Másnap reggel olyan friss és kipihent voltam, hogy úgy álltam neki a napnak, hogy senki nem ronthatja el a kedvem. Se nagyapa, se Aegon az idétlen beszólásaival, semmi az ég világon. Nem tudom mi okozta ezt a hirtelen jó kedvet így korán reggel, - ez egy kicsit gyanús is volt -, de nem bántam.

Már fel voltam öltözve, éppen a hajamat fésültem a fésülködőasztalomnál ülve, amikor kopogtattak az ajtómon. Leraktam a fésűt a kezemből, majd felkeltem a székről, hogy ajtót nyithassak a kopogtatómnak. Az ajtóban Aemond állt. Amikor megláttam, egy hatalmas mosoly ült ki az arcomra, mire ő is elmosolyogta magát.

- Aemond, gyere be! - léptem el az ajtóból, hogy be tudjon jönni, de ő megrázta a fejét.

- Most nem, Khalessi. Azért jöttem, hogy együtt mehessünk a Kistanács termébe. - mondta, mire én értetlenül összeráncoltam a szemöldököm.

- Mi? Miért? - tettem karba a kezem.

- Nem tudom. - vonta meg a vállát. - Anya mondta, hogy szedjelek össze és együtt menjünk oda.

Én továbbra is értetlenül, de elindultam Aemond oldalán, hogy megtudjuk mit akar nekünk mondani drága édesanyám.
A Kistarcsán termében ott ült atyám és anyám is, minket vártak.

- Üljetek le, kérlek. - mutatott a székekre anyám, mire Aemond udvariasan betolta alattam a széket, majd leült mellém.

- Miről van szó? - kérdeztem kíváncsian.

- Atyátokkal közös döntésre jutottunk... - kezdett bele anyám, én pedig érdeklődve előrébb dőltem a székben. - Úgy, mint Aegonnál és Helaenánál, azt szeretnénk, ha ti is összeházasodnátok, hogy megerősítsük a vérvonalat. - mondta, mire nekem egy ütemet kihagyott a szívem és a mosoly is lehervadt az arcomról.

- Tessék? - vontam fel a szemöldököm, miközben felálltam.

- Daenerys, kislányom... tudom, hogy ez most fura neked, mert Aemond nagyon közel áll hozzád, de hidd el, hogy szükséges. - szólalt meg atyám.

- Aemond, mondj már valamit! - néztem rá a bátyámra, de ő csak csöndben ült, és atyámat fürkészte a szemével. - Ez nevetséges... - csóváltam a fejem, majd sarkon fordulva kiviharoztam a teremből.

- Daenerys! - kiáltott utánam anyám, de nekem eszem ágában sem volt visszafordulni.

Házasodjak össze a bátyámmal? Pont Aemonddal? Helaena és Aegon legalább megszerették egymást, miután összeházasodtak, pedig először Aegon sem lelkesedett érte. De Aemond és én mások vagyunk. Ő mindig a bátyám volt, sosem akartunk többet egymástól, még a köteles házasságra sem gondoltunk, pedig benne volt a pakliban. Én nem tudom, hogy tudnék-e többet érezni iránta vagy akár férjemként tekinteni rá - később pedig a gyerekeim apjára - azok után, hogy milyen szoros volt köztünk a testvéri kötelék. Én úgy érzem, hogy akkor minden megváltozna, amit nem akarok. Eddig minden tökéletes volt, a legnagyobb rendben, a házasságban pedig már nem látnám benne a bátyámat, akit nagyon szeretek. Nem érzem azt, hogy ágyba tudnék vele bújni, ezért nem is értettem soha, hogy Aegon és Helaena hogyan tudták ezt megtenni. Bár köztük kialakult a szerelem, amit szintén nem értettem, hogy két testvér hogy tud szerelmes lenni egymásba. (Ott van példának Jaehaerys, az Öreg Király és a Jó Alysanne királyné, ők is testvérek voltak és mindennél jobban szerették a másikat, ráadásul rengeteg gyermekük született). Lehet, hogy csak bennem van a hiba, amiért én így látom a dolgokat, de én ezt akkor is furának tartom.

