Jimin lihegve ült le a fa tövébe és kezébe vette az egyik ásványvizet, amit kihoztam. Elmosolyodtam, majd leültem mellé és én is hasonlóan cselekedtem, mint ő. Igazából még csak az alapokat mutattam meg neki, de nem lepődtem meg azon, hogy már ettől is kifáradt. Nyilván, aki nem csinál ilyeneket minden nap, annak a szervezete sincs hozzászokva a sok mozgáshoz és hamar ki is fárad, ahogy ez Jiminnel is történt.

- Jobban tetszik a lövés - szólalt meg, mire elmosolyodtam.

- Gondoltam, de a fegyver sokszor hangos, ezért jó, ha tudsz verekedni - pillantott rá, mire bólintott egyet.

- Te hány évesen tanultál meg lőni? - kérdezte, mire beharaptam az alsó ajkam, hiszen el kellett gondolkozzak, mert olyan rég volt már.

- Tizenegy körül lehettem, talán fiatalabb - vontam meg a vállaimat. - Bár, apa azt szerette volna, ha már hamarabb meg tanulok lőni, csak nem bírtam el egy kézzel a fegyvert, ezért belement, hogy nem erőlteti. - nevettem fel, ahogy bevillant egy kép, amikor éppen azzal szenvedek, hogy egy kézzel meg tudjam tartani a pisztolyt, de sehogy sem akart összejönni, ezért a földhöz vágtam.

- Értem - válaszolta, majd neki döntötte a fejét a fának és az égre pillantott. - Az én apám azt szerette volna, hogy milliomos legyek, miután elvégeztem a főiskolát.

- Hát persze - forgattam meg a szemeimet.

Namuntól nem is vártam mást, hiszen persze, hogy csak a pénz számít nála. Megértem, hogy Jiminnek sok emléke van vele és szereti őt, de az nem változtat azon a tényen, hogy egy önző, pénzéhes faszfej, aki szerintem képes lenne lepasszolni a gyerekét, csak azért, hogy több pénzt kaphasson. Remélem ezt egyszer majd a mellettem ülő is felfogja és máshogy látja majd a dolgokat.

- Gyerekkorom óta állatorvos szerettem volna lenni - szólalt meg pár perc csend után, mire összeráncolt szemöldökökkel pillantottam rá.

- Állatorvos? - kérdeztem vissza, hogy jól hallottam e, amit mondott.

- Nagyon szeretem az állatok.

- És miért nem az lettél akkor? - kérdeztem tőle, mire megvonta a vállait.

- A szüleim szerint az állatorvos gagyi szakma.

- És minek tanultál végül? - kortyoltam a vizembe, ami a meleg miatt húgy meleg lett.

- Ügyésznek.

- Te értesz az ilyenekhez? - villantottam ki a fogaimat, mire bólintott egyet. - Akkor egy kérdés. Hány évet kapnék, ha kiderülne, hogy kábé háromezer embert megöltem?

- Szerintem úgy hatszoros életfolytiglant - válaszolta azonnal, mire felnevettem.

- Olyan van egyáltalán?

- Vagy halálbüntetést. Ez attól függ, hogy hol lenne a tárgyalásod.

- Nem tudom melyik a csábítóbb - töprengtem el.

Ha lebuknék és mondjuk dönthetnék, hogy életfolytiglant vagy halálbüntetést kapjak, akkor szerintem a halált választanám. Ami a börtönökben van, az nem élet, az maga a pokol. Szerencsére még nem volt dolgom a rendőrséggel, bár két éve volt egy időszak, amikor köröztek "Golden rabbit" néven, de mivel nem találtak semmi nyomot, amit hozzám tudtak volna kötni, ezért félbeszakították a keresésem, azóta pedig mindenki hallgat erről a témáról, amit egyébként nem is bánok.

- De, mivel te vagy Jungkook, így nem valószínű, hogy elkap a rendőrség.

- Miért vagy ebben olyan biztos? - mosolyodtam el, mire Jimin megvonta a vállait.

- Öt éve vagy a Bong Rabbit főnöke és még egyszer sem kaptak el, nyilván jól csinálod, amit csinálsz.

- Ne növeld az egóm Jimin-shii - simogattam meg a feje búbját, mire elmosolyodott, de ahogy arcára simítottam vett egy reszketeg levegőt és tekintetét rám vezette.

