Eltelt egy hét, de nem mentem vissza a tengerre, hogy újból megritkítsam a Velaryon flottát. Anyám kérésére itthon maradtam, és vigyáztam Helaena gyerekeire - egyben a nővéremre is - és anyára.
Ha nem volt semmi gond, akkor Aemondnak, Aegonnak és Ser Cristonnak is hamarosan vissza kell érniük. Rengeteget imádkozok értük, pedig én sem sűrűn teszek ilyet - én sem vagyok igazán vallásos, mint Aemond, aki egyáltalán nem az, de azért az ilyen helyzetekben szoktam imádkozni.

Egyszer csak hatalmas hangzavarra lettünk figyelmesek, ami a városból jött. Érdeklődve figyeltük Helaenával a vár ablakából, amikor kinyitódtak a Vörös Torony kapui. Aegon lovagolt legelől, Ser Criston és Aemond egymás mellett lovagoltak a király mögött, mögöttük pedig egy kocsit húzott két ló, amin egy hatalmas, vörös sárkányfej foglalata el a helyét. Ekkor árnyékba burkolódzott az egész udvar, ugyanis felettünk repül el Vhagar, mögötte pedig Sunfyre.
Hatalmas sebességgel rohantam ki a szobából, le a lépcsőn, majd ki az udvarra. Aemond éppen akkor szállt le a lováról, amikor rávetettem magam. Szorosan öleltük egymást, majd egy hosszas csókot nyomtunk a másik ajkára.

- Istenek, végre itthon vagy! - vettem kezem közé az arcát, ő pedig ugyanígy tett.

- Végre... - simított végig újból és újból az arcomon.

- Minden rendben volt? - kérdeztem sürgősen.

- Minden úgy volt, ahogy elterveztük. Rhaenys bekapta a csalit, amint látod. - felelte elégedetten a félszemű fiú, miközben a sárkány fejre mutatott.

- Senkinek nem esett baja? A dothrakiak és Daario? - néztem körül, de őket nem láttam.

- Jól vannak, csak ők máshol rakják le a lovaikat, megnyugodhatsz. - csókolt homlokon, mire megkönnyebbülten kifújtam a levegőt.

- Annyira örülök, hogy végre itt vagy... itt vagy velem. - bújtam hozzá, mire ő körém fonta a karjait, az arcát pedig a fejem tetejéhez nyomta.

- Hugicám, engem nem is üdvözölsz? - tárta szét a karját Aegon.

- Dehogynem, bátyám. - szaladtam felé kitárt karokkal, majd őt is szorosan megöleltem. - Örülök, hogy nincsen bajotok.

- Rhaenys Targaryen halott, Alkonyvölgy lángokban Vhagarnak és Aemondnak köszönhetően, Varjúpihenő ura pedig behódolt nekem egy pár nemes úrral együtt. - mesélte Aegon, büszkén nézve öccsére és a többi katonára. - Az, hogy ilyen sokan voltunk, nem is vesztettünk sok embert.

- Ez fantasztikus! - ugráltam, majd amikor Aemond is odajött kettőnkhöz, egyszerre öleltem őket magamhoz. - Nagyon szeretlek titeket, bátyuskáim!

- Mi is téged! - mondták egyszerre, mire elnevettük magunkat mindannyian.

Hatalmas lakomát tartottunk erre a győzelemre. Lehet, hogy egy kicsit elhamarkodjuk ezt az egészet, de itt leginkább azt ünnepeljük, mindenki megúszta, esetleg csak egy kisebb karcolást szerzett magának.

- Emelem poharam a két bátyámra - a királyra és férjemre -, Ser Cristonra és Daariora, akik lehetővé tették, hogy Rhaenyra hatalma meginogjon! Na meg persze a dothraki, a Hightower és a királyvári seregnek, akik férfiként küzdöttek a csatában! - emeltem fel magasba a poharam, mire a többiek is megemelték.

- Én Daenerysre is emelném poharam - állt fel Aemond, megemelve a kupáját. -, aki megritkította a Velaryon flottát. Melyik nő ment volna el a tengerre egyedül, hogy ennyi hajóval megküzdjön? Emeljük mindannyian poharunkat az én bátor feleségemre, a szerelmemre és húgomra!

- Ugyan, azért túlzásba nem kell vinni. - sütöttem le a szemem elpirulva, majd visszanéztem a férjemre.

- Nagyon szeretlek, szerelmem! - tette le a poharát, majd a vállamnál fogva felrántott a székből, és megcsókolt ajkaimon.

- Emeljük poharunkat a szerelmes párra! - kiáltotta el magát Daario, mire mindenki felállt és a kupáját emelte.