Kimentem egy kicsit a levegőre, mert képtelen voltam bent maradni. Az Isten erdőt választottam arra, hogy kiszellőztessem a fejem, mert itt mindig csönd van és nyugalom. Csakhogy hiába próbáltam kikapcsolni az agyam, a gondolatok csak úgy forogtak és forogtak a fejemben, amitől úgy éreztem, hogy felrobbanok. Nyugtalan is voltam. Ebben a percben képes lettem volna megfutani egy dühöngő bikát, amennyi indulat volt most bennem.

- Daenerys, drága húgom! - jelent meg mögöttem Aegon, mire nagyot sóhajtottam, és felé fordultam.

- Bátyám. - biccentettem neki, majd egy mosolyt erőltettem az arcomra. - Mi járatban itt az Isten erdőben?

- Megláttalak egyedül álldogálni, és megfordult a fejemben, hogy mi volna, ha csatlakoznék hozzád. - lépkedett közelebb, de nekem ez valahogy fura volt. A mozgása, a beszéde... biztos akar valamit, hiszen csak úgy nem keresne fel - főleg, hogy Aegon nem nagyon hagyja el a várat, még ide az udvarba sem jön ki.

- Mondd el, hogy mit akarsz. - vontam fel a szemöldököm, és csípőre tettem a kezem.

- Miért gondolod azt, hogy akarok valamit, hugicám? - tárta szét a karját. - Na jó, lehet mégis akarok... - ismerte be, mire megcsóváltam a fejem.

- Akkor nyögd ki végre. - topogtam türelmetlenül.

- Hallottam hírét, hogy összeházasodsz a szeretett bátyáddal - illetve az öcsémmel. Milyen nagyszerű lesz, nemigaz? - karolta át a vállam.

- Ezt honnan veszed? - ráncoltam össze a szemöldököm. - Ki mondta el neked?

- Ugyan, én mindent tudok. - vonta meg a vállát büszkén. - Igazából Aemond mondta.

- Elmondta neked? Pont neked? - kérdeztem hitetlenkedve.

- Most miért? A bátyja vagyok, ahogy neked is. Te is elmondhatnál nekem dolgokat, mint ő. - kacsintott, mire én a "nem mondod komolyan" nézésemmel néztem rá.

- Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye? - szűkítettem össze a szemeimet. - Vagy talán részeg vagy? - hajoltam közel az arcához, és beleszippantottam egy mélyet a levegőbe. - Nem érzem rajtad az alkohol szagát.

- Leszokóban vagyok. - bólogatott, én pedig elnevettem magam. Aegon és a leszokás, milyen jó vicc. - Most mit nevetsz? Halálosan komolyan mondtam.

- Egy hetet adok neked, amit kibírsz nélküle.

- Meglátod, hogy leszokom és csak alkalmakor fogok inni, de akkor is egy pohárral. - mondta teljes elhatározással.

- Fogadunk? - vontam fel a szemöldököm.

- Fogadnék, de veszítenél. - csóválta a fejét.

- Ezt csak azért mondod, mert nem mersz fogadni velem. - nevettem fel.

- Ez nem igaz. - rázta meg a fejét határozottan. - Akkor fogadjunk.

- Rendben. - bólintottam. - Ha én nyerek, hat napig a szolgám leszel.

- Egy napig. - emelte fel a mutatóujját.

- Négy napig.

- Kettő.

- Három, nincs több alkudozás. - néztem rá szigorúan.

- Akkor legyen három. - egyezett bele. - Én is ugyanezt kérem. Ha én nyerek, akkor te leszel három napig a szolgám.

- Megegyeztünk. - bólintottam rá, majd kezet fogtunk egymással.

Aegonnal sem volt olyan szörnyű a kapcsolatom, csak többet veszekszünk, mint amennyit hülyéskedünk. Szerettünk így alkudozni is, bár eddig a legtöbb esetben én nyertem. Viszont most olyan nagy elszántsággal mondta azt, hogy leszokik, lehet mégis veszíteni fogok. De Aegont én képtelen lennék elképzelni, hogy ő valaha is leszokik az italról, amilyen iszákos már egy ideje. Most reménykednem kell, hogy nekem legyen igazam, mert nekem semmi kedvem három napig kinyalni a seggét. Jajj istenem, mire vállalkoztam...