Nem szólt egy szót sem, viszont meglepődtem, hogy ilyen bátran tartotta velem a szemkontaktust. Egy hirtelen ötlettől vezérelve egy apró puszit nyomtam Jimin ajkaira, mire ő nyelt egy hatalmasat. Megpaskoltam a térdét és felkeltem mellőle, ugyanis alig két óra múlva már az álarcomban kell álljak, a kiszemelt ember háza előtt.

- Vigyél fel Jimin szobájába pár csomag édességet - mondtam Woojinnek, mielőtt még bementem volna a szobámba és magamra zártam volna az ajtómat.

Vettem egy mély levegőt, pólómat az ágyamra akartam dobni, de sikeresen átdobtam rajta, így a sarokban kötött ki. Nadrágomat és az alsómat a szennyes tartóba dobtam és már a zuhanyzó alatt is álltam. Mivel rohadt meleg volt kint, így jól esett a testemnek a langyos, már-már hideg víz. Hátrahajtottam a fejemet és behunytam a szemeimet, de a nyugtató vízcsobogást félbeszakította három kopogás. Összeráncoltam a szemöldökeimet, hiszen el nem tudtam képzelni, hogy még is ki a halál kopog az ajtómon, amikor mindenki pontosan tudja, hogy ez a hely tabú, de ekkor eszembe jutott Jimin, aki mindössze két hete van itt. Elzártam a vizet, derekam köré tekertem a törölközőm és átballagtam a fürdőn és a szobámon is.

- Igen? - ráncoltam össze a szemöldökeimet, miután kidugtam a fejemet az ajtómon.

- Én... én csak meg akartam köszönni a gumicukrot - harapdálta Jimin az alsó ajkát és előre-hátra billegett a lábain.

- Mondtam, hogy ha kell, akkor egy egész boltnyi szarságot veszek neked - villantottam ki a fogaimat.

- Köszönöm!

- Ennyit szerettél volna? - kérdeztem, mire Jimin vett egy mély levegőt és kisebb hezitálás után megrázta a fejét.

Felvontam a szemöldökeimet, hiszen kíváncsi voltam, hogy mit is szeretne. Éreztem egyébként, hogy nem a megköszönés volt az elsődleges célja, amiért idejött, látszólag belső harcot vívott magával, hogy mondjon e valamit vagy ne.

- Kaphatnék még egy puszit? - szorította össze a szemeit, miután végre kinyögte, amit szeretett volna.

- Puszit? - húztam félmosolyra ajkaimat, mire félve, de bólintott egyet.

Körbepillantottam a folyosón és, mivel nem láttam senkit sem, ezért egy szál köntösben léptem ki a szobámból. Vett egy mély levegőt, majd tekintete a felső testemre vándorolt és nyelt egyet. Elmosolyodtam látva a reakcióját, majd álla alá nyúltam, hogy most már a szemeimbe nézzen, ne a hasamra.

- Hova kéred a puszid Jimin? - kérdeztem tőle, mire behunyta a szemeit és megszólalt.

- A számra.

- Rendben van - kacsintottam egyet, majd közelebb hajoltam hozzá és egy cuppanós puszit adtam az ajkaira, amik még többért könyörögtek. - Na, nyomás, mert a végén miattad fogok elkésni. - biccentettem a szobája felé, mire bólintott egyet.

Megnyalta az alsó ajkát és már hátat is fordított nekem, én pedig egy mosoly kíséretében mentem vissza a szobámba, hogy felöltözhessek. Nem igazán tudok kiigazodni Jiminen, egyszer haza akar menni, aztán pedig azt szeretné, hogy pusziljam meg. Mármint ez nekem nem baj, csak nem hinném, hogy olyan sokáig beérném egy-egy cuppanóssal.

- Zárjam be Jimin ajtaját? - kérdezte Woojin, mielőtt még magára húzta volna az álarcát.

- Nem kell.

- Rendben - mosolyodott el, majd eltűntette az arcát előlem.

Most már egy ijesztő nyúl állt előttem, akiről ha nem tudnám, hogy Woojin az, akkor még én is összecsinálnám magam. Úgy döntöttem, hogy csak ketten megyünk ma este, mivel egy olyas valakit látogatunk meg, akinél egyszer jártam már.