4.

Feketét öltöttünk és hajóra szálltunk, hogy Hullámtörőre utazzunk Laena úrnő temetésére. Az egész reggelt az anyámmal való veszekedéssel töltöttem, hogy én mennyire nem akarok odamenni. Ezért megsértődtem édesanyámra, így az egész hajóút alatt nem szóltam hozzá, inkább néztem a végtelen óceánt és a felettünk repülő sárkányainkat.

Amikor Hullámtörőre érünk, be kell valljam, hogy szerintem az egész Valyria korában nem volt itt ennyi sárkány, mint most. Sárkányok voltak sárkányok hátán, élén a világ legnagyobb sárkányával, Vhagarral. A hatalmas bestia egyből felkeltette Aemond érdeklődését, amikor meglátta, nem tudta a szemét levenni róla.

Miután az emberek egytől egyig összegyűltek, megkezdődhetett a temetés. A koporsó kőből volt, amibe egy női alak volt belevésve, és azt húzták bele a tengerbe. Mivel a Velaryon-ház a tengert uralta - míg a Targaryenek a sárkányokat -, ők is a szokásuk szerint temették el a holtakat. A Velaryonok a tenger mélyére süllyesztették a koporsót, mi Targaryenek pedig máglyán égettük el a holttesteket. Milyen érdekes, hogy ahány ház van, mindegyiknek más-más szokása van, mindegyiknek megvan a maga különlegessége.

A szertartás nemes valyr nyelven szólt, amit Ser Vaemond Velaryon tartott, Corlys Velaryon, a Tengeri Kígyó testvére.

- Ma csatlakozunk a Tenger Székhelyéhez, hogy a Velaryon-házból származó Laena úrnőt az örök vizekre bízzuk, a Merling Király uralmára, ahol minden eljövendő napon az őrzi őt. Miközben utolsó útjára indul a tengerre, Laena úrnő két igazszülött lányát hagyja a parton. Bár anyjuk nem tér vissza útjáról, mindannyian vérrel összekötve maradnak. Sóval teli a Velaryon vér. Sűrű vér. Igazi vér. Soha nem híguló. - mondta Ser Vaemond, amíg Daemon el nem nevette magát. Mégis hogy tudott egy temetés alatt nevetni? Ez borzalmas...

- Kedves unokahúgom. - folytatta Vaemond. - A szelek legyenek olyan erősek, mint a tartásod, a tengereid oly nyugodtak, mint a lelked, és hálóid legyenek oly duzzadók, mint a szíved. A tengerből jöttünk és a tengerben térünk meg. - amikor befejezte, a koporsót beleeresztették a vízbe.

Ezt egy pár perc csend követte, nekem pedig volt alkalmam végig nézni a társaságon. Akiket egyből kiszúrtam, az Jace és Luke voltak. Ott álltak Rhaenyra előtt, miközben lehajtották fejüket. Láttam Baelát és Rhaenát, ahogy nagyanyjukhoz bújva sírnak. Szegény lányokat sajnálom, borzalmas lehet egy édesanyát elveszíteni. Én képtelen lennék elviselni azt, ha anyámat el kéne veszítenem...

Azután mindannyian összegyűltünk egy kis szabadtéri helyiségben, ahol beszélgethettünk a másikkal, a felnőttek bort ihattak - természetesen Aegon is kiszolgálta magát - és részvétünket nyilváníthattuk Rhaenys hercegnőnek, Corlys nagyúrnak, Daemonnak és Laenornak, meg Laena lányainak, Baelának és Rhaenának. De ahelyett, hogy én odamentem volna valakihez, inkább néztem a tengert vagy Aemond társaságában voltam.

❀❁❀

Elérkezett lassan az este. Az éjszakát itt töltjük Hullámtörőn, holnap pedig korán reggel indulunk vissza Királyvárba. Kerestem Aemondot, mivel nem akartam egyedül aludni, de őt nem találtam sehol, egyedül csak az iszákos bátyámat, aki a lépcsőn ücsörögve, a poharába temetkezett.

- Aegon, kellj már fel a földről az istenért! - próbáltam megrázni a vállainál fogva, de annyit értem el vele, hogy majdnem lehányta a ruhám. Aztán megjelent a nagyapám, aki megfogta Aegon ruháját, és felrángatta a földről.

- Nagyapa? - lepődött meg a bátyám, majd nagyapára nehezedve, megpróbált felsétálni a lépcsőn. Én mi mást tudtam volna tenni, mint követni őket.

