Bekísértem Daariót a Vörös Toronyba - pontosabban a trónterembe, ahol be tudom mutatni a királynak és a többieknek. Mindenki érdeklődve figyelte régi barátom betoppanását, amikor pedig Aegon király elé értünk, mélyen meghajolt.

- Királyom, bemutatom neked régi barátomat, aki sokat segített nekem, amikor távol voltam. Daario Naharis. - mutattam be a bátyámnak őt.

- Felség. - köszönt Daario.

- Üdvözöllek Királyvárban, Daario Naharis. - biccentett neki a király. - Ezek szerint te vagy az, akitől a húgom segítséget kért, de elutasítottad.

- Pontosabban nem én voltam az, aki elutasította, csupán a dothrakiakat nehéz meggyőzni a hajóra szállásra, mert ők félnek vízre szállni. - magyarázta.

- Igen, erről már hallottam. De most mégis itt vagy, ráadásul hadsereggel. - nézett rá komolyan Aegon.

- Daenerys az elejétől kezdve belevéste magát a szívembe, amikor megjelent. - nézett rám Daario, mire mosolyogva bólintottam. Viszont Aemond izmai megfeszültek erre a mondatra. - Fontos számomra, ahogy a többieknek is, ezért is tudtam őket meggyőzni, hogy harcoljanak érte.

- Köszönöm! Soha nem fogom elfelejteni ezt, meg is lesz érte a jutalmatok. - mondta hálásan a király.

- Nem kérünk cserébe semmit. - rázta meg a fejét.

- Ilyenről szó sem lehet. - rázta meg a fejét Aegon király. - Felajánlottátok, hogy harcoltok Királyvárért, ezért pedig fizetség is jár.

- Hát akkor köszönjük nagylelkűségedet, felség! - bólintott régi barátom.

- Nem szeretnélek feltartani tovább. Pihenj le, biztos hosszú és fárasztó utatok volt. Daeny, mutasd meg Daario Naharis szobáját, kérlek. - kérte a bátyám, mire bólintottam, majd elindultam vele a szobája felé.

Hála az Isteneknek, hogy mindenki jól fogadta rég nem látott barátomat. Bár Aemond reakciója egy kissé aggasztott, de remélem semmi komoly. Lehet csak féltékeny, hiszen más férfi sosem mondott még olyat, hogy fontos vagyok a számára, amikor eddig csak neki voltam az. Igazából nincs miért féltékenykednie, hiszen Daario sokkal idősebb nálam, ráadásul kislány voltam még, amikor "beloptam" magam a szívébe.

Vacsoránál ültünk, miközben mindenki elmerült a beszélgetésben. Daario is egy asztalnál ült velünk, Aegon pedig nagyon jól megtalálta vele a közös hangot. Férj uram szúrós szemmel figyelte őt, közben a tányérján a húst vágta, de annyira nézte Daariót, hogy észre sem vette, az ételt már rég elvágta.

- Szerelmem, még a végén elvágod a tányért is. - tettem rá a kezem az ő kézfejére, mire ő rám kapta a tekintetét. - Valami gond van?

- Semmi, kedvesem, csak elbambultam. - tette le a kését, majd összekulcsolta ujjainkat.

- Szóval te vagy Khalessi férje, igaz? - kérdezte Daario Aemondtól, mire a félszemű fiú majdnem összeroppantotta a kézfejemet. - Aki egyben a bátyja is.

- Igen. - felelte hidegen Aemond, miközben a szorítása lassan elengedett.

- Elnézést, ha túlságosan tolakodó lennék, de mi történt a szemeddel? - bökött az ujjával a szemkötőjére. - Így születtél, vagy esetleg baleset?

- Hosszú történet és nem szívesen beszélek róla. - rázta meg a fejét.

- Ahogy gondolod, barátom. - bólintott Daario, mire a félszemű fiú állkapcsa megfeszült.

- Most miért lettél ideges? - suttogtam Aemond fülébe, miközben a másik kezem rátettem a fiú combjára, majd feljebb csúsztattam a hajlatához, mire ő egyből lefogta a kezem.

- Khalessi... - nézett rám vágytól csillogó szemmel.

- Nem volna kedved velem fürdeni vacsora után? - pislogtam egy párat.

- Veled mindig van kedvem, ez nem kérdés. - felelte egy perverz mosollyal.

- