Rendesen meglepődtem, amikor Jimin teljes erejével behúzott nekem egyet. Éreztem, hogy az orromból elered a vér, de nem fájt, sőt már egy ideje ezt szeretném elérni, hogy végre igazából megüssön. Látszólag ő sem hitte el, hogy valóban megtette, de amint tudatosult benne, azonnal sajnálóan pillantott rám.

- Jól vagy? - nyúlt az orromhoz és elhúzta a száját, ahogy realizálta a vérző orromat.

- Nem kapok levegőt - játszottam meg magam, mire Jimin teljesen pánikba esett.

- Én...Úristen, szóljak valakinek?

- Nem tudom, szerintem jót tenne egy gyógy puszi - próbáltam elrejteni az előtörni készülő mosolyomat.

- Puszi? - kérdezte tőlem, de még mindig az orromat nézegette.

- Igen - mutattam a számra, mire a mellkasomba csapott.

- Ez nem vicces Jungkook, vérzik az orrod, te pedig itt játszadozol - esett le neki, hogy eddig csak szívattam.

- Szerinted hányszor történt már ez velem? Na gyere, megtanítalak sebet ellátni. - mondtam neki, majd elindultam a ház felé, hogy az irodámba mehessünk.

[...]

- Tökéletes - pillantottam a velem szemben lévő tükörre.

- Nem fáj? - állt mellém Jimin, mire megráztam a fejem.

Elmosolyodtam, ahogy látszott kettőnk között, hogy ki a magasabb, az idősebb és az erősebb. Mondjuk egyáltalán nem bántam, hogy Jimin nem volt izompacsirta, nem is tudnám őt elképzelni hatalmas kockákkal. Tekintetünk összekapcsolódott a tükörben, a mellettem álló pedig zavarában lesütötte a szemeit.

- Milyen magas vagy? - kérdeztem tőle, mire megvonta a vállait.

- Két éve százhetvenkettő körül lehettem, azóta nem mértem a magasságom. Te mennyi vagy? - kérdezte.

- Százhetvennyolc körül - válaszoltam neki, mire hümmögött egyet.

- Kicsinek érzem most magam.

- Szerintem jó ez, hogy alacsonyabb vagy, mint én - csúsztattam kezemet a derekára, de a tükörben tartottuk a szemkontaktust egymással.

Köröket rajzoltam a pólóján és elmosolyodtam, ahogy átjárta testét a libabőr, a gyengéd érintéseim miatt. Szólásra nyitotta a száját, de meggondolta magát, ezért továbbra is némán álltunk egymás mellett.

- Este veled alszom - szólaltam meg, mire bólintott egyet és egy halvány mosoly jelent meg az arcán.

Adtam egy apró puszit a feje búbjára, majd jeleztem neki, hogy menjünk, mert mára összerendeltem egy gyűlést. Beállt Woojin mellé a szokásos helyére, én pedig nem húztam sokáig az időt, hiszen már nyolc is elmúlt. Senki munkáját nem akartam zavarni, meg már én is éhes voltam, szóval rövid és lényegre törő akartam lenni.

- Jövő héten egy újabb maffiát kell kiirtanunk, de most az eddigieknél is óvatosabbnak kell lennünk. Sokan vannak, képzettek, profik, szóval tényleg fel kell kötnünk a gatyánkat. De hiszek bennetek és tudom, hogy simán lealázzuk őket. A lényeg, hogy összetartsunk és ne hibázzunk. Menni fog? - kérdeztem, mire mindenki heves bólogatásba kezdett. - Nem hallom! - emeltem kezemet a fülemhez.

- Menni fog főnök! - mondta mindenki egyszerre, mire kivillantottam a fogaimat.

- Király. Akkor most mindenki elmehet, este sok szerencsét mindenkinek és okosan! - hajoltam meg, majd Jiminre pillantottam, aki éppen Woojinnel beszélgetett.

- Eszünk? - kérdezte Jimin, amint odalépkedtem melléjük.

- Együnk - bólintottam egyet, majd az ebédlő felé vettem az irányt, hiszen a hasam már nagyon korgott.

