Voltam egyet repülni az éj leple alatt, kicsit körül néztem, hogy van-e valami, ami akadályozhatna minket másnap az utunk folytatásában. Semmi érdekeset nem láttam, így hamar visszarepültem a táborunkhoz. Ezután sem tudtam aludni, pedig egy jó repülés után mindig sikerül elaludnom. Régen is ezt csináltam, amikor nem tudtam aludni, akkor mindig elmentem egy körre és az mindig megoldotta ezt a problémát. Csakhogy ezentúl ez nem így volt... Lehet, hogy a nyugtalanság az oka, mert testileg nagyon fáradt vagyok, hiszen egész nap csak megyünk és megyünk, de még így sem sikerül megszunnyadnom egy percre sem.. Ezért kint álltam az egyik fa alatt, és a törzsének támaszkodtam, miközben az őröket figyeltem, akik oda-vissza sétálgattak.

- Miért nem pihensz le? - jött ide Aemond, majd ő is a fa törzsének vetette a hátát.

- Nem tudok aludni. - ráztam meg a fejem. - A sok gondolat nem hagy. - nevettem fel a saját kínomon.

- Akkor nem vagy egyedül. - lökött vállba, mire gyilkos pillantásokkal jutalmaztam.

- Te engem ne lökdöss, nem vagyok olyan kedvemben. - néztem rá mérgesen, csak egy gond volt... nem voltam mérges.

- Jól van, csak kedvet akartam verni beléd. - emelte fel védekezően a kezeit. - Nem kell egyből leharapni a fejem, asszony!

- Jajj, az Istenekre mondom, miért szeretlek ennyire? - öleltem meg szorosan. A félszemű fiú is átölelt, majd jó erősen megszorított úgy, hogy még a levegőt is kinyomta belőlem.

- Ha tudnád, hogy én mennyire szeretlek! Nincs olyan szó az egész világon, amivel ki lehetne fejezni ezt az érzést, amit irántad érzek! - vette a keze közé az arcom, majd egy csókot adott ajkaimra. Ahogy belenéztem a szemébe és elmélyültem benne, valóban látszott benne az a sok érzelem, ami tényleg elmondhatatlan volt.

- De nálam nem jobban! - ráztam meg a fejem.

- Ó, dehogyisnem! - puszilta meg az orrom hegyét, miközben elégedetten vigyorgott.

- Inkább nem állok neki erről veszekedni. - sóhajtottam gondterhelten, majd egy nagyot ásítottam.

- Gyere, feküdjünk le aludni most már. Holnap szintén fárasztó napnak nézünk elébe. - kapott fel a karjaiba hirtelen, amire egy kicsit felsikoltottam, ugyanis nem számítottam rá.

Királyvár

Nem nagyon volt másképp az, amit Daario mondott éjszaka a tábortűznél. Rhaenyra Targaryen amikor megtudta, hogy Aemond és Daenerys elhagyták Királyvárat és magukkal vitték sárkányaikat, a fekete királynő már célba is vette a várost. Felült Syrax hátára, és indult is, hogy minél hamarabb kezébe vehesse ott az uralmat. Királyvár népe amikor meglátták a sárkányt, tudták, hogy itt már nincs menekvés. A város védtelen maradt, csak Aegon király Sunfyre-je és Helaena királyné Dreamfyre-je maradt, meg Jaehaerys, Jaehaera és Maelor sárkányfiókája. Viszont Aegonnak arra nem maradt ideje, hogy a Sárkányveremhez menjen és harcba vezethesse sárkányát, mert már Syrax és Caraxes is megérkeztek, hátán a lovasaikkal.

Alicent, az özvegy királyné a Maegor erődjéből figyelte, ahogy Rhaenyra beveszi a várost. Tehetetlen volt... Nem volt harcos, se sárkánylovas, csak egy anya és egy özvegy asszony, aki mindennél jobban szerette a gyerekeit és aggódott értük. Viszont itt a szeretet és az aggodalom nem segített Királyvár helyzetén. Amikor a Vérfajzat megjelent az égen, ő már tudta, hogy ez csak egy csapda volt, amibe Daenerys és Aemond szépen belesétáltak és most nincsenek itt, akiktől Rhaenyra tartott volna. Sőt, meglehetősen messze voltak Királyvártól, ami nyilvánvaló, hogy a tervük kis része volt.

Az özvegy királyné fia és lánya keresésére indult, de sehol nem találta őket. Átkereste a hálószobájukat, a gyerekek szobáját, minden egyes kis zeget-zugot, de sehol nem találta őket. Itt el is kapta az aggodalom és a félelem, attól kezdett tartani, hogy a fekete királynő már megtalálta és elfogta őket. Alicent berontott a trónterembe, viszont ott csak Rhaenyra Targaryent találta, ahogy a Vastrónon ül. Mellette ott állt hitvese, Daemon, és együtt figyelték, ahogy Alicent végig csörtet a teremben.

- Hol van a fiam? Hová vitetted őket? - Alicent özvegy királyné már rárontott volna mostohalányára, csak annak őrei lefogták őt.

- Nem vitettem sehová a trónbitorlót... Viszont pont ezt akartam én is kérdezni tőled. Nem kell megjátszanod magad, hogy nem tudod merre van a féltestvérem, hogy félrevezess. - köpködte Rhaenyra a szavakat, mire Alicent szemében könnyek gyűltek.

- Honnan tudjam, hogy nem te akarsz félrevezetni? - húzta ki magát az asszony. A szajha királynő felnevetett erre a kérdésre, majd hirtelen elkomolyodott.

- Ha elfogtam volna, már a szemed előtt csapattam volna le a fejét. - felelte gonoszan. - Viszont előtte lehetőséget kínálok fel neki, ahogy most neked is fogok: behódolsz vagy meghalsz.

- Hát legyen... - lépett egy lépést közelebb Alicent. - A vár a tiéd, hercegnő. Az egerek cincoghatnak, ha nincs itthon a macska, de Aemond fiam és Daenerys visszatérnek majd, tűzzel és vérrel fogják visszavenni a várost. - azzal mostohalánya kezébe nyomta a vár kulcsait, majd térdet hajtott előtte.

A fekete királynő parancsára lefogták az özvegy királynét, mire ő meglepődött ezen, és minden erejével azon volt, hogy Rhaenyra őrei szorításából kiszabaduljon. A sötét cellák helyett Alicentet a szobájába dobták, csuklójára és bokájára pedig láncot vertek.

Amíg Rhaenyra Targaryen a királyváriakkal volt elfoglalva - közben már kiaadta a parancsot féltestvére keresésére -, addig II. Aegon feleségével és gyerekeivel együtt Dongalábú Larys Strong segítségével megszökik a városból. A gyerekekért külön-külön lovag volt felelős, kiknek feladata az volt, hogy biztonságban eljuttassák őket Sárkánykőre. Aegont egy halászhajóra rejtették, aki szintén oda tart, ahová Jaehaerys, Jaehaera és Maelor. Mivel Sárkánykő kezd megürülni, így senki nem fog arra számítani, hogy Aegon király pont oda fog menekülni. Ugyanis Rhaenyra fiait egy hajó szállítja Királyvárba, Jacaerys herceg pedig sárkányháton repül édesanyjához. Sárkánykőn egyedül Baela és Rhaena maradt, Daemon és Laena úrnő gyermekei, de tulajdonképpen ők nem igazán jelentettek nagy veszélyt Aegon király számára.

- Sárkánykőn találkozunk, kedvesem! - búcsúzkodott Aegon feleségétől, Helaenától. Hosszas csókot adott a lány ajkaira, majd felszállt a hajóra. Helaena királyné egy pár pillanatig könnyes szemmel figyelte a távolodó halászhajót, de ő sem húzhatta sokáig az időt, így ő is felszállt egy másikra.