- Kérlek, ne öld meg őt - mondta ismét Jimin zokogva. - Vigyél el magaddal vagy ölj meg engem, csak ne őt. Nem halhat meg! - könyörgött tovább, mire elgondolkodtam kérésén.

- Ne Ji.... - szólalt meg Najun, mire fejbe vágtam a pisztolyommal, hogy maradjon csöndben.

- Képes lennél eljönni velem csak azért, hogy a gyökér apád megmeneküljön? - horkantottam fel, mire Jimin bólintott egyet. - Igazából téged is ki akartalak nyírni, de csábító az ajánlat, amit az előbb mondtál.

Átgondoltam és arra jutottam, hogy nem veszíthetek sokat a fiúval, ha magammal viszem. Ha megpróbál elszökni vagy valami olyasmit csinál, ami nem tetszik, akkor szó nélkül megölöm őt. Talán még a jobb kezemmé is válhat, ha megfelelő kiképzést kap, amit szerintem Woojin szívesen vállal majd.

- Kötözd meg a fiad - mondtam Najunnak, majd a mellette lévő kötéltömegre mutattam.

Nem tudom, hogy mit keresett itt, de baromi jól jött, hiszen nálam semmi ilyesmi nem volt, csak a fegyverem. Szó nélkül tette, amit kértem, majd remegő kezekkel csomózta össze Jimin kezeit, a háta mögött, amíg én valami szemfedő után kutattam a szemeimmel. A fegyvert még mindig a gazdag fasz fejénél tartottam, hogy ha esetleg olyat csinálni, amit baromira nem kellene, akkor azonnal ki tudjam nyírni. Végül megpillantottam egy pólót, ami tökéletes szemfedő lesz Jiminnek. Az apja leszakított egy darabot a ruhából, majd bekötötte vele a fia szemét.

- Ha felmered hívni a rendőrséget, akkor nem csak a te életednek lesz vége Najun, hanem a fiadénak is. Ha valaki kérdezi, hogy hova tűnt Jimin, mondd azt, hogy nyaral, a haverjánál van, az öreganyjához ment, igazából nem érdekel, de semmiféle képen nem tudhatják meg, hogy kiknél van. Vágod? - könyököltem hasba, mire összeszorított szemekkel görnyedt össze.

Bólintott egy aprót, én pedig a hatás kedvéért még egyszer belerúgtam, mire nyöszörgésben tört ki, de engem innentől már nem érdekelt. Jimin felkarját ragadtam meg és kicsit sem kedvesen rángattam magam után. Nem szólt egy szót sem, amit nagyon jól tett, hiszen baromira nem voltam jó kedvemben. Nem értem, hogy mi ütött belém és, hogy miért fogadtam el az ajánlatot, de úgy éreztem, hogy most az egyszer meg kell kegyelmeznem Namunnak, még ha nem is érdemelte meg.

- Indíts - morogtam, miután belöktem Jimint a kocsi hátsó ülésére és én is biztonságban beültem mellé.

- Főnök, mi a fasz? - pillantott hátra Junseo és Jiminre mutatott.
- Hosszú történet, a lényeg, hogy minél hamarabb jussunk haza - morogtam, de a biztonság kedvéért kibiztosítva tartottam a fegyvert, hátha Jimin valami olyat tervezne, amit én nem annyira díjaznék.

- Most hova megyünk? - suttogta, mire levettem a fejemről a maszkom, hiszen úgy sem lát az ég világon semmit.

- Hozzám - válaszoltam, mire nyelt egy nagyot.

- Bántani fogsz? - kérdezte remegő hanggal, amitől akaratlanul is mosoly jelent meg az arcomon.

Jobb kezemet az arcához csúsztattam, majd gyengéden végigsimítottam az ajkain, amitől ő befeszítette az izmait, de nem szólt semmit. Elég rég voltam már együtt bárkivel is, Jimin pedig eléggé izgató volt így, hogy semmit sem látott, a kezei pedig össze voltak kötve a háta mögött.

- Nem azért hoztalak el, hogy bántsalak Jimin - mondtam komoran és igyekeztem a legmélyebb hangomat előcsalogatni.

- Akkor miért? - kérdezte, de erre már nem kapott választ, ugyanis megérkeztünk a házamhoz.

- Szóljatok Woojinnak, hogy kell egy üres szoba és üzenem neki, hogy azonnal jöjjön az irodámba - mondtam Junseonak és Jihoonak, akik azonnal eltűntek előlem.

Kimásztam a kocsiból, majd Jimint is kitessékeltem onnan és az irodám felé vettük az irányt. Párszor megbotlott, de kicsit sem törődtem vele. Minél hamarabb szerettem volna beszélni Woojinnel és tanácsot kérni tőle, hiszen neki mindig mindenre volt valami megoldása, ami sose okozott csalódást.

- Továbbra is érvényben van az a szabály, hogy ha megszólalsz, akkor kinyírlak - csuktam be magam után az irodám ajtaját, Jimint pedig az asztalom mellett lévő kanapéra ültettem.

Vettem egy mély levegőt, majd az asztalomon lévő whiskys üvegért nyúltam, hogy igyak belőle egy kortyot. Woojin alig pár perc múlva megjelent, majd kérdőn pillantott rám, majd Jiminre. Nem kellett mondania semmit ahhoz, hogy lehessen, nem igazán érti, hogy mi történik.

- Van üres szoba? - kérdeztem, mire bólintott egyet. - Merre?

- Második emelet, folyosó végén balra, onnan számítva harmadik ajtó - mondta unottan, én pedig felsóhajtottam.

- Ennél eldugottabb szobát nem is találhattál volna, de mindegy, jó lesz ez. - keltem fel a székemből, majd Jiminhez léptem, aki azonnal megrezzent, ahogy megérezte a közelségemet.

- Kísérjem a szobába? - ajánlotta fel Woojin, mire megráztam a fejem.

- Majd elkísérem én.

Ismét Jimin felkarját ragadtam meg, majd kezembe vettem a pisztolyomat és az említett szoba felé indultam. Szerencsére nem látott minket senki, hiszen még nem terveztem felfedni Jimin itt létét. Addig biztos nem, amíg a sorsában nem vagyok biztos.

- Ez lesz a szobád - löktem be az ajtón, de a lámpát szándékosan nem kapcsoltam fel. - Most eloldozom a kezeidet, de ha bármivel próbálkozol, akkor nagyon rábaszol. - léptem mögé, majd kioldoztam az apja által kreált csomót, ő pedig azonnal a két csuklójához nyúlt és megdörzsölte azokat.

Kicsomóztam a pólót is, ami eddig a látástól fosztotta meg és a földre dobtam a rongyot. Mivel félhomály volt a szobában, így nem láthatta az arcomat, amit nem bántam, hiszen direkt akartam titokban tartani. Hátrálni kezdett és egészen addig meg sem állt, amíg a falnak nem ütközött.

- Szép álmokat Jimin - mondtam neki, majd hátat fordítottam és kisétáltam a szobából.

A biztonság kedvéért kettőre zártam az ajtót, a kulcsot pedig a zsebembe csúsztattam. Sóhajtottam egyet és visszamentem az irodámba, ahol Woojin várt már rám.

- Mi a faszt keres itt Park Ji Min? - tette karba kezeit, ahogy beléptem az irodámba.

- Váltságdíj - vontam meg a vállaimat, mire a velem szemben álló felhorkantott.

- Ne nevettess Jeongguk. Mikor is fogadtál el te bármiféle váltságdíjat? Soha. Mi ütött beléd?

- Nem tudom! Ott könyörgött az apja életéért, én pedig úgy voltam vele, hogy talán kezdhetnék vele valamit, plusz így megmentettem attól a féregtől. - öntöttem ki magamnak egy újabb pohár whiskyt.

- Kíváncsi vagyok, hogy mit fogsz kihozni belőle - sóhajtott fel. - Amilyen jó vezető vagy, olyan meggondolatlan döntéseket tudsz hozni.

- De azért rendesen összeszarta magát Najun, amikor a fejéhez szorítottam a fegyverem. Esküszöm, hogy fel kellett volna venni a fejét, mert baromira vicces volt. Látni, ahogy sír talán még ennél is jobb érzés volt.

- Gondolom - vonta meg a vállait, majd közelebb lépett hozzám. - Valld be, hogy az egyik ok, amiért idehoztad Jimint az az, hogy rég voltál már együtt valakivel.

- Mi? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Jól hallottad Jeongguk. Ismerlek már egy ideje, szóval hallgatlak.

- És, ha az az egyik ok? Attól még ott van a másik, hogy belőle is szeretnék Bong Rabbit tagot faragni. - bólintottam egyet, ő pedig elmosolyodott.

- Ha apád ezt látná - ingatta meg a fejét, majd az ajtómhoz sétált, de még mielőtt kiment volna rajta visszafordult. - Holnap felfedhetnéd Jiminnek az arcodat. - mondta és már ki is lépett a folyosóra, az ajtómat becsukva maga után.