Daenerys

Négy napja vagyok úton. Óvárosba akartam menni, de rájöttem, hogy az túl nyilvánvaló lett volna és ott kezdtek volna keresni. Direkt nem akarom, hogy megtaláljanak, ugyanis szeretném egyedül megoldani a dolgokat. Bár ezekben a napokban sokat voltam rosszul, hánytam is és eléggé szédültem, így nem tudom, hogy mennyire fogom tudni végrehajtani azt, amit kiterveltem. Tudtam - legalábbis sejtettem - az okát, hogy miért van ez a sok rosszullét, hiszen egy párszor voltam együtt Aemonddal és már el is telt annyi idő, hogy terhes legyek. Csakhogy ez most nagyon rosszkor jött, mert ha olyan helyzetbe kerülök, akkor elveszthetem megint a babámat, ami hatalmas fájdalom lenne újból. Ezt pedig nagyon nem szeretném. Viszont meg akarom azt csinálni, amit kiterveltem, ugyanis elrepülök Sárkánykőre. Daemon lányai, Baela és Rhaena ott vannak, de ők nem jelentenek nagy problémát. A lányok közül egyedül csak Baelának van sárkánya, Holdtáncos, de ő még fiatal és kisebb Drogonnál, szóval simán legyőzhető. Rhaenát valószínű, hogy megölöm, mert mikor majd Baelával harcolok, reménykedem benne, meghal a sárkányával együtt.

Meg kellett állnom újból pihenni, mert majdnem leszédültem Drogon hátáról. Szerintem az sem tesz jót, hogy már napok óta nem ettem. Legtöbb esetben olyan helyen szállunk le, ahol csak fű van, esetleg csak egy kevés fa, de ott meg nincs búvóhely. Azért lenne jó, ha erdőben tudnánk leszállni, mert a sok fa miatt el tudnánk bújni és senki arra járónak nem tűnne fel három sárkány. Viszont Drogon, Rhaegal és Viserion nem fértek el a fák között, ez pedig megnehezítette a dolgunkat. De amennyire nem volt búvóhely, annyira nem is volt táplálék. Néha Drogon fogott nyulat, néha egy őzet, de az számára egy harapás volt csak.

- Igazán adhatnál belőle nekem is. - beszéltem Drogonhoz, mintha értené is, amit mondok neki. Amint ezt kimondtam, az őz sehol sem volt. - Így is jó. - sóhajtottam, majd leültem mellé. Aztán megjött Rhaegal és Viserion is, náluk is volt egy-egy állat, ami egy másodperc alatt el is fogyott.

Annyi volt a szerencsém, hogy inni tudtam mit, mert mindig volt valahol egy kis víz forrás, kisebb patak, vagy elrepültünk egy folyó felett, akkor fürdeni is tudtam.
Aludni nem mindig tudtam, mert féltem, hogy bármi érhet, esetleg megtámadhatnak álmomban - a legrosszabb esetben megölnek. Hiába volt itt mellettem három sárkány, akik bármi áron megvédenének, azért legbelül mégis éreztem a félelmet.

Miután úgy éreztem, hogy eléggé kipihentem magam, sárkányhátra ültem és újra útnak indultam Sárkánykő felé. Mielőtt bárki megkérdezné, átgondoltam-e ezt, a válaszom egy határozott nem. Tudom-e azt, hogy rosszul is elsülhet ez az egész? Igen, tudom. Hogy ennek ellenére is végig akarom csinálni? Igen. Sosem csináltam olyat, hogy amit kiterveltem, azt ne hajtottam volna végre, mert nem az a fajta ember vagyok. Minden tervet elszántan hajtottam végre, mert hittem magamban, ami a legfontosabb ilyenkor. Igazából nem csak ilyenkor, hanem az egész életben fontos, hogy az ember higgyen magában.

❀❁❀

Amikor megláttam, hogy Sárkánykő vára lassan teljesen kirajzolódik előttem, a gyomrom görcsbe rándult. Most fogtam fel, hogy mégis mit akarok tenni. Nem a haláltól féltem, szó sem volt ilyenről... csak a tudat, hogy itt hagyhatom Aemondot, Aegont, Helaenát, Daeront és a kedvenc unokatestvéreimet, akiket annyira szeretek. Itt kell hagynom anyámat, aki annyi mindent tett értem, hogy boldog legyek, akire mindig számíthattam. De ezt mégis értük teszem, hogy boldog életünk lehessen, ne kelljen többet szenvedniük. Ha pedig ezért az életemmel kell fizetnem, akkor azzal fizetek.

Végül megérkeztem a célponthoz. Kétszer körbe repültem Sárkánykő épületét, majd leszálltam a tetejére. Aztán nem sokkal később megláttam egy sárkányt felreppenni, mire én azonnal utána indultam. Viserion és Rhaegal a vár tetején maradtak, mivel nem akartam a segítségüket, így jobbnak láttam, ha inkább Sárkánykőt őrizik.
Már nagyon közel voltam Holdtáncoshoz, csakhogy ő kisebbsége miatt fürgébb volt, mint Drogon. Bár az én sárkányom sem volt sokkal lassabb, mert hamar utolértük őket és már csak egy kevés kellett, hogy Drogon ráharaphasson Holdtáncos farkára. Ez meg is történt, amire a fiatalabb sárkány felüvöltött, mikor az enyém rántott rajta egyet. Baela fordított egyet sárkányán, mire a két fenevad összetalálkozott a levegőben és tépni, marcangolni kezdték egymást. Holdtáncos belemélyesztette karmait Drogon hasába, miközben a nyaka után kapott, csakhogy a sárkányom addigra ráharapott a szárnyára és félig leszakította azt. A zöld bestia úgy harapta meg Drogont, hogy majdnem engem is bekapott vele, csakhogy az Istenek velem voltak és nem engedték. Ezt az alkalmat pedig ki is használtam, hogy a fenevad ilyen közel van hozzám, elővettem a tőrömet, és beleszúrtam Holdtáncos sárgán virító szemébe. Erre el is engedte, Drogont, aki egyből odakapott a félig megvakult sárkány nyakára, miközben zuhanni kezdtünk. A talaj egyre gyorsabban közeledett, így megint csak az Istenekre bízhatom az életemet.

Végül a földbe csapódtunk. Holdtáncos ért először földet lovasával, azután pedig én és Drogon, aki ráesett a zöld bestiára, így a nyaka el is tört. Annyi volt a szerencsém megint, hogy láncok voltak kötve a Drogon nyergéhez, így nem estem le, hanem a sárkányon maradtam. Akkor lett volna baj, ha a sárkányom ér előbb földet, Holdtáncos pedig rám esik (a másik, ha Drogon háttal csapódik bele a földbe). Viszont mondhatni, hogy kisebb karcolásokkal megúsztam, míg azon imádkozom, hogy Baela nem járt ilyen szerencsével.

Kicsatoltam a láncaimat, majd lecsúsztam a sárkányom hátáról. Végig simítottam a nyakán, ahol a sebekből szivárgott a sötét vörös, forró vér. Sajnáltam Drogont, de csodálatosan harcolt, ezért pedig nagyon büszke és hálás is vagyok. Azután megnéztem a holtan fekvő Holdtáncost, aki alatt megláttam Baela holttestét is. Nagy nehezen megpróbáltam kiszedni alóla, de nem jártam sikerrel. De aztán Drogon feljebb emelte a holt sárkányt, én pedig gyorsan kihúztam a lány összetört testét. Egy megkönnyebbült sóhajt engedtem el, miközben ezer imát elmondtam magamban, hogy megköszönjem azt, amiért életben maradtam. Aztán a kardommal levágtam Baela fejét, majd beleraktam a tarisznyámba, amit a vállamra vettem.

- Viserion, Rhaegal! - kiáltottam, mire a két másik sárkányom is ide repült. - Se rest iksos aōhon (a többi a tiétek).

Bementem a várba, amit üresnek találtam. Kell lennie itt másoknak is, hiszen Rhaenyra nem vihette magával az egész vár lakóját. Se őrök, se mesterek, se szolgálók, de főleg Rhaena nincs itt. Ha kell, az egész épületet átkutatom érte, de akkor is megkeresem. Ráadásul még jobb dolgot találtam ki a halálnál... darabokban fogom elküldeni Daemon bácsikámnak szeretett lányát.

