✿

- Mit lehet egy ilyen helyen csinálni? - kérdezte unatkozva Jungkook, miután már egy órája tébláboltak a gazdagok között. Míg Taehyung élvezte, ahogy azon az estén másnak a bőrébe bújhatott, addig Kook és EunAra igyekeztek egymást szórakoztatni valahogy.

Már olyan szempontból is sikeres volt a tervük, hogy a lány anyja az este folyamán igyekezte messziről elkerülni őket, így nem kellett ezer embernek bemutatkoznia. A mellette ácsorgó férfi taszító elemként működött a szüleivel szemben, s benne ekkor tudatosult az, hogy megérzései és az ötlete meg fogják hozni azt a kívánt hatást, amit el szeretett volna érni. Biztos volt benne, hogy pár hónap múlva a szülei azért fognak könyörögni neki, hogy hagyja ott a piercinges fiúját és nem pedig azért, hogy Jaehyun-hoz hozzámenjen. Arról még fogalma sem volt, hogy hogy fogja elérni azt, hogy ne akarják ráhagyni a céget, de talán annyi idő alatt csak kitalál majd valamit.

- Ácsorogni, beszélgetni..., inni! - felemelve a poharát demonstrálta a lány az utolsó tevékenységet.

- Ha többet iszok ebből a gyümölcsléből, el fogom hányi magamat. Ezek a mini ételek semmire se jók. - fintorgott Jungkook miközben megevett egy aprósüteményt.
- Majd éhen halok. - meglepődve figyelte EunAra, hogy mennyire szókimondóan beszélt a férfi. Eddig se volt burkolt, de az éhségtől előjött az őszintesége. Annyit nem ivott, hogy az alkoholra tudják fogni, főleg mivel ő volt visszafele a sofőr és igyekezett már csak rostot innivalókat inni, hogy mire vége az estnek, újból vezethessen.

- Ti mit tennétek, hogy feldobjátok a hangulatot? - kérdezte egy furcsa ötlettől vezérelve EunAra. Ajkaira izgatott mosoly húzódott, amit eleinte még Taehyung is furcsán nézett, aki időközben visszakeveredett hozzájuk.

- Én betennék valami jobb zenét. Mi ez a halk kávéházi vacak. - mondta ismét szókimondóan Kook.

- Tae! Menj oda a hangtechnikushoz és fizesd le. - nyújtotta oda a kézpénzt a barnahajúnak a vigyori lány, aki egy kis gondolkozás után, ugyanolyan izgatottsággal szalad, persze csak elegánsan, a gép előtt unatkozó férfihoz.

- És még? - fordult a meglepődött Jungkook felé Ara. - Még mit csinálnál, hogy ne unatkozz? - kérdezte csillogó tekintettel a lány. Kis gondolkodás és mérlegelés után Kook rávezette a tekintetét a mellette állóra, majd huncut mosolyra görbültek ajkai és egyet lépve az előtte álló irányába megállt.

- Táncolnék. - ahogy kiejtette ezt a szót a száján már meg is szólalt egy pörgősebb szám a hangszórókból. Mivel a technikus a pénz ellenére féltette a munkáját, ezért csak egy lightosabb swing-et mert berakni, de már az is feldobta az addigra jócskán leült hangulatot. EunAra teste szinte azonnal elkezdett mozogni a ritmusra, nem táncolt, de csípőjét kecsesen ringatta az ütemre és a fejével is tett néha pár mozdulatot. Lábaival a szoknya takarásában dobolt, halk dúdolását pedig csak Kook hallotta. A férfi csendesen figyelte a lány reakcióját, majd mosolyogva a jobb lábára tette az egyensúlyát, ezzel távolabb kerülve EunAra-tól, amivel felvonta magára a másik figyelmét.

- Akkor nem táncolsz? - kérdezte mosolyogva a férfit nézve.

- Azt nem mondtam, hogy táncolni is fogok, csak hogy más..., a te helyedben én azt tenném. - mondta ő is egy mosollyal az arcán.

- Jungkook nem táncol. - ért oda hozzájuk Taehyung.

- Oh..., hogy hogy? - emelte hatalmas, érdeklődő szemeit egyikről a másikra EunAra.

- Csak nem és kész. - igaz még mindig mosolygott, de érezhetően megváltozott a hangulata. Feszültebb lett és az őszinteség is elillant az arcáról.

- Kénytelen leszek tehát én megtáncoltatni! - nyúlt a lány karjáért Taehyung hála a már benne lévő pezsgők miatt, s kipörgetve a nevető EunAra-t kezdett el mozogni a zenére. Nem egy tekintetet vonzottak magukra a kis akciójukkal, de egyiküket sem érdekelte. Míg a haverja az álbarátnőjét táncoltatta, addig Jungkook jókedvűen nézte őket.

"Lehet más, mint amilyennek elképzeltem?" - tette fel magának a kérdést, miközben szemeit nem tudta levenni az aranyruhás lány testéről. Igaz csak bohóckodtak a másik fiúval, de olyan légiesen mozgott, hogy Kook valamilyen oknál fogva azt érezte, hogy még órákig tudná őket nézni. Somolyogva ivott bele az immáron alkoholmentes pezsgőjébe, de egy váratlan hang miatt megugrott és majdnem félrenyelt.

