Magabiztosan rúgtam be a bejárati ajtót, hiszen egyszer már jártam itt. Tudtam, mi merre található és abban is tisztában voltam, hogy az áldozatom jelenleg egyedül tartózkodik a házban. Woojin kérdőn pillantott rám, hiszen mindig mondom az alkalmazottaimnak, hogy a lehető leghalkabban kell bemenni egy házba, erre én konkrétan kirepítettem az ajtót a helyéről. Elmosolyodtam, ahogy az eddig teljesen sötét házban megpillantottam az egyetlen fényforrást, ami az emeletről szűrődött le. Kezembe vettem a fegyverem és biccentettem egyet Woojinnek, hogy a lépcsők felé megyünk. Hirtelen deja vu érzésem támadt, ahogy szembe találtam magam egy nem túl nyugodt állapotú Namunnal. Szemei tágra nyíltak, még a száját is eltátotta, ahogy megpillantott engem és realizálta, hogy még is ki a halál vagyok. Pontosan, Namun halála vagyok.

- Te.. - nyelt egy hatalmasat, majd hátrálni kezdett, de én ekkor szemet forgatva biztosítottam ki a fegyverem.

- Mondtam, hogy visszajövök, te patkány - lőttem bele a vállába, mire egy fájdalmas nyögés hagyta el a száját és azonnal a meglőtt helyhez kapta a kezét.

- Ji..Jimin, mi va..van vele? - ütközött neki a vajszínű falnak, ezzel egy jókora vörös foltot hagyva maga után.

- Jimin? - ráncoltam össze a szemöldökeimet. - Nem tudom kiről beszélsz. - vontam meg vállaimat.

Játszunk egy kicsit Namun.

- Mi van? - nézett rám értetlenül.

- Mi van? - kérdeztem vissza ugyan olyan hangsúllyal, amilyennel ő tette.

- Te.. te most szívatsz? - nevetett fel keserűen.

- Mondtam, hogy ha nem hagyod abba, amit csinálsz, akkor megölöm, ahogy téged is - vezettem tekintetem a sötét íriszeibe, de még csak egy rohadt könnycseppet sem pillantottam meg, ami a fia halála hallatán jelent volna meg.

- Gyáva va..vagy ! Takarod a rohadt fejed, így könnyű nagy..nagynak lenni. - sziszegett fel, amint közelebb sétáltam hozzá és egy kedves mozdulattal a hasába térdeltem.

Összeszorította a fogait és a szemeit is, majd felpillantott rám a földről, hiszen az előbbi ajándékom miatt összeesett. Woojinre pillantottam, aki teljesen nyugodtan állt a hátam mögött és várta, hogy mikor végzek Namunnal. De egy kicsit ki szerettem volna élvezni a kialakult helyzetet, ha már így láthatom ezt a gyökeret. Megnyaltam az alsó ajkamat és valami olyat tettem, amiért eddig ölni lettem volna képes. Levettem a maszkomat és elégedetten mosolyodtam el, látva ennek a fasznak a reakcióját. Persze, hogy ezek után köpni-nyelni nem tudott, de pontosan tudtam, hogy nem egy fiatal fiút képzel el a maszk mögé.

- Ki is a gyáva, vénember? - húztam félmosolyra ajkaimat, majd az álla alá nyúltam, hogy szemeibe nézzek.

- Bazd... bazd meg - szorította össze szemeit, amikor szívéhez emeltem a fegyverem.

- Ohh nyugodj meg Namun, ez meg fog történni - nevettem fel, mire értetlenül nézett rám. - Tudod Jimin nem érdemli meg, hogy az anyja után még az állítólagos apját is elveszítse, de annyira nyomorék vagy, hogy az már nekem fáj ember. Szóval utolsó kívánság?

- Rem...remélem a po...pokolban fogsz megro..megrohadni - mondta egyre erőtlenebbül, mire felnevettem.

- Találkozunk a pokolban Namun - mosolyodtam el és lelőttem őt.

Felálltam mellőle, majd visszahúztam a fejemre a nyulas maszkomat és egy utolsó pillantást vetettem Jimin apjára, aki nyitott szemmel feküdt a saját vérében. Ő csinálta magának a fesztivált, szóval így járt. Jimin meg nem fogja megtudni, hogy az apja már nem él, majd talán akkor, ha már biztos vagy benne, hogy közénk tartozik és nem tervezne merényletet elleném, amiért kinyírtam a faterját.