Nem tudtam elaludni. Itt nem éreztem otthon magam, ez nem a saját ágyam, nem a saját szobám volt, így képtelen voltam elaludni. Ha Aemond itt lett volna mellettem, akkor nem lettem volna egyedül és talán úgy el tudtam volna aludni. Csak az a kérdés, hogy az a fiú hol lehet, mert ő úgy felszívódott, mintha elnyelte volna a föld.

A bagoly órája lehetett, amikor hangzavar ütötte meg a fülemet. Már kezdtem volna megszunnyadni, amikor kiabálásokat nem hallottam, amire visszariadtam. Átöltöztem hálóruhából napi ruhába, majd gyorsan kiszaladtam a szobából, hogy megnézzem mi történik.

Viszont amikor megláttam, hogy honnan ered a hang forrása, még a lélegzetem is elállt. Jace, Luke, Baela és Rhaena egyszerre ütötték Aemondot, én pedig mi mást tudtam volna tenni, mint közbeavatkozni. Én leszedtem a két lányt a hajuknál fogva, miközben Aemond lerúgta magáról Jace-t, Luke-nak pedig elkapta a nyakát. A bátyám felkapott egy követ a földről, és a magasba emelte, mire nekem elkerekedtek a szemeim.

- Lángok közt, sikoltozva múlsz ki, mint az apád, fattyak. - mondta mérgesen, fogvicsorgatva Aemond.

- Az apám még mindig él. - sírt Lucerys.

- Nem tudja, igaz? Erős nagyúr. - fintorgott a bátyám, mire Jacaerys kést rántott elő.

Aemond elengedte Luke-ot, és megindult Jace felé, hogy elvegye tőle a kést, csakhogy a barna hajú fiú majdnem megsebesítette vele a bátyámat, de Aemondnak éppen sikerült kikerülnie, és a kővel leütötte Jace-t. Aemond újra a magasba emelte a követ, majd rám nézett, én pedig megráztam a fejem, hogy ne tegyen olyat, amiből később baja lehet. De ez a kis elpillantás pont elég volt ahhoz, hogy Jace visszavághasson. A fiú homokot dobott Aemond arcába, aki odakapta a szeméhez a kezét, de amikor visszafordult volna az unokaöcséim felé, Luke a késsel belevágott Aemond arcába úgy, hogy pont a bal szemét találta el.

- Aemond! - sikoltottam fel, a lányokat egyből elengedtem, és odarohantam a sebesült fiúhoz, aki összerogyott a földön, az ujjai között pedig folyt a vér, ahogy a szemére szorította a kezét. - Segítség! - kiabáltam, mire megjelentek az őrök.

- Álljatok fel! Menj onnan! - kiabált rám Ser Harrold, majd letérdelt Aemond mellé. - Hercegem... Hercegem, hadd nézzem. - fordította magával szembe a bátyámat, aki elvette a kezét a szeme elő, mire én a számra szorítottam a kezem, hogy ne sikítsak.

Bevezettük Aemondot a csarnokba, és értesítettünk mindenkit - elsősorban a mestert. Anyám teljesen elfehéredett, amikor meglátta Aemondot, és sírva fakadt. Atyám sem volt elragadtatva, meglehetősen fel volt háborodva.

- Hogy hagyhattátok, hogy ilyesmi megtörténjen? Válaszokat akarok! - követelte atyám, a király.

- Már ágyban kellett volna lenniük, királyom. - magyarázkodott Ser Harrold.

- Ki őrködött? - kérdezte atyám.

- A saját unokatestvérei támadtak rá, fenség. - mondta Ser Criston.

- Megesküdtetek, hogy mindentől megóvjátok a véremet! - kiabált a király.

- Nagyon sajnálom, fenség! - hajtotta le a fejét Ser Harrold.

- A testőrségnek sosem kellett mástól megvédenie... - kezdett bele Ser Criston.

- Miféle válasz ez? - kiabált rá atyám.

- Begyógyul, nemigaz, mester? - kérdezte aggodalmaskodva anyám, mire én rákaptam a tekintetem a férfira, aki varrta össze Aemond vágását az arcán.

- A hús begyógyul, de a szem odalett, felség. - közölte a rossz hírt a mester, mire nekem és anyámnak újból könnyek gyűltek a szemünkbe.

- Hol voltál? - fordult anyám Aegonhoz.

- Én? - kérdezett vissza a legidősebb bátyám, mire anyám felpofozta. - Ezt miért kaptam?

- Ez eltörpül amellett, amit az öcséd szenvedett, amíg te a pohárba temetkeztél, te bolond! - rángatta meg anyám Aegon ruháját, amikor kinyitódott az ajtó, és megláttuk lesietni a lépcsőn Corlys nagyurat és Rhaenys hercegnőt. Aztán egy másik ajtó nyitódás, és belépett rajta Rhaenyra és Daemon.

- Ki tette ezt? - kérdezte Rhaenyra felháborodva, miután meglátta fiai arcát.

- Ők támadtak meg! - mondta Aemond.

- Nem, ő Baelát! - vágott vissza Jace, mire mindenki veszekedni kezdett.

- Elég! - szólt atyám, de nem lett csend. - Elég! Csöndet! - kiabálta, mire végre mindenki elhallgatott.

- Aemond, ki fogom deríteni, hogy mi történt. - sétált oda atyám a fiúhoz. - Tehát...

- Mi mást kéne még hallanod? Megvakították és az ő fia a felelős! - szólt közbe anyám.

- Sajnálatos baleset történt. - mondta higgadtan Rhaenyra.

- Baleset? Lucerys hercegnél kés volt, azzal támadott. Meg akarta ölni. - hitetlenkedett anyám.

- Az én fiaimat támadták meg. Kénytelenek voltak védekezni. - kelt Rhaenyra Jace és Luke védelmére. - Alattomos sértéseket vágtak a fejükhöz.

- Milyen sértéseket? - kérdezte atyám.

- Nyíltan megkérdőjelezték a fiaim törvényes származását. - mondta Rhaenyra, mire azt hittem arcba köpöm.

- Fattyaknak nevezett. - mondta ki a konkrétat Jace.

- A fiaim követnek engem az öröklési rangsorban, felség. Ez szörnyű felségárulás. Aemond herceget alaposan ki kell faggatni, hogy honnan hallott e rágalmakat. - jelentette ki Rhaenyra, mire anyám arcára kiült egy hitetlen kifejezés, mintha rosszul hallott volna.

- Egy sértés miatt? A fiam megvakult a fél szemére. - mutatott anyám Aemondra.

- Áruld el, fiam, ki hazudta ezt neked? - kérdezte atyám a fiút, aki egy darabig csak hallgatott.

- Aegon mondta. - mondta ki végül, mire a legidősebb bátyám arcán megjelent a meglepettség.

- És te hol hallottad ezt a koholmányt? - fordult atyám Aegon felé.

- Tudjuk, atyám. Mindenki tudja. Csak nézz rájuk. - mondta a bátyám.

- Hagyjátok már abba végre a viszálykodást! Egy család vagyunk! Kérjetek bocsánatot egymástól! - parancsolta.

- Ez nem elegendő! - rázta meg a fejét anyám. - Aemond életre szóló sebet kapott, királyom. A jószándék nem gyógyítja meg!

- Tudom, Alicent. - bólintott a király. - De a szemét nem adhatom vissza...

- Nem, mert kiszúrták. Fizessék meg az adósságukat... Vakítsuk meg a fél szemére a fiát.

- Drága feleségem...

- De hát a fiad, Viserys. A véred. - mondta elkeseredve.

- Ne hagyd, hogy az indulatod befolyásolja a döntésedet. - mondta higgadtan atyám.

- Ha a király nem tesz igazságot, megteszem én... Ser Criston, hozd ide nekem Lucerys herceg szemét! - jelentette ki anyám.

- Alicent...

- Eldöntheti melyiket tartja meg, a fiamnak ez sem adatott meg.

- Maradj, ahol vagy! - szólt atyám a lovagnak.

- Felesküdtél rám! - kiabálta el magát anyám.

- Alicent, ezt az ügyet végleg lezártuk. - zárta le a témát a király. - Tudja meg mindenki, annak, aki megkérdőjelezi Rhaenyra hercegnő fiaink származását, kitépetem a nyelvét!

Anyám egy darabig maga elé meredt, de aztán hirtelen kihúzta atyám tőrét a tokjából, és megindult Rhaenyráék felé, mire Lucerys felsikított, Rhaenyra pedig lefogta anyámat, miközben megpróbálta visszatartani a pengét tartó kezét. Egy darabig dulakodtak, de aztán anyám elrántotta a kezét, így megvágta Rhaenyra karját.

- Ne sajnálj engem, anyám. - lépett elő Aemond, mire én meglepetten néztem utána. - Ez tisztességes csere. Elvesztettem egy szemet... de nyertem egy sárkányt.

Amint feljött a nap, már hajóra is szálltunk, hogy visszamenjünk Királyvárba. Ezt az éjszakát soha nem fogjuk elfelejteni, de főleg Aemond nem. Valóban Aemond megszerezte nekünk Vhagart, de én szerintem egy szem többet ér egy sárkánynál. Aemondnak lehetett volna sárkánya akkor is, ha visszamentünk volna Királyvárba, nem értem, hogy miért pont a hatalmas bestiát kellett választania. Erre most azzal a csodálatos szemével fizetett, ami sosem lesz neki másik.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top