- Szerinted, ha előbb kapnám el, mint a rendőrség, akkor mennyi pénzt kaphatnék érte? - kérdezte Seokmin, miután közöltem vele, hogy hallottam a Golden Rabbitről.

- Szerinted, ha a rendőrségnek nem sikerül elkapni őt, akkor neked fog? - ráncoltam össze a szemöldökeimet, mire ő látványosan elgondolkodott.

- Az itteni rendőrséget ismerve igen. Szerintem rohadt sok esélyem lenne velük szemben.

- Akkor sok sikert hozzá ember - veregettem meg a hátát, majd kikerülve őt indultam meg az udvar felé. - Gyökér - motyogtam Woojinnek, aki látszólag jót szórakozott az előbb lefolyó beszélgetésen.

- Hogy lehet valaki ilyen hülye? - kérdezte, mire megvontam a vállaimat.

- Hülyének születni kell - indultam meg a kis szendvicsek felé, hogy kedvemre ehessek, amíg meg nem jelenik Mr.Hülyevagyok és el nem mondja a szokásos beszédét, amit biztosan két hete gondosan tanulgat.

- Szeretnél szerencse sütit? - biccentett Woojin az asztal túloldala felé, ahol egy hatalmas tálnyi édesség volt.

- Nem látom sok értelmét, de finom, szóval benne vagyok - nyúltam át a kaják felett és kettőt a kezembe vettem. - Úgy is valami faszság lesz ráírva, de mindegy.

- " Ha segítséget kérsz valakitől, meg ia fogod kapni. " - olvasta fel Woojin.

- " Annyira ügyes vagy, hogy rendet teremtesz mindenhol. " - olvastam fel az én sütimen álló üzenetet. - Persze, hogy rendet teremtek mindenhol, hiszen mindenkit kinyírok, aki csicska. - horkantottam fel, mire Woojin felnevetett.

- Látod még is igaz, ami a szerencse sütibe volt - vonta meg vállait.

- A te üzeneted szar volt, mivel sosem kérsz tanácsot senkitől, de mindegy.

Pont ekkor hallottam meg Seokmint, aki végre idetalált a saját udvarába. És már kezdetét is vette az unalmas szónoklat, amit alig bírtam ki nevetés nélkül. Vicc, amit egyesek csinálnak, de nem tudok ellene mit tenni, szóval el kell viseljem valahogy ezeket az álszent, gerinctelen embereket.

[...]

- Minden rendben volt? - kérdeztem Taehyungtól, miután sikeresen hazaértünk.

- Persze. Ha nem baj, hoztam fel Jiminnek pár csomag édességet.

- Nem baj - biccentettem egyet. - Nem várom el, hogy beszámolj mindenről, csak annyit szeretnék tudni, hogy még mindig hiányzik neki az apja és haza akar menni? - kérdeztem tőle mire megrázta a fejét.

- Azt mondta, hogy már nem akar annyira hazamenni, de az apja még hiányzik neki, de azt hiszem, hogy ez érthető.

- Persze, hogy érthető - bólintottam egyet.

Érthető, de soha többet nem fog találkozni vele, hiszen már nem él. Egyszer úgy is meg fogja tudni, de még nincs itt az ideje annak, szóval húzom az időt addig, ameddig csak tudom.

- Most elmehetsz, köszönöm, hogy vigyáztál rá - mondtam neki, mire bólintott egyet és már hátat is fordított, hogy a szobájába siethessen.

Bekopogtam Jiminhez, hiszen tisztában voltam vele, hogy még nem alszik. Az ajtó nyitódott, majd egy kócos hajú fiúval találtam szemben magam. Elmosolyodott, amikor megpillantott engem és már arrébb is állt, hogy bemehessek a szobájába.

- Minden rendben volt Taehunggal? - kérdeztem, miután leültem az ágya szélére.

- Igen, nagyon jó fej - foglalt helyet mellettem.

Egyik lábát maga alá húzta, másikat pedig az ágyról lógatta le, így teljesen felém tudott fordulni.

- Veled minden rendben volt? - kérdezte, mire bólintottam egyet.

- A sok nagyképű parasztot leszámítva jó volt. Finom kaják voltak, egyszer majd elviszlek egy ilyen helyre, aztán kedvedre eheted az édességeket!

- Ez jó ötlet - csillantak fel a szemei. - Holnap nézünk csillagokat?