Jeleztem Woojinnek, hogy ideje indulni, mire egy bólintással válaszolt. Lekapcsoltam Namun szobájában lévő villanyt, hogy ne legyen feltűnő, hogy egész éjszaka ég, de tekintetem Jimin ajtajára tévedt, ezért muszáj volt bepillantsak oda. Igaz, hogy csak egy másodperc volt az egész, de egyáltalán nem ilyennek képzeltem el. Sötétszürke, már-már fekete falak, egy egyszemélyes ágy, egy íróasztal és egy szekrény. Ennyiből állt az egész szoba, az ablak pedig olyan apró volt, hogy csoda, hogy ki lehetett rajta látni. Semmi fénykép a falakon, semmi dísz, semmi élet. A hetek során Jimint egyáltalán nem ilyennek képzeltem el, sőt egy világos színű szobát, tele fényképekkel és élettel tudtam elképzelni neki, de ezek szerint akkor félreismertem őt.

- Ügyes voltál kölyök, bár majdnem nyakon csaptalak, amikor levetted magadról a maszkodat - ingatta meg a fejét Woojin, amikor már visszaértünk a házamhoz.

- Nem mindegy? Amúgy is megdöglött már. - nyújtottam felé a poharat, amibe a szokásos whiskyt öntöttem ki.

- Igazad van - forgatta meg szemeit, majd felém emelte az italát, miközben kacsintott egyet, lehúzta azt.

[...]

- Jimin, ha nem ütsz meg, akkor még is hogyan segítsek neked? - sóhajtottam fel, amikor az előttem álló már hatodjára lendítette felém az ökleit, de mindig megállította azokat, mielőtt még hozzám értek volna.

- Ez nem megy nekem - sóhajtott fel és idegesen a hajába túrt.

- Ha meg sem próbálod, akkor tényleg nem fog menni - ingattam meg a fejem és mutattam neki, hogy üssön.

Vett egy mély levegőt és beállt úgy, ahogy tanítottam neki, majd behunyta szemeit és végre sikerült elérnem azt, hogy ökle a tenyeremben végezte. Kinyitotta szemeit, amikor érzékelte, hogy kivédtem az ütését és tekintetét az enyémbe vezette.

- A kezedet kicsit fordítsd oldalra és ne az legyen az elsődleges célod, hogy ezzel üss meg - mutattam rá a pontra, amivel ütni próbált. - Próbáld meg úgy, hogy ezzel ütsz. Így neked nem fáj annyira, de az ellenfelednek rohadtul fog. - vigyorogtam, majd elengedtem a kezeit.

- Akkor sem foglak megütni téged.

- Pedig muszáj lesz, különben nem kapsz édességet egy hétig! - emeltem fel a mutató ujjam, mire Jimin szemei kitágultak.

- Mi? - kérdezett vissza, mire ismét csak vigyorogni voltam képes. - Jó, de Jungkook ne nevess ki! - adta be a derekát, miután megzsaroltam.

- Eddig kinevettelek?

- De hát most is mosolyogsz - ütött játékosan mellkasba.

- Azért nevetek, mert aranyos vagy - pöcköltem meg az orrát, mire elértem, hogy ő is felnevessen.

- Jó, akkor most megütlek - motyogott, bár olyannak tűnt, mintha csak magának mondta volna.

Elmosolyodtam, amikor végre tényleg megütött, még ha nem is teljes erővel. Azonnal elkapta a kezét tőlem és félve pillantott rám. Megráztam a fejem és sóhajtottam egyet.

- Most pedig kicsit erősebben. Nem egy tükör vagyok, amit ha megütsz széttörik. Hogyan ütnéd meg a mellkasom, ha elindulnék feléd? - kérdeztem tőle, mire megvonta a vállait.

Hátráltam pár lépést, majd határozott mozdulattal indultam meg felé, mire ő kezeit azonnal maga elé emelete és pontosan a mellkasomba ütött, amikor már kellően közel értem hozzá. Látszólag ő sem hitte el, hogy valóban megtette, de ahogy lepillantottam apró kezeire, büszke voltam, mert úgy ütött, ahogy kellett volna.

- Na látod Jimin, tudsz te, ha akarsz - léptem el tőle, hogy még párszor gyakorolni tudja az előbbi műveletet.

Sziasztok!
Hétvégén Mondocon, szombaton ott leszek és igazából, aki szeretne velem találkozni, az nyugodtan megkereshet. (Bár a nagy tömegben nem tudom, hogy mennyire fog menni, de ki tudja). Szóval fekete szoknyában leszek és Ace of angel-es fehér trikóban. Plusz a hajamról könnyen megismerhettek majd és a kpop random dance-knél (az összesnél szerintem) ott leszek.
Remélem nem okoztam a résszel csalódást nektek! Köszönöm a sok támogatást! ❤

Itt a hajam: