★

Vakító fények. Kiabáló fotósok. Csillogó ruhák.

Hamis mosolyok. Megjátszott pózok. Zsibbasztó tekintetek.

Új volt ez mind a három fiatalnak. Talán Taehyung viselte a legjobban, aki szinte úgy kezdett el pózolni, mint aki gyerekkora óta ilyen órákra járt. Vele ellentétben Jungkook és Ara zakatoló szívvel álltak meg a vörös bársonyszőnyeg szélénél. A férfi arca kifejezéstelen volt, ahogy ide-oda kapkodta a fejét, a lány viszont egy zavart mosollyal igyekezet kiválasztani egy kamerát, amibe utánna belenézhetett, csak a villogó fények miatt egyet se látott. Segítségkérően néztek egymásra, de egyikőjük se tudta, mit kellene tenniük. Jungkook-nak még érthető volt a reakciója, de EunAra-nak már annál kevésbé, hiszen elvileg ebbe született bele. Talán pontosan emiatt kezdte el lassan átvenni a teste felett az uralmat a színtiszta pánik. Hevesebben kezdte kapkodni a levegőt, dekoltázsán gyorsan mozgott fel-le a nyaklánca. Nagyot nyelve igyekezett legyőzni az érzést, ami hirtelen eluralkodott rajta, de azzal csak még jobban kétségbeesett. Látása pulzálva kezdett villogni. Hol közelebbinek látta a lépcsőt, hol pedig messzebbinek. Szépen lakkozott körmei a tenyerének bőrébe vájtak, de még az sem tudta kizökkenteni őt abból az őt leuraló állapotból.

Váratlanul egy kéz csúszott derekának szabadon hagyott bőrére és nyugtatóan megszorította azt.

- Fogalmam sincs, mit kell csinálni, de itt vagyok. Karolj belém és menjünk előre. - suttogta feltűnés nélkül Jungkook, pont annyira hangosan, hogy csak a mellette álló hallja őt. A lány habozva bólintott és azzal a rajta lévő nyomás is hirtelen, mintha elillanni készült volna. Kook jelzett a tekintetével Taehyung-nak, hogy menjen vissza hozzájuk, aki egy aprót bólintva lépkedett oda, akár csak egy modell, és megállt EunAra másik oldalán. Testükkel védelmezték az addig védtelen lányt, így a közrefogott is teljesen összetudta magát szedni. Az illem szabályok ellenére Jungkook a lány jobb oldalán állt, ezért EunAra a jobb kezét csúsztatta a férfi derekára, amolyan kapaszkodóképp. Illemszabályok ide vagy oda, a lány sokkal nagyobb biztonságban érezte magát a balján, s ráadásként, így az utca felőli fotósok elől is teljesen takarva volt. Megigazította gyorsan aranyruháját és miután egy hálás pillantást vetett Jungkookra, elindult a két férfival karöltve. Mármint Taehyung-ba nem karolt bele, ő csak közrefogta.

Kattogtak a gépek, ahogy mind a hárman elértek a lépcsőhöz ezzel a három fiatalt fényárba borítva. Páran kiabáltak is valamit, de ez mind egy hatalmas, érthetetlen maszlaggá vált, minél inkább megpróbálták érteni azt, amit hallottak. Ekkor Taehyung előre ment, Jungkook pedig EunAra felé fordult, hogy kinyújtva a kezét, illedelmesen felajánlja a segítségét, ahogyan azt a filmekben látta. A lány egy pillanatig hitetlenkedve nézte a férfit.

- Szabad hÖlGyeM? - kifigurázva tette fel a kérdést, ami miatt Ara elnevette magát. Sikerült oldania a hangulatot, ami belül büszkeséggel töltötte el Jungkook-ot. Rossz volt látnia, ahogy szegény lány ennyire szenvedett, pedig még fel se értek oda, ahol az igazi színjáték kezdődött. Sikeresen feljutottak a sok-sok lépcsőn és mire a tetején megálltak, egész belejöttek a pózolásokba. Nevetgéltek, oldva egymást és közbe magukra vonzva a tekinteteket. Mindenki komoly volt rajtuk kívül és ezt nem kevesen kifejezetten rossz szemmel nézték.

