Egy gyönyörű napsütötte délelőttön Rob Benedictnek óriási ötlete támadt. Mivel tél van így a forgatások leálltak egy jó időre, és már hiányolta a srácokat az összes ökörségükkel együtt. Hiányolta azokat az időket amikor könnyesre röhögték magukat egy-egy pillanaton, és megveregették egymás vállát. Mi lenne ha elmennének és meglátogatnák a felállított jégpályát? Úgy sincs most ott sok ember,így biztosan van kori ami még nem is nyomja szét a lábukat. Septiben videóhívást indított amibe behívta a Team Free Will híres-neves három jó madarát, a két "angyalt", Bobby Singert, a Pokol királyát, és az édes Matty Cohant. Pár pillanat múlva mindenki felvette, majd érdeklődően meredtek a kamerába kivéve Richardot akinek éppen abban a pillanatban pattant ki a szeme.
- Sziasztok mindenkiii-hangosította a hívást.
- Helló Rob-köszönt be Jensen miközben JJ is belemászott a képbe.
- Mindenki itt van?- kérdezte meg újra,  a többiek pedig helyeslően ühümöztek kivéve Jaredet,aki valamiért futott valahova.
- Haver, te most miért futkározol úgy mint egy hülye?- érdeklődte meg Jensen értetlenül, miközben Justice a fülét birizgálta.
- Csak a fiaim elől menekülök, mert beöltöztek egy félelmetes bohóc jelmezbe, és elkezdtek kergetni, Genevive meg nem hogy megállítaná őket, inkább röhög rajtam, hát milyen feleség az ilyen?- kérdezte kiérve az udvarra, rémült tekintettel az arcán.
- Jaj te szegény- nevette el magát Mish.
- Na, tehát azért hívtalak titeket mert már úgyis régen találkoztunk, azt gondoltam jó lenne elmenni korcsolyázni-mondta a Chuckot alakító színész, amire mindenki megdöbbent. Hihetetlen hogy érett felnőttek létére kezdtek el aggódni hogy nincsen korcsolyája, kiröhögik és a többi.
- Van bérelhető korcsolya nagyokosok.-túrt bele a hajába Benedict.
- Jól van már 53 évesen már nem fog úgy az agya az embernek-jelentette ki vicceskedve Mark Sheppard.

- Hát de várjunk már... a rajongók nem fognak békén hagyni-aggódott Richard
- Miért ne hagynának?-érdeklődte meg Jared, miközben sikerült le nyugodnia a bohócos "élményei" után.
-Hát én vagyok a Conok királya-jelentette ki természetesen Rich, miközben mindenki elismerően meredt a kamerákba. Néha Speight eltudta vetni a súlykot hiába hogy ketten voltak Robbal a King of Con szereplői,  legtöbbször ő mondogatta magát a királynak,ezzel egy nagyon picit lenézve a színészt. Persze nem rosszindulatból egyszerűen csak ilyen volt a jelleme.
- Jajaja persze... -mosolyodott el Jared.
- Na de akkor mindenki eltud jönni?-érdeklődte a szervező.
- Lezsírozom az asszonnyal, akkor megyek-mondta Sheppard.
- Markot ne hívjuk el?-kérdezte meg az eddig csendben hallgató Jim Beaver.
- Engem?-kérdezte meg az 53 éves színész.
- Nem te, hanem Pellegrino-t-mondta lenézően a kérdező.
- Nyaralni vannak Ibizán, nem hinném hogy tudna jönni-jelentette ki  Jensen vissza fordulva a társasághoz.
- Okés akkor délután négy óra jó mindenkinek?-türelmetlenkedett Rob, mert már az állandó kérdések elkezdték kikészíteni. Imádott szervezkedni, legfőképpen akkor ha ők is részei voltak az eseménynek de néha olyan kérdéseket tettek fel hogy falra tudott volna mászni.
Kérdésére válaszképpen egyhangú ühümöket kapott mindenkitől, aminek nagyon megörült.
- De most miért nem megyünk hamarabb? Négyig elunom a fejemet-simítja meg a bajszát a Gabrielt alakító férfi.
- Esetleg megvághatnád a KoC következő részét, barátom-kacsintott rá Rob.
- Na akkor délután négy, addig biztos sikerül elaltatni a gyerkőcöket-vágott reménykedő fejet Mish.
- Westet nehéz lesz, de megküzdesz vele ugye?-kérdőjelezte meg Jensen.
- Persze, az én fiammal bármikor-mosolyodott el Misha.
-Na akkor négy órakkor találkozunk a jégpályánál-szögezte le végleg Robbie. Sziasztok!
-Szia mindenki-köszönt el Jared, majd a többiek is követik példáját. A hívás befejeztével Benedict elégedetten nyugtázta, hogy végre sikerült ezt is összehozni. És hogy miért pont négy órára tervezte az egészet? Hat órakkor kezdődik ott a SkateDJ névvel illetett rendezvény a jégen, azt akarta hogy a korizás után táncolni lássa a legjobb barátait, de legfőképpen azért mert Jensennek és Mishanak egymás közelébe kell kerülnie.

