára pillantottam, ami az ágya melletti lámpa fénye miatt, látszódott, hogy vörös, de nem igazán akartam húzni az időt, ezért azonnal az ajkaira hajoltam. Szenvedélyesen kezdtem csókolni, kezeimet időközben levezettem a nadrágja vonaláig és simogatni kezdtem a puha bőrét. Beleborzongott érintéseimbe és bármennyire is csak dugni akartam, nem akartam bántani őt, azt akartam, hogy ő is élvezze. Ajkairól áttértem a nyakára és nem tartottam vissza magam attól, hogy néhány helyen ne jelőljem meg Jimint, hiszen tudatni akartam az emberekkel, hogy ő csak is az enyém, senki másé. Apró sóhajai és nyögései még jobban beindítottak, azért konkrétan letéptem róla a pizsamafelsőjét és a nadrágjától is megfosztottam, hiszen azokra már úgy sem lesz szükség. Tekintetemet levezettem a férfiasságára és nem igazán lepődtem meg, amikor láttam, hogy már javában feláll neki. Újból ajkait vettem célba, közben pedig megfosztottam magamat is a nadrágomtól, amiből elővettem a gumit, amit még a zsebébe dugtam.

- Emeld fel a lábaid! - parancsoltam neki, mire bólintott egyet és a nagy lihegései közepette tette, amit kértem.

Kezeit a feje fölé tette, én pedig egyik kezemmel összefogtam az apró csuklóit és gyengéden megsimogattam a hüvelykujjammal. Azonnal fenekébe vezettem az első ujjam, mire behunyta a szemeit és egy halk sóhaj hagyta el a száját. Második és harmadik ujjamnál már nem bírta ki hang nélkül, én pedig úgy éreztem, hogy menten felrobbanok. Elmosolyodtam, ahogy összeszorított szemeit néztem és, ahogy halk nyögései bezengték az egész szobát, egyszerűen zene volt füleimnek. Magamra görgettem a gumit és már el is helyezkedtem, hiszen tovább már tényleg nem volt idegem húzni ezt az egészet. Az eddigieknél is hangosabb nyögés hagyta el Jimin száját és kezeit a hátamra vezette, majd belemarkolt a bőrömbe. Az ajkaira hajoltam, hogy valamennyire eltereljem a figyelmét, hiszen látszott rajta, hogy nem mostanában volt együtt utoljára valakivel. Izmait teljesen befeszítette és pár kósza könnycsepp is megjelent az arcán, amiket letöröltem a jobb kezemmel. Megvártam, amíg szokja a helyzetet és csak utána kezdtem el mozogni. Nem bírtam visszafogni magam többé, egyre erősebben és agresszívabban mozgattam a csípőmet. Kezemmel Jimin fejének két oldalán támaszkodtam és már én sem bírtam ki hangok nélkül a műveletet. Oké, most már egyáltalán nem akarom lemészárolni az itt dolgozókat, szóval hatásos volt a stresszlevezetőm. Nem sokkal azután élveztem el, miután az alattam fekvő is átlépte a gyönyör kapuját. Néhányat löktem még rajta, majd kihúzódtam belőle, a gumit pedig az ágy mellett lévő kukába hajítottam. Az egész szoba a hangos lihegéseinkkel telt meg, de a mosolyt nem lehetett levakarni az arcomról. A mellettem lévőre pillantottam, aki behunyt szemekkel próbálta rendezni vonásait, de látszólag rendesen kifáradt. Végigsimítottam az ajkain, amik a szenvedélyes csókcsatáink miatt rendesen megduzzadtak és szívem szerint ismét odahajoltam volna, hogy birtokba vehessem azokat. Jimin rám pillantott, szemei csillogtak és esküszöm, hogy a gyönyörű szó jutott eszembe először, amikor tekintetünk találkozott.

- Ügyes voltál - mondtam neki, mire lesütötte a szemeit és beharapta az alsó ajkát.

- Nem is csináltam semmit - válaszolta rekedten, mire testemet átjárta a libabőr.

- Hidd el, sok dolgot csináltál - mosolyodtam el, majd felültem az ágyon és a nadrágomért nyúltam, ami a földön hevert.

- Most elmész?