Lassan nyitottam be az ötödik szobába, amit már átnézni készülök, miközben szorosan magam mellett tartottam a tőrömet. Belöktem az ajtót, ami egy hatalmas csattanással csapódott be, mire egy sikoltás hallatszott fel. Elmosolyodtam, és a hang irányába indultam lassú léptekkel. Megálltam a szekrény előtt, majd hirtelen kirántottam annak ajtaját, benne pedig ott kuporgott Rhaena Targaryen.

- Kérlek, ne bánts! - nézett rám könnyes szemekkel.

- Egyenlőre nem foglak. - ragadtam meg a ruháját, és kirángattam a szekrényből a lányt. - Most együtt fogunk ajándékot küldeni Királyvárba az én szeretett bácsikámhoz.

Kikötöttem Rhaenát a kezénél és a lábánál két oszlophoz, így mozogni sem tudott. A lány elárulta, hogy Rhaenyra maga után hívatta a testőrségének összes tagját, akik megvédik őt Királyvárban. Én ezt ostobaságnak tartottam, mert a helyében hagytam volna itt egy párat, akik vigyáznak Sárkánykőre és a két lányra.
Viszont a mestereket és a szolgálókat is megtaláltam, mert Rhaena elmondta, hogy hol rejtőzködnek. Mivel mindegyikük élni akart, így átpártoltak hozzám és most engem szolgálnak itt Sárkánykőn.

- Hírvivő sincs itt, aki átadná édesapádnak az ajándékomat? - kérdeztem Rhaenát, miközben ledobtam a tarisznyát a festett asztalra.

- Nincs, mondtam. Csak mi ketten vagyunk Baelával... - kezdte, majd hirtelen elakadt. - Ő hol van?

- Szeretnéd látni? - mosolyodtam el halványan, majd kinyitottam a táska száját és kivettem belőle a testvére fejét. Rhaena felsikított, amikor meglátta Baela fejét, majd zokogni kezdett.

- Ne! Miért vagy ilyen szívtelen? Semmit nem ártott neked! - üvöltötte, míg én visszaraktam a testrészt a tarisznyába.

- Atyád az oka, hogy elvesztettem a gyermekemet, aki semmit nem ártott neki, most én is elveszem az övét. Meglátjuk, mit fog hozzá szólni. - nevettem, amikor kinyítodott az ajtó és egy olyan személy lépett be rajta, akire egyáltalán nem számítottam. - Aegon?

- Daenerys... - nézett rám a bátyám is meglepetten, majd egyszerre egymás felé kezdtünk szaladni. Szorosan öleltük egymást, mintha most lenne utoljára. Istenem, annyira hiányzott.

- Istenekre, te élsz! - sírtam el majdnem magam, mire Aegon két keze közé vette az arcom.

- Van még itt más is. - lépett el előlem, amikor megláttam a nővérem és Jaehaerát, viszont a fiúk nem voltak itt.

- Nővérem, Jaehaera! - szaladtam oda hozzájuk, és őket is szoros ölelésbe zártam. - Jaehaerys és Maelor? - kérdeztem, mire Helaena sírva fakadt.

- Daeny, Jaehaerys és Maelor nem élték túl az utat... - lépett ide hozzánk, mire bennem az ütő is megállt. Az unokaöcséim meghaltak... Olyanok voltak, mintha a fiaim lettek volna és most már ők sincsenek.

Elléptem a testvéreim mellől, és egy hirtelen kardcsapással levágtam Rhaena fejét is, majd sírva összerogytam a földön. Alysnek igaza volt, a Baelával való harcot megnyertem, de súlyos árakat fizettem érte. Csakhogy ezzel nem csak én, hanem a bátyám és a nővérem is, mert az ő gyerekeik voltak, míg én csak úgy szerettem őket. Emlékszem, ők mindig próbáltak a kedvemben járni, ha nem voltam jól - főleg akkor, mikor elvesztettem a kisbabámat -, most pedig a három tervérből csak egy maradt.
Jaehaera, aki nem rég töltötte a hét éves kort, most már csak egyedül fogja ünnepelni születése napját.

Le merem fogadni, hogy ez is Daemon műve, ő öleti meg hidegvérrel a gyerekeket. Rhaenyra alattomos, semmirekellő szajha, viszont gyerekeket nem ölne, de mással sem végeztetné el. Daemon megkapja két lánya fejét, meglátjuk, hogy neki mennyire fog tetszeni.