~Délután négy óra~
Egyre türelmetlenebbül várták hogy bemehessenek. Már csak Matty-t várták aki valamiért nem érkezett meg időben.
- Matty húzza már ide a seggét hát már komolyan mondom, megbeszéljük hogy legyen itt erre persze hogy késik-bosszúskodott Rob, hiszen tökéletesre akart mindent erre persze hogy az egyik szereplő hiányzott.
- Nyugi Rob, biztos hamarosan itt lesz-nyugtatta Misha aki a telefonján nézte meg a Snapchates képeit amit a rajongók küldtek neki.
Ahogy ezt ki mondta Matty szaladt oda hozzájuk, térdeire rakva tenyereit a kifulladástól.
- Sziasztok...-vette gyorsabban a levegőt.
- Kedves Matt. Megérdeklődhetném hogy pontosan miért késtél?-kérdezte meg Richard, miközben zsebre rakta a kezét.
- Hát...túl sokáig zuhanyoztam-jelentette ki mire Mark egy hosszú ajj kíséretében ujjaival megnyújtotta az arcát, és összeborzolta Matt haját aki egy "nyaaaj" kíséretében egyenes testtartásba helyezte vissza magát.
- Na akkor mindenki kész?-kérdezte Rob izgatottan, mert már erre várt percek óta hogy végre csúszhassanak a vastag jégtömbön.
- Igenis kapitáány-mondta kicsit hangosabban és örömtelien Jensen, miközben elindultak a bejárat felé.
- Hangosabban!-szólt rájuk a szervező aki a sor elején baktat
- Igenis kapitááány!-csatlakozott Jared is a Spongyabob vonathoz.
- Óóó... ki lakik odalent kit rejt a víííz?-emelte fel végtelen örömmel Benedict mind a két kezét.
- Spongyabob kocka-szállt be most már Matty, Misha, és Richard is. Elénekelték az egész Spongyabob indulót, de még akkor sem hagyták abba amikor már beértek a pálya előtti kis térre, és furcsállóan néztek rájuk. Majd röhögve eljutottak ahhoz a szekcióhoz ahol megvették a korikat, és beléptető karszalagot is, melyek átvétele után Jim felrakta mindenkinek,mint egy apuka aki a fiait elhozta szórakozni Mark-al egyetemben.
Amikor már mindannyian felküzdötték magukra a jégen csúszó cipellőt,a korlátokba kapaszkodva ellépegetnek a pálya ajtajáig. Mindenki boldogan lépett be a területre, egyedül Misha állt lehajtott fejjel és tanácstalanul az ajtóban,amelyet Jensen ügyesen észre is vett.
- Mi a baj cimbi?-kérdezte roppant tökéletes és fényes fogsorát kivillantva,miközben a jégtömb szélét körülölelő korláthoz csúszott.
- Hát az a helyzet hogy én... nem tudok korcsolyázni...-vakarta meg füle tövét szégyenlősen, amire Jen egy segítő mozdulattal a kezeihez csúszott, és biztatóan megfogta azokat.
- Gyere...megtanítalak- biccentett a pályára de Mish tekintetében meglátszódott az aggódás, és a félelem.
- De hát kitöröm a nyakamat, Jen-húzta be ujjait ökölbe hirtelen.
- Dehogy fogod ne beszélj hülyeségeket gyere-nyújtotta mindkét kezét, Mish pedig először Jensen segítő karjait nézte és a lágy szeretettel megtelt smaragdzöld szemeit. Végül egy széles mosoly keretében és egy beleegyező bólintás kíséretében megfogta a testrészeket, és finoman rá lépett a már több korcsolya által megkarcolt fagyott vízre. Mint egy balerina, olyan finoman siklott a jégen közben egy pillanatra sem elengedve a segítő kezeket és azt a csodálatos szempárt. Ahogyan rátekintett a többiekre  az igazi boldogságot vélte felfedezni rajtuk. Jared Richardal gyakorolt valamilyen jégtáncos mozdulatokat, aminek általában az lett a vége hogy Rich a jégre huppant és bajusza rettenetesen vizes lett, de ő ennek ellenére is végtelenül nevetett. Hozzájuk csatlakozott Matty, aki inkább csak nézte az eseményeket. A két idősebb, Mark és Jim nagyon jól elvoltak egymás társaságában, kedves pillantásokat vetettek egymás felé és természetesen Beaver büszkén mutogatta a Sheppardra utaló apró kitűzőjét amiben a "World Best Kisser" felirat díszelgett. Mindenféle dologról beszélgettek. Például latolgatni kezdték a Crobby shipet, hogy annak van-e valóság alapja amire Mark hevesen válaszolt hogy bizony van, hiszen az nem csak egy átlagos csók volt, hanem attól mérföldekkel több. Jim pedig vissza vágott azzal hogy az a bizonyos csók azért kellett hogy a karaktere vissza kapja béna lábait, meg hogy mellette korizó fekete kabátos férfi csak beleképzelte a képkockákba azt  a varázst. Miközben erről diskuráltak, Rob is hozzájuk csapódott, és érdeklődően hallgatta az eszmecseréjüket.