A lépcsősor tetején viszont ők is komolyra váltottak. EunAra megfeszült, a tartása már kicsit sem volt annyira laza, mint addig, hisz tudta, valahol arra fele lesznek a szülei és már előre tartott a találkozástól. Jungkook vele ellentétben viszont valamiért végig partnerét kémlelte és megpróbált olvasni a testbeszédében, hogy azonnal tudjon a lány helyzetén segíteni, amint az megváltozik.

- Hozok pezsgőt jó? - lépett közelebb a Ara-hoz, mire a lány feszülten bólintott, de nem nézett a férfira. - Tae te maradj vele. - nézett a barátjára Kook, aki határozottabban biccentett neki.

- Jaj csak ezt ne. Pont most jön az anyám. - fújta ki a levegőt idegesen EunAra, mikor partnere már ellépett tőlük, s Taehyung aggódó tekintetében fürödve egy álmosolyt varázsolt az arcára, miközben nézte szülei közeledését.

- Áh, Ara drágám. Késtél. - jegyezte meg szúrósan MinJung.

- Elnézést anyám, de volt egy kis fennakadás idejövet. - Taehyung-ot teljesen meglepte a lány új hangsúlya. Sokkal másabb volt, mint mikor velük beszélt, pedig akkor is mindig megjegyezték Jungkook-kal, hogy mennyire illemes. Pedig az, ahhoz képest ahogyan akkor a szüleivel beszélt, utcai beszélgetés volt inkább. Igaz azt nem tudhatták még, hogy a lány csak akkor váltott ennyire mű stílusra, ha nagy eseményeken vett részt a szüleivel, de azt sejthették, hogy azért teszi ezt, mert semmiképp nem szerette volna leégetni őket. Ezt beléverték annyira, hogy mégha aznap kivételesen pont az is volt a céljuk, a beszédén nem tudott változtatni.

- És ő pedig...? - fordult a barnahajú férfi felé, majd tetőtől talpig végig mérte miközben tekintetéből sugárzott a lenézés.

- Kim Taehyung. - nyújtotta kezét ügyetlenül Tae, de a nő nem viszonozta azt, így kényelmetlenül tartotta ott még pár pillanatig a végtagját, egészen addig míg EunAra meg nem szólalt.

- Egy kedves barátom. - tette hozzá a lány, az anyja pedig megkönnyebbülten sóhajtott fel és csíkká préselt szemeivel kezdte el szorongatni a fiú kezét.

- MinJung, de te hívj Mrs. Choi-nak. Már azt hittem, hogy ő... - saját butaságán kacarászva szabadkozott, de pont abban a pillanatban ért melléjük Jungkook kezében három pezsgővel.

- Tessék édes. - nyújtotta a lány felé az egyik poharat, mire az bájosan mosolyogva nézett fel a mellette álló férfire és kivette a kezéből a pezsgőt. Meglepődött a becézésen, de tökéletes volt az álcájukhoz és a legjobb pillanatban dobta be pont.

Csapó egy.

- Ő pedig a barátom. - büszke tekintettel nézte anyjának lehervadó mosolyát és meghökkent ábrázatát. Az idősebb nő tekintete szinte megolvasztotta Jungkook piercingjeit és fülbevalóit, annyira bámulta őket.

- Csá! Jungkook vagyok. - nyújtotta a jobbját lazán a férfi, mire zavarában véletlenül kezet fogott vele EunAra apja, aki addig csak csendben állt a felesége mellett. MinJung továbbra is lesokkolva figyelte a férfit és annak az ékszereit, Ara pedig majdnem félrenyelte a pezsgőt, annyira jól szórakozott a szituáción magában.

"Ha tudná, hogy még tetoválása is van." - gondolta EunAra, de akkor megelégedett az ékszerek okozta sokkal. Nem gondolta volna, hogy ennyire túlzásba esik Kook, de első benyomásnak tökéletes volt.