- Nem, csak muszáj lefürödjek, mert rohadt izzadt vagyok. - adtam egy puszit a homlokára és a szekrényéhez mentem.

Kiválasztottam egy nagyobb pólót és egy alsót, majd most először indultam meg Jimin fürdője felé. Mivel az előbbi menet után rendesen megizzadtam, így semmi kedvem nem volt meleg vízzel zuhanyozni. Egy halk sóhaj hagyta el a számat, amint megéreztem a langyos, már-már hideg cseppeket a testemen, de annyira jól esett, hogy órákat képes lettem volna alatta eltölteni. Miután végeztem, Jimin még mindig az ágyán feküdt és a fürdő ajtaját bámulta. Elmosolyodtam, majd jeleztem neki, hogy csússzon beljebb, ugyan is mellé szeretnék feküdni.

- Minden oké? - kérdeztem tőle, mire bólintott egy aprót.

- Elmondod, mi volt a baj? - szólalt meg kicsit rekedtes hanggal.

- Csak felkúrt Woojin - vontam meg a vállaimat.

- Mivel? - kérdezősködött tovább.

- Nem én öltem meg a maffia vezért, pedig az az én feladatom. Egy türelmet gyökér volt és... - kezdtem ismét felidegesíteni magam, de ezt látszólag Jimin is észrevette, ugyan is közelebb bújt hozzám és átölte a bal karomat.

- Nyugi - suttogta a fülembe, mire átjárta a testemet a libabőr.

- Jó - fújtam ki egy jó adag levegőt.

- Mikor feküdtél le valakivel utoljára? - pillantott fel rám, mire megvontam a vállaimat.

- Mielőtt idekerültél valahogy. Miért, te? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Régen - motyogta, de én ennél pontosabb választ szerettem volna.

- Fél év?

- Sokkal régebben - temette fejét a vállamba. - Több, mint három éve.

- Hogy bírtad? - csúszott ki akaratlanul is a kérdésem, ami Jiminből halk kuncogást váltott ki.

- Muszáj volt - vonta meg vállait. - Talán azért sem merek felkelni innen.

- Miért is? - nevettem fel most már én is.

- Félek, hogy lábaim feladnák a szolgálatot, ha most megpróbálnék eljutni a mosdóig.

- Aranyos - motyogtam, bár csak azután gondolkodtam el azon, hogy mit is mondtam pontosan, miután már késő volt.

Némán feküdtünk egymás mellett, Jimin még mindig a karomat ölelte, én pedig csak bámultam ki a fejemből. Talán tényleg csak a mellettem fekvőre volt szükségem, nem tudom, hogy van-e hozzá köze, de amióta itt van egyre kevesebbet mérgelődök. Nem azt mondom, hogy egy teljesen nyugodt ember lettem, de mióta itt van talán háromszor vertem szét valamit, viszont ezek a kirohanásaim régebben naponta többször is előfordultak.

- Te félsz valamitől? - zökkentett ki gondolataimból Jimin, mire megráztam a fejem.

- Nincsen konkrét dolog, amitől félek - mondtam, de közben erősen törtem a fejem, hátha találok valamit. - Vagy is, van egy állat, amitől félek.

- Melyik? - pillantott rám, mire felnevettem.

- Ígérd meg, hogy nem nevetsz ki - emeltem fel a mutató ujjam és hiába tudtam előre, hogy nevetni fog, azért szigorúnak szerettem volna mutatni magam.

- Nem foglak kinevetni! - mondta komoran, mire vettem egy mély levegőt.

- Szóval a fekete lovaktól félek.

- Miért? - ráncolta össze a szemöldökeit, de a mosoly ott bujkált a szája két szélén.

- Mert kiskoromban összetaposott egy és ez egy gyerekkori traumám.

- Akkor egyszer elmegyünk közösen lovagolni - nyomott egy puszit az államra, mire heves fejrázásba kezdtem.

- Biztos, hogy nem!

- Deee - nyújtotta el a szót. - Nagyon jó lesz, én imádom a lovakat.

- Erre majd visszatérünk - vettem egy mély levegőt és Jimin fejét az állánál fogva feljebb toltam, hogy szemeibe nézhessek. - Szép szemeid vannak. - suttogtam, majd ajkaira hajoltam, hogy ne legyen ideje reagálni életem első bókjára.