Misha vissza tekintett Jensenre, és rá jött hogy még mindig nagyon bénán nézett ki ahogyan  túlságosan behajlított térdekkel álldogált a jégpálya másik felén, és rémült tekintettel nézte sötét szőke hajú színészét. 

- Mish ne parázz már,megy ez mint az ágyba szarás. A lényeg az hogy finoman hajlítsd be a térdeidet, ne úgy mint most, és finoman lökd el magad mintha görkoriznál-bíztatta barátját.
- Ackles... körülbelül hat éves koromban görkoriztam utoljára szóval... meg amúgy is, tökre elfelejtettem hogyan kell-nézett fel Misha beismerően.                                                                                       - Jól van az, akkor majd megtanítalak valahogy-legyintett egyet még mindig mosolyogva.   Ezzel a mondattal oda csusszant Misha mellé és elkezdődött a tanítás. 

 - Szóval... hajlítsd be a lábaidat egy kicsit-mutatta a mozdulatot Jensen, majd                                       Mish behajlította tagjait, és érdeklődően színész társára meredve várta a következő "kihívást". Kicsit úgy érzik magukat mintha az Odaát egyik epizódjába csöppentek volna és éppen Dean próbálná a Castiel nevű angyalát kisegíteni.                                                                                                             - Oké és most kicsit lökd el magad, de maradjon a lábad behajlítva.

 - De fejre esek!-aggódott Mish, mert azt feltételezi magáról hogy annyira béna lenne.

-  Dehogy esel fejre ne hülyéskedj már, itt leszek melletted, és ha esel elkaplak, okés?-nyugtatta barátja, miközben Misha összeszedte minden bátorságát. Megbízott Jensben minden tekintetben, így nem fél attól hogy baja lesz. Neki készült a "mutatványnak", majd finoman ellökte magát. Lágyan siklott a jég tömbön, úgy tartotta térdeit ahogy Jensen mondta. Az említett mellette siklott őrző szemekkel, és folyamatosan bíztatta tanítványát.