- Seungho vagyok. Ara apja. - mondta szűkszavúan az idősebb férfi, hogy kicsit oldja a feszültséget.

- Oh, igen. Ari sokat mesélt már rólatok. - mosolygott Jungkook miközben derekánál fogva magához húzta a lányt. Ügyelt arra, hogy lehetőleg tegezze a lány szüleit, de hazudott volna, ha azt mondta volna, hogy könnyű volt tiszteletlennek lennie.

- Ari... - ízlelgette anyja a szót a szájában. Kínos mosolyt erőltetve magára a lánya kezéért nyúlt és cseppet sem gyengéden arrébb húzta egy picit, habár nem elég távol, hogy ne hallják mit beszélnek. - Miatta késtél? Emiatt a... - sziszegte mérgesen, de EunAra közbevágott.

- Emiatt a helyes férfi miatt. Pontosan anyám. - olyan pimaszul mosolygott amennyire azt csak lehetett. Jungkook eközben persze mindent hallott és nem tudott nem mosolyogni a lány mondatán, annak ellenére, hogy nem tudhatta, hogy komolyan gondolja-e amit mondott, vagy az is a színjáték része volt.

- Helyes? Láttad azokat az förtelmes szegeket az arcán? Eddig se nagyon akartuk rád bízni a céget, mert nem értesz hozzá, de egy ilyen férfivel csak még nagyobb szégyent hozol ránk. - nagyon igyekezett halkan beszélni, de mérgének köszönhetően a mögöttük álló három férfi mindent hallott. Jungkook-ék ráncolni kezdték a szemöldöküket, amiatt, ahogyan a saját lányával beszélt Mrs. Choi és talán elkezdett enyhén tisztulni előttük a kép, hogy miért is kérte, vagyis vette meg, a férfi segítségét EunAra.

- Ne haragudjatok, de azt hiszem körbemegyünk és bemutatkozunk pár embernek. - mondta tettetett kedvességgel EunAra, nem reagálva arra, amit az előbb a fejéhez vágtak. Odament a partnere mellé és meg se várva szülei reakcióját elindult, jobbján Jungkook-al, balján Taehyung-al. A már ismerős üresség, el kezdte nyomni a mellkasát, mint aki csak kopogtat az ajtón, hogy beléphessen a lelkivilágába.

- Hányni fogok. - húzta le a poharának tartalmát Ara mikor elég messze értek az árgus szemekkel figyelő szülőktől. Eközben a két férfi úgy állt, hogy takarja valamennyire a lányt, habár ott sokkal kevesebb volt már a fotós, és azok is csak a rendezvényszervező alkalmazottai voltak, úgyhogy valamennyire felengedhettek az addigi feszült tartásukból.
- Megfulladok. Ti nem? Nincs melegetek? - kérdezte legyezgetve magát Ara, a két férfi pedig csak egymást nézte tanácstalanul. Kook biccentett egyet Taehyung-nak, aki tökéletesen ismerve haverja minden rezdülését, egy lépéssel arrébb állt. Míg EunAra ebből semmit sem vett észre és az italokkal szemezett, addig Jungkook közelhajolt hozzá. Szája szinte érintette a lány fülét, miközben az ő bőrét pár elálló hajszál csiklandozta.

- Szerintem tökéletesen megy minden. Nem kell leinnod magadat, csak gondolkodj azon, hogy mit tegyünk következőnek. - suttogta halk, mély hangon, mire EunAra felvezette rá a tekintetét.

- Minket figyelnek. - hamis mosolyra húzódtak ajkai, mire Jungkook észrevétlenül körbekémlelt, hogy meggyőződhessen arról, hogy tényleg rájuk volt szegezve a Choi szülők vizsgálódó tekintete.
- Nem győztük meg őket. - mondta kicsit megremegve a lány, mire a férfi szemei ismét rá szegeződtek. Egy régóta elnyomott, mélyre elásott énje tört fel a felszínre, ahogy azokba a szomorkás őzikeszemekbe nézett.