Vacsora után a szobámba mentem, hogy lefürödjek és Jiminnek is ezt ajánlottam, hiszen már elmúlt tíz óra is. Jót beszélgettünk vacsora közben, kezdem azt érezni, hogy Jimin talán feloldódott már, persze még nem teljesen, de azért jó irányba haladunk. Már több mint egy hónapja itt van, az idő baromi gyorsan telik. Felhúztam egy fehér pólót és egy alsónadrágot, majd kezembe vettem a szobám kulcsát és, miután bezártam az ajtómat, Jimin szobája felé vettem az irányt. Kopogtam kettőt, majd egy halk "gyere" után bementem a szobába. Bezártam az ő ajtaját is, a szobám kulcsát pedig az ajtó melletti polcra tettem. Jimin az ágya szélén ült, kissé kómás feje volt, valószínűleg az álmosság miatt.

- Aludjunk? - kérdeztem tőle, mire megrázta a fejét. - Akkor mit szeretnél?

- Beszélgetünk?

- Persze - kapcsoltam le a nagy villanyt, hiszen nem volt rá szükségünk.

Elég volt az ágy melletti kislámpa fénye is, az is kellőképpen bevilágította a szobát. Jimin bemászott a falhoz, én pedig lefeküdtem mellé, az egy szem takarót pedig magunkra húztam. Szembe fordultam vele és kezemet azonnal az arcához csúsztattam. Egyre nehezemre esett visszafogni magam vele kapcsolatban, szívem szerint már az első héten ágyba vittem volna, de nem szeretném elkergetni innen. Tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok közönséges számára és, ha ilyen csillogó szemekkel néz rám, akkor nehezemre esik nem rámászni a továbbiakban.

- Miről szeretnél beszélni?

- Valamelyik nap mondott nekem valaki valamit - pillantott rám és vett egy mély levegőt. - Komolyan bírsz engem?

- Ha nem bírnálak Jimin, akkor most nem feküdnék itt veled és valószínűleg már nem is élnél.

- Komolyan nem mehetek haza innen már soha? - nyalta meg alsó ajkait, mire szemeim azonnal oda tévedtek.

- Ez az otthonod Jimin - simítottam ujjaimmal a szájához, majd gyengéden végigvezettem rajta az ujjaimat, közben tartva a szemkontaktust vele.

- Elfogadom, hogy ez az új otthonom. Te tényleg nagyon kedves vagy velem. Örülök, hogy nem egy pincébe vagyok bezárva és, hogy van rendes szobám, meg akkor ehetek, amikor csak kedvem tartja és melletted komolyan biztonságban érzem magam.

Elmosolyodtam, hiszen nem gondoltam volna, hogy a Taehyung és közte folyó beszélgetés, ennyire el fogja gondolkodtatni.

- Erre a Taehyunggal való beszélgetésed ébresztett rá? - kérdeztem tőle, mire bólintott egy aprót. - Akkor többet kellene beszélj vele. - kuncogtam fel.

- Ő volt a harmadik ember, akivel normálisan el tudtam beszélgetni.

- Ki a másik kettő? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Te és Woojin.

- Taehyung egyébként egy jó gyerek, az pedig egy plusz pont nála, hogy te is jól kijössz vele - ásítottam egy hatalmasat mondandóm végére.

- Aludjunk? - pillantott rám, mire megráztam a fejem.

- Még bírom - mosolyodtam el, mire ő is hasonlóan cselekedett.

- Én is bírlak téged Jungkook - szólalt meg pár perc múlva, ezzel teljesen megtörve a kialakult csendet.

- Igen? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Lehet - sütötte le szemeit időközben.

- Engem mindenki bír Jimin - kacsintottam egy aprót, persze tisztában voltam, hogy ő mire is értette, amit mondott, csak szerettem volna a szájából hallani, mire is célzott pontosan.

- De... mindegy - rázta meg a fejét és kifújt egy jó adag levegőt.

- De? - haraptam be alsó ajkamat, ezzel Jimin tekintetét sikeresen oda vonzottam.

- Ezt direkt csinálod, igaz? - nevetett fel, mire bólintottam egy hatalmasat.

- Csak a szádból akarom hallani - vontam meg vállaimat.

Nem válaszolt semmit, helyette kezeibe temette az arcát. Úgy viselkedett, akárcsak egy kisgyerek, aki éppen bújócskázni szeretne. Felnevettem és elvettem az arcát takaró végtagokat, hogy a szemeibe nézhessek, amik az eddigieknél is fényesebben csillogtak, bennem a lehető legnagyobb vágyat felkeltve.

- Ne nézz így rám Jimin, mert bajok lesznek - vettem egy mély levegőt és elpillantottam róla, még mielőtt rávetném magam.