- Ez az Mish, látod megy ez mit parázol?- mosolyogott elégedetten Jen de amint ezt kimondta, Misha hirtelen elkezd kapálózni, és az ijedtség hirtelen érzése tükröződni kezdett kék szempárjában. Egy pillanatban kicsúszott alóla jobb lába, amelyet a másik fele is követett, és a következő pillanatban a földön találta magát, összeszorított szemekkel. Ő maga annyi fájdalmat érzett hogy az oldala és a feneke sajgott. Jensen megrémült hangját hallotta egészen közelről ahogyan aggódóan kérdezősködött. Hozzá társult még Jared, majd Richard hangja, de érezte hogy a többiek is látták, vagy legalább is érzékelték az elesését.

- Mish...Mish jól vagy?- kérdezte aggódó arccal Ackles, miközben kezeit Collins feje alá rakta hogy megbizonyosodjon Misha fejének nem lett semmi baja.                                                                                    - Jól vagyok,jól vagyok-támaszkodott meg. Csak bénáskodom.                                                

 - Azt hittem beverted a fejedet, ilyet ne csinálj többet!-segítette fel már kicsit megnyugodva.

Amint felsegítették rémült tekintetekkel találta szembe magát,főleg Richardé ijesztette meg, hiszen ő eléggé ijedős fajta, arról meg nem is beszélve hogy ő bármilyen helyzetben hívná a mentőket ha úgy adódik mint Rob helyzetében, vagy esetleg rosszabb.

- Nyugi srácok,teljesen jól vagyok- nyugtatta kezeivel a többieket.                                                                - Na azért, nem lenne jó ha a délutánt a kórházban töltenéd.- ölelte át haverosan Rich, majd a többiek arcára is mosoly ült ki a megnyugvástól.                                                                                                   Majd mintha mi sem történt volna, visszarendeződnek az eredeti csapataikba és folytatták a korcsolyázást.

Észre sem vették, de már másfél órája voltak a pályán és ez idő alatt Jensen kitanította Misha-t, de az érintései megdobbantották a szívét.  

 - Oké Mish. Most akkor megint lökd el magad, és pörögj egyet.Ne félj mert menni fog, csak bízz magadban!-biztatta a "mester".  A sötét hajú férfi nagy elszántsággal indult neki, nagy lendületet vett majd elkezdett pörögni. Ahhoz képest ahogyan kezdte a mai korcsolyázást, most mint egy jégtáncos úgy pörgette a korcsolyát a lábán, de egy pillanat alatt el is szédült. Lelkiekben már felkészült az esésre, de a következő másodpercben már Jensen karjai tartották meg őt. Kinyitotta szemeit, és a smaragdzöld szempárral találkozott, olyan közelről amilyen közelről még sohasem. A férfinek gyönyörű szemei voltak. Ahogyan Jen ránézett, széles mosolyában elveszett egy pillanatban.

De ha még ez nem lett volna elég, végignyalta alsó ajkát, egy férfi playboy modellt megszégyenítően. Mishának kezdett melege lenni a karok biztonságában, arról meg nem is beszélve hogy Jensen egy perc alatt fellobbantotta érzéseit, valóságos istenné vált ebben a pár pillanatban. Kibújt a kuckóból, majd zavartan rámosolygott a másikra, miközben az arca égett és talán még el is pirult. Majd váratlanul az egész pálya rózsaszín színbe borult, amitől kicsit összerezzentek. A zenék átváltottak a pörgősebb romantikus dalokra. Rob pont ezt a pillanatot várta. Rengeteg Conon megfigyelte ahogy a két színész viselkedik, ahogyan néznek egymásra, na meg az átlagosnak vélt beszélgetések sem voltak mindennapiak. Elégedetten mosolyodott el ahogyan Jensenék a távolban meglepődtek a jelenségen. Karba tette kezeit, amikor Rich lassan mellé csúszott.
- Direkt így tervezted?-mosolygott a még mindig vizes bajsza alatt huncutul az alacsony színész.
- Direkt így-küldött vissza egy boldog görbületet az arcán Rob. Már rájuk fért. Mióta nem lehettek már együtt?-vigyorodott el a kék szemű férfi.

 Öröme telt abban ahogy ezt a két embert látta egymással. Arcukról le lehetett olvasni a boldogságukat, Misha éppen Jensent ölelte, de úgy mintha sosem akarná elengedni őt.

- Hiányoztál te  bolond- mondta bele Mish nyakába, amitől megborzongott.
- Te is hiányoztál- mondta halkan a fekete hajú férfi, akit a lábai már alig tartottak. Legszívesebben lágyan megpuszilta volna Jent, de még mindig a pályán voltak ami meggátolta az érzései kibontakozását. Alig észrevehetően zöld szemű szeretett embere beletúr az ő hajába, ami miatt apró hangyák futkosnak végig a hátán, arca piros színbe borult. Jen széles mellkasa védelmezően ölelte, majd lassan elengedte. Érdeklődően reagált a mozdulatára, mikor Jensen a kezét nyújtotta felé. Először a szép, gyűrűs kézre nézett, majd vissza az elvarázsló szempárba. A pár tulajdonosa csábító tekintettel,  és egy lágy mozdulattal mozdította ujjait hívva megfogásra a társát.
Misha nem tiltakozott. Finoman csúsztatta Ackles kezeibe az övét.  A következő pillanatban szíve mintha kihagyott volna egy ütemet. Tanítója rákulcsolta ujjait az övéire, és lassan megfordította tengerkék szemű barátját.
- Jen...nem kéne kulcsolnunk...megláthatják-vette aggódóra a hangnemet Mish.
- Dehogy látják...mással vannak elfoglalva-vigyorodott el  elégedetten, tudva azt hogy most csak ők ketten vannak. Egy hatalmas rózsaszín buborékban csak ők léteztek, az érzések kavalkádjában úszva tökéletes volt minden pillanat.
Utoljára forgatta meg társát, mert messziről kiabálás hallatszódott, nem is akárkié. Jared kiabált nekik megszakítva az idillt, ami miatt természetesen nem hibáztatja a másik J-t.
-Jenseeen...indulunk-mondta, miközben a többiek letörölhetetlen vigyorral az arcukon várták a gerléket a pálya kijáratánál. Valószínűleg elcsíphettek valamennyit abból amit ők műveltek, azért voltak olyanok mint a vadalmák.
- Oké, megyünk!-szólt vissza a barna, rövid hajú férfi aki elengedte Mish kezét csak annyira,hogy már ne legyen feltűnő, majd  elindultak feléjük. Mire odaértek, máris léptek ki hogy el lépegessenek a padokhoz ahol levehetik korcsolyájukat. Misha még a levétel közben sem tudta nem figyelni Jent. Az előbb mintha az Oroszlánkirály "Érzed már a szív szavát" című jelenetét játszották volna el a lágy verzióban. A szíve nem nyugodott le, a szája is kiszáradt miközben imádott színésze belesimított a hajába.