- Emeljük poharunkat egymásra! - szólt csendesebben Helaena.

- A feleségemnek igaza van, egymásra emeljük kupáinkat! - karolta át Aegon a nővéremet, és egy hosszú puszit adott a halántékára. - És most szóljon a zene, muzsikusok!

A zenészek elkezdtek játszani, Aemond pedig fel is kért táncolni. Először mulatós muzsikát játszottak, majd szépen lassan átmentek lassú zenére. Férj uram mellkasára hajtva a fejemet dölöngéltünk jobbra-balra, miközben ő átkarolta a derekam, én pedig a nyakába akasztva pihentettem kezeimet.

❀❁❀

Késő este volt már, amikor mindannyian nyugovóra készültünk térni. Szerintem nem igazán maradtunk józanok, ami egy kissé problémát jelenthet a holnapra nézve, de ez majd kiderül. Aemonddal szinte beborultunk a szoba ajtón, végig vihorászva. A lábammal belöktem az ajtót, majd ráültem a fiú derekára, mire ő megfeszült. Kezei automatikusan a csípőmre tapadtak, majd egy lendülettel felült, és megcsókolt. Nekem az első dolgom az volt, hogy levegyem a szemkötőjét, ami a szoba másik felén landolt. A következő pedig a mellényének kicsatolása volt, amire ő is egyből feltűrte a ruhám.

- Fürödj velem! - suttogtam ajkai közé, mire a félszemű fiú beleharapott az alsó ajkamba, amire felsóhajtottam.

- Nem kell kétszer kérned... - azzal felkapott az ölébe.

- Óh ez nem kérés volt, hanem parancs. - vontam fel az egyik szemöldököm.

- Szóval így állunk? - odavitt az ágyhoz, és rádobott, majd fölém támaszkodott.

- Ne most élvezd ki magad, tiszta izzadt vagyok. - próbáltam a mellkasánál eltolni magamtól, de ő teljesen rám volt tapadva. - Fürödjünk le először.

- Ha utána csináljuk, megint leizzadsz. - harapott bele a fülembe. - De egyébként cseppet sem érdekel, hogy izzadsz vagy nem, rólam is ugyanúgy folyik a víz. - csókolt végig a nyakamon.

- Akkor csinálj azt velem, amit akarsz. Ma a tiéd vagyok, nem szólok bele semmibe. - mondtam, Aemond arcára pedig egy elégedett, de perverz vigyor jelent meg.

- Ezt örömmel hallom... - bólintott, majd egy szempillantás alatt lekapta rólam a ruháimat, és fentről lefelé elkezdte csókolgatni a testem.

Éreztem, ahogy a forróság átjárja a testem, ahogy egyre jobban haladt lefelé. Egyre türelmetlenebb lettem, mert nagyon piszkált, hogy nem válhattunk eggyé. Viszont Aemond élvezte, mit hozott ki belőlem, így folytatta. Az ujjaival letért a lüktető, forró pontomhoz, a számat pedig egy hatalmas nyögés hagyta el.

- Nedves vagy, már túlságosan is... ez tetszik. - ekkor végre levette a nadrágját, és újból fölém hajolva teljesen belém csúszott.

Amikor a félszemű fiú mozgatni kezdte a csípőjét, a körmömet belemélyesztettem a hátába, amire fel is mordult. Szorosan fontam köré a lábaimat, majd végig simítottam a hátán, miközben a fejemet hátra vetettem, Aemond pedig az ajkaival egyből rátapadt a nyakamra. Lassan már azon a határon álltam, hogy nem fogom tovább bírni, így ilyenkor megmarkoltam a fejem mellett a párnát. Ő se nagyon bírta már, összeszorította a szemeit és éreztem, hogy teljesen elélvez bennem, miközben hatalmasat sóhajtott, majd még két lökés után lefeküdt mellém, én pedig odabújtam hozzá és szépen lassan mély álomba szenderültünk.

Ahooooy kedves olvasóim... Most már tudom, hogy mire jó az a sok buszozás. Mivel rengeteget utazok nap mint nap, így meg tudtam írni nektek egy részt, hogy azért mégse hagyjalak benneteket anélkül. Örülök, hogy meg tudtam írni ezt, mert ha hiszitek, ha nem, már elvonási tüneteim voltak, hogy nem írhattam. De most végre, végre itt vagyok és innen Romániából küldöm nektek az újabb részt!❤️🇷🇴✨ Legyetek jók és olvassátok sok szeretettel, valamikor még megpróbálok jelentkezni. Pusziii😘🥰