- Ő a Choi lány? - kérdezte egy hozzá túl közel álló, idősebb, szemüveges hölgy a poharát tartva. Köhintve egyet bólintott a férfi, miközben figyelmét a nőnek szentelte egy pillanatra, hogy fel tudja mérni. Alacsonyabb volt nála, fehér haja éppenhogy csak elérte a vállát.
- Szegény pára, a szülei majd megölik a tekintetükkel közben pedig csak élvezni akarja ezt az unalmas estet. - sóhajtott egyet két korty közben a nő, törve a koreai nyelvet.
- Túl fiatal még ehhez a puccos összejövetelhez. - rosszallóan rázta a fejét, majd a tekintetét váratlanul Jungkook-ra kapta. Közelebb lépett a nála magasabb férfihez, majd el kezdte kicsit sem diszkréten vizsgálni az arcát. Legbelül azt kívánta a fiú, hogy bárcsak eltűnhetne onnan, mivel nem volt kedve semmi ítélkezéshez az ékszerei miatt, de amit a nő ezután mondott arra sehogy se tudott volna felkészülni.
- Egy nagyobb divatcégnél dolgozom, mint vezető. Tetszik a merészséged. Az, hogy nem érdekelnek téged a tekinteteik. - bökött a piercingjei felé.
- Helyes is vagy... kifejezetten jó a tartásod. - méregette tovább a férfit, akit bár kezdett felcsigázni a nő, még mindig kényelmetlenül érezte magát. A fehérhajú elkezdett apró kézitáskájában kutakodni, majd előrántott egy kis téglalapalakú papírt.
- Ha érdekelne a modellkedés csak hívj fel. - úgy ejtette ki a szavakat a száján, mintha ez teljesen természetes lett volna tőle, pedig modelleket ilyen helyen jellemzően nem szoktak keresni. Legalább is Jungkook úgy vélte.

- Illetve... - elindult ugyan a nő, de még egy pillanatra visszafordult a férfihez. -...vigyázz rá. - bökött a még mindig boldogan táncoló lány felé.
- Ha nem figyel, fel fogja emészteni ez az szörnyű világ. - mondta, s azzal eltűnt Jungkook szeme elől. Olyanok voltak a szavai, mint a régi Disney mesékben a keresztanya óvva intő hangja. Valami furcsa érzés kezdett el kibontakozni Kook bensőjében, ahogy a lány boldog lényét figyelte. Ha jobban belegondolt nem valami hosszú időre visszatekintő ismeretségük alatt még egyszer sem látta igazán önfeledtnek őt, még azon az estén sem érezte úgy, hogy teljesen kibontakozott volna a benne rejlő személyisége.

Látta a lopva tett pillantásokat, amit rosszalló tekintetű szülei felé vetett néha. Látta, hogy bizonyos mozdulatoknál feszengett, pedig lerítt róla, hogy szeretett táncolni. Mosolya se volt már annyira őszinte, mint mikor Taehyung elkezdett vele táncolni. Kis idő múlva egyre inkább Jungkook felé araszolt, s hirtelen már csak félreállva tapsolt. A szám is visszaváltott arra a semmilyen zenére, ezért Taehyung is csatlakozott társaihoz. Onnantól már csak ittak, beszélgettek, néha másokkal is. Viszont Kook figyelmét nem tudta elkerülni az, hogy EunAra egyre csöndesebb lett és hamis mosolya is szinte már ráfagyott az arcára.

Vége lett az estnek. A gazdagok egyesével várták a sofőrjeiket, hogy haza tudjanak menni. EunAra szülei is beszálltak a fekete járműbe, de még előtte vetettek egy mérges pillantást lányuk felé. Csendben álltak egymás mellett. Taehyung az egyik dolgozóval diskurált valamiről, míg Ara és Kook csak szótlanul ácsorogtak.

- Sikeres volt a mai nap? - fordult a lány felé egy idő után a férfi megtörve a köztük lévő csöndet.

- Azt hiszem igen. Otthon biztos kapok egy fejmosást, de az elvileg jó jel. - mosolygott maga elé bámulva.
- Köszönöm, hogy bevállaltátok a mai estét. Tudom, nem vagytok hozzászokva ehhez, de szerintem tökéletesek voltatok. - erőltetett magára kicsit őszintébb mosolyt, miközben a férfi felé fordult. Jungkook is viszonozta a gesztust, majd habozva ugyan, de megszólalt.

- Holnap ráérsz? Arra gondoltam, hogy ha azt szeretnénk, hogy mélyebbnek tűnjön a köztünk lévő kapcsolat, akkor nem csak nekem kellene megismernem a környezetedet, hanem neked is az enyémet. - mondta, s maga sem tudta, hirtelen miért is szeretné bevezetni a lányt az életébe. 

- Mire gondoltál? - nevetett fel Ara. Akármennyire is volt rossz a kedve, megmelengette a szívét, hogy ez volt a terve a srácnak. Így nem érezte úgy, hogy olyanra kötelezi, amihez semmi kedve neki, hanem kölcsönösen fektettek bele energiát és nem csak kihasználta a férfit, csak mert kellett neki a pénz.

- Azt egyenlőre nem mondom meg. A lényeg, hogy laza ruhába gyere. - mondta titkolózva Jungkook.

- Laza? Neked az mit takar? - kérdezte egyre őszintébben mosolyogva a lány.

- Olyanba gyere, ami nem baj ha sérül, koszos lesz és nem lesz meleged benne. - magyarázta Kook.
- Jah és olyan hat körül legyél a boltnál.

- Este?

- Nem. Reggel...

——
Köszönöm a türelmeteket!
Kicsit vissza kellett szereznem az energiámat, ezért éltem a két hetes posztolási határidőmmel.
Remélem tetszett a rész!
xXSunnyXx