- Srácok...segítenétek?- nézett boci szemekkel Jared, aki nem tudta lehúzni a cipőt a lábáról.
- Jaj Moose...ne csináld már-lépett oda Mark az említett végtagjához, és megpróbálta lehúzni a korit.
- Várjatok kell az erő ehhez- sietett Jim, Mark segítségére így már ketten próbálták leerőszakolni a lábbelit.
- Mark húzzad már-utasította Beaver barátját, akinek az arca egy kicsit pirosan virított.
- Hát jól van,de te is.-vágott vissza,mire Jensen lazán odalépett, és egy rántással lehúzta Jared lábáról a siklós cipellőt. A két idősebb szájtátva nézett a lehúzóra, mintha épp az a lovag lenne aki kihúzta a sziklából a kardot amely most modernebbé alakult át.
- Azta Jensen...wow-meredt maga elé Jim, és már  tudta elhinni hogy az ereje már nem a régi.
- Jaj hadjatok már, csak segítettem ennek a szerencsétlennek-mosolyodott el, miközben Jared egy pillanatra rámeredt, fehér fogait kivillantja.
- Na gyerekek, megyünk?- kérdezte már egyre türelmetlenebbül Richard, aki legelőször szedelőcködött össze, és már régóta várta a többieket.
- Nem akarunk még beülni valahova?- kérdezte Matty, miközben megnézte  a telefonja kijelzőjét ami az időt mutatta.
- Áh figyelj...szerintem már minket a gyerkőcök várnak otthon, Robék meg...- mondta Jensen ránézve az említettre, mert nekik nem tudja a programjukat.
- Elkezdjük összevágni a következő Kings of Con kedv csinálóját- lelkesedett Rob,miközben Rich is egy fáradt mosollyal értett egyet a mellette állóval.
- Nekem meg családi vacsorám lesz- mondta  egy "bocsi" mosollyal Beaver.
- .... Akkor ha már így állunk,én meg szerintem ha Richéket nem zavarom elugrok hozzájuk-emelte  fejét a két ember irányába, akiknek természetesen nem volt baj  ha Matt náluk lógott.
- Akkor mindenkinek meg van a programja- csattintotta össze tenyereit a kérdező. Amondó vagyok,szerintem induljunk el.- mondta ki a végszót,mire mindenki felpattant, és leadját cipőjüket majd kiléptek  a kicsit már hűvös,kora esti levegőbe. Még mielőtt véglegesen elhagyták volna a területet, Jensen megkérte őket hogy nyomódjanak egymáshoz, mert szeretett volna  feltolni Twitterre egy jó közös szelfit. Senki sem ellenkezett, mindenki arcán széles vigyor rajzolódott ki, Richard még a nyelvét is kinyújtotta, már csak a bolondság kedvéért. A kép után Jensen elsüllyesztette telefonját a zsebében, majd tovább sétáltak hogy véglegesen elhagyják az elkerített részt. Még jó pár percig baktatnak amíg elértek a járművükig, ahol összeálltak még egy hatalmas csoport ölelésre.

- Köszönöm,hogy eljöttetek- mondta Rob örömteli hangján, miközben mindenki a lábukból képzett körbe hajtotta a fejét.

- Máskor is,cimbi-mondták szinte egyszerre,megveregetve a vállát.

- Na menjünk gyerkőcök,nehogy valami szektának nézzenek minket amiért ilyen körben állunk-szólalt meg egy negyven másodperc múlva Jim-miközben kilépett a kis családi burkukból.

- Legközelebb egyen anti-possession pólóban jövünk, na akkor néznek majd szektának-viccelődött Jens, miközben kinyitotta autója fényes ajtaját. 

Még egy utolsót mosolyogtak egymásra majd ötös, és hármas csoportban beültek autóikba. Robék még bevállalták Markot és Jimet hogy elviszik őket,már csak azért is mert Jim egy kicsit késésben volt a családi összejövetelről. Benedicték kocsija hamarabb elstartolt, eközben integettek egymásnak,mintha messzi útra mennének. Utánuk nem sokkal Jen is beindította a motort,majd fokozatos sebesség emelkedéssel indultak el ők is haza szeretett otthonaikba. Misha szokása szerint a hátsó ülésen foglalt helyet, de mégsem ült, hanem előrehajolt hogy a két "testvér" beszélgetését hallgathassa, vagy éppen szóljon ő is bele.