Ösztönösen jelent meg egy dögös félmosoly az arcán, majd EunAra állához emelte a kezét és két oldalt férfias ujjaival közrefogva a lány arcát, enyhén maga felé húzva, rányomta ajkait az övéire. Egy pár másodpercig eltartó, hosszú, szájra puszi után hátrált egyet és miután elégedetten konstatálta a vele szembe álló zavaradott tekintetét, továbbra is mosolyogva megszólalt.

- Még sok van az estéből ahhoz, hogy már is feladd Ari. - mondta mélyebb hangon és elsétált, hogy még is szerezzen valamilyen alkoholt "párjának".

Csapó kettő.

A lány lesokkolva ácsorgott ott ahol hagyta, de minél hamarabb igyekezte összeszedni magát, hogy nehogy a meglepettsége árulja el őket. Jungkook elérte, amit akart. A csók egy olyan lépés volt, ami közelebb vihette őket ahhoz, hogy mindenki elhiggye azt, hogy van közöttük valami. Köhintve egyet inkább Taehyung felé fordult, aki időközben szerzett magának egy koktélt valahonnan és a meghívottakon legeltette a szemét, ámulva pár ismerős hírességen.

- Taehyung? - szólalt meg Ara. - Kook, hogyhogy hirtelen... így.. amm... így viselkedik? - kérdezte kényelmetlenül a kérdése miatt.

- Mármint hogyan? - kérdezett vissza maga elé nézve továbbra is. - Ha arra gondolsz, hogy eddig távolságtartó volt veled, most meg csak úgy megcsókolt, akkor nem kell meglepődnöd. - italába kortyolt és a hangja teljes nyugodtságot árasztott.

- Miért is nem kell? - érdeklődött értetlenül a lány. Taehyung sóhajtva lenézett a poharára, majd miután még egy kicsit ivott belőle a lány felé fordult.

- Mert ő régen ilyen volt. - felelte kurtán. - Jeon Jungkook valaha nőcsábász volt. - EunAra erre csak hitetlenkedve felnevetett.

"Még, hogy Jungkook nőcsábász."

Mikor látta, hogy Taehyung nem nevet vele, elkomolyodott és összezavarodva nézett rá.

- Nőcsábász? - kérdezett vissza.

- Igen. Ha kellett bárkit random lekapott a gimiben. Nem volt csaja, de még is majdnem a legtöbb lány szobájában járt. - úgy mesélt haverjáról a barnahajú, mintha krónikákat olvasna fel a falu legendás hőséről. A lány alig akarta elhinni, hogy ugyanarról a személyről volt szó, mint akit nem rég ismert meg. Nem mellesleg csak a kontextusból tudott következtetni a "lekapott" jelentésére, mert még sosem hallotta azt a szót.

- És mi történt? - kérdezte kíváncsian.

- Felnőttem. - jött másik oldaláról a mély hang. Átnyújtott neki egy pohár rózsaszín koktélt Jungkook, miközben a másik kettő meghökkenve figyelte őt. - Tae, ne ossz meg mindent a múltamról ha lehet, tekintve, hogy az a Jungkook már jó pár éve nem létezik. - mosolygott haverjára.

- Még is csak létezik, ha random megcsókoltad. - dünnyögött, az orra alatt Taehyung, mire a lány az este folyamán talán először őszintén felnevetett. A fiúknak is jobb lett a kedve látva az oldódott lányt.

- Tudjátok, megéritek a pénzeteket. Ha a célom nem is érem el a végén, legalább elmondhatom, hogy egyszer az életben jól szórakoztam. - kuncogott italába kortyolva EunAra, de a mellette álló Jungkook-nak a fájdalom kezdte mardosni a mellkasát.

"Tényleg ennyire borzalmas lenne az élete?"

——
Habár sokáig kellett várnotok, ahhoz képest, cserébe hosszabb részt hoztam.
Kinéztétek volna ezt Jungkook-ból?
xXSunnyXx