- Nap közben lesz néhány elintéznivalóm, de az estémet szabaddá teszem - mosolyodtam el látva a velem szemben ülő reakcióját.

- Köszönöm - kezdett szórakozni a takarója szegélyével, ebből kikövetkeztettem, hogy zavarban van.

- Aludjak ma itt veled? - kérdeztem tőle, mire bólintott egy aprót.

Kezemet rátettem az ő kezére, mire egy pillanatra teljesen ledermedt. Másik kezemmel az álla alá nyúltam, így már kénytelen volt a szemeimbe nézni.

- Mi az? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Túl kedves vagy - motyogta, tekintetét pedig lesütötte.

- Baj, ha kedves vagyok?

- Nem! - vágta rá azonnal. - Csak nem szoktam meg, hogy törődnek velem. - halkította le a hangját a mondat végére.

- Ideje megszoknod Jimin-shii - simítottam meg az állát gyengéden. - Na, elmegyek fürödni, utána jövök. - nyomtam egy apró puszit a szájára, majd felálltam mellőle és egyenesen a szobám felé vettem az irányt.

[...]

- Gyors voltál - nyitott ajtót Jimin, miután sikeresen megtisztálkodtam.

- Igyekeztem - siettem be a szobába, a hozott nasikat az ágy melletti szekrényre tettem, a laptopomat pedig azonnal bekapcsoltam. - Arra gondoltam, hogy nézhetnénk valamit.

- Mit szeretnél? - ült le mellém, mire megvontam a vállaimat.

- Valami horror?

- Azokat úgy is szeretem - mászott be a fal mellé, én pedig elhelyezkedtem a jobbján.

Fél óra keresgetés után találtunk egy filmet, ami előzetes alapján sem tűnt gagyinak, plusz eléggé jó értékelést is kapott az oldalon, ahol eddig keresgéltünk. Kezembe vettem az egyik csomag gumicukrot és hiába nem szeretem, most eldöntöttem, hogy nem csak Jimin fog enni, hanem én is.

- Azt hittem, hogy te nem eszel ilyeneket - ráncolta össze a szemeit a mellettem fekvő, mire megvontam a vállaimat.

- Egyszer nekem is szabad - vettem be a számba a kígyót ábrázoló savanykás gumicukrot.

A film egyébként tetszett, jó párszor még én is megijedtem, pedig nem vagyok az a félős fajta, viszont ez nem mondható el Jiminről. Ő már az ötödik percben a vállamba nyomta az arcát és nem állt szándékában tovább nézni a filmet. Néha kikukucskált, de szerintem a vállamat többet figyelte, mint a laptopom kijelzőjét. Többször is megkérdeztem tőle, hogy kapcsoljam-e ki, de azt mondta, hogy ne, mert tetszik neki. Aranyos volt, ahogy egész végig belém kapaszkodott és az orrán kiáramló meleg levegőt is éreztem magamon, mivel ugye az arca a vállamba volt.

- Nem nézünk valami mesét is? - pillantott fel rám a film vége után, mire felnevettem.

- Minek szeretnél mesét nézni? Már három is elmúlt.

- Így nem fogok tudni aludni - motyogta, majd bevezette a boci szemeit.

- Nem kell így nézned rám, akkor is belemegyek - kacsintottam egyet és már neki is láttam a mesék nézegetésének.

- Az? - mutatott a képernyőre, mire megvontam a vállaimat.

- Inkább legyen más - mondtam, mert nem tetszett a mese képe. - Ez? - kérdeztem Jimint, de most ő rázta meg a fejét.

- Nem lehetne inkább ez? - mutatott rá egy animációs mesére.

- Felőlem - nyomtam rá az előzetesre, ahol megjelent egy bika.

- Ez jó! - mondta, miután véget ért a fél perces videó.

Legalább Jimin élvezte a fiatal bikáról szóló mesét, ugyanis szerintem a felénél bealudhattam. Hosszú volt ez a nap, plusz korán is keltem, szóval nem meglepő, hogy négykor kidőltem. Egyszer felkeltem fél hétkor, de ekkor Jimin már javában aludt. Elmosolyodtam, ahogy megéreztem apró ujjait a derekam körül és, hogy a mellkasomon fekszik. Egy apró puszit adtam a fejére, majd visszahunytam a szemeimet és hamar ismét álomba merültem.