-Jaj és képzeld...éppen hazajöttem a forgatásról és annyira gyenge voltam,hogy a fiaim lebirkóztak a földre ilyen fél tízkor amikor már elméletben alszanak...lehet nem kellett volna olyan sietősen becsapni az ajtót...-mesélte el újabb élményeit Jared,miközben a két tag elneveti magát. Imádják Jar meséléseit, főleg azért mert édesek, nagy öröm hallgatni ahogyan ő a gyerekeiről beszél,és természetesen imádják a kis vicces sztorikat amik kikerekednek belőle.        - Hogy téged állandóan levernek a gyerekeid...-nevetett Misha, Jensennel egyetemben.                     - Hát na jól van, már annyira fáradt voltam olyankor hogy az az edzés amit megcsinálok akkor nem ért semmit-igazította meg a sapkáját,majd ő is szélesen elmosolyodott. 

 Hamarosan bekanyarodtak a kis utcába, a kisebb fajta palota elé. Jen lassított, majd egy kicsit megállt a ház elé hogy utasa kiszállhasson.

 - Jaj nagyon szépen köszönöm ezt a délutánt srácok,és persze a fuvart. Misha,sikerült megtanulni korizni?-érdeklődte meg a hosszú hajú színész, miközben kicsit összegombolta fekete,hosszú kabátját.                                                                                                                                                      - Hát...fogjuk rá. Jen nagyon jó munkát végzett-néz rá kiemelően az említettre, aki büszkén fogja továbbra is a kormányt.

  - Hát persze...Jensen mindig-dicsérte meg ő is munkásságát. Na sziasztok, jó éjszakát!-szállt ki a kocsiból,majd amint becsukta az ajtót hosszan integetett nekik.                                                               

 Elhagyták az utcát, így Mishnek újra szerelmetes gondolatai támadtak. Érezte Jensen mesés illatát,samponjának frissességét, valódi illatbombának vélte a férfit. De hamarosan eljött az ő ideje is. A férfi beállt a ház elé,majd kaján mosollyal az arcán hátrafordult Mishhez, aki hosszan mosolygott rá.              

- Köszönöm, Jen-mondta, miközben ingerlően beharapta a száját.

- Igazán nincs mit, drága Mish. Neked bármit-hajolt lassan közel a szólított arcához, majd lágy,andalító puszit nyomott alsó ajkára.  A kék szemű férfinek ezek a pillanatok a mennyországba is eltudták repíteni, még ha csak egy pár pillanatra is. Lehunyta szemeit,így élvezte a mesés pillanatot. Jen lassan hajolt el, kinyitotta szemeit. Örömmel konstatálta, hogy Misha még mindig csücsörített, várt még egy édes puszit,vagy ha több...egy szenvedélyes csókot.    

 - Legközelebb megszeretgetlek... - súgja neki mire kinyitja szemeit,és újra elmosolyodik. Szó nélkül csúszik az ajtó fele amit ki is nyit. A kicsit csípős idő beszökik a kocsiba de Jensent még Misha apró tüze melegíti. Amint sötétbarna hajával kiteszi lábát a kocsiból,még visszafordul hogy méltóan köszönhessen el.                                                                                                                                     - Szeretlek-mondja érzékien Mish,majd összébb húzza magán a kabátot.                                                  - Én is- mondja Jensen végtelen szeretettel a hangjában.                                                                                Másodpercekig csak mosolyognak egymásra majd Collins becsukja a jármű ajtaját,és belép a járdára. Integet szerelmének,aki lassan elhajt az utcájukból. Arcáról mosolyát letörölni nem lehet,és ezzel az arckifejezéssel indul meg a bejáratuk elé. Amint matat a zsebében telefonja után egy kis papír akad a kezébe. Ki veszi és szája elé rakja kezeit. Mert a kis papírra ez van ráírva:         

                                                                        A legjobb tanítványnak.                                                                                                                                                                   Szeretlek ♥                                                                                                                                                                                              -Jensen

Imádni jobban már nem is tudja őt. Szájához emeli a papírocskát majd megpuszilja nevét. Halkan pedig belemondja: Szeretlek

                                                                                     THE END 

Külön köszönet: FanniMszros-nak a bétázásért ♥♥♥

Köszönöm hogy végigolvastad ezt a történetet. Ha tetszett,kérlek nyomj egy csillagot, és fejtsd ki a véleményedet a komment szekcióban ♥                                                                                     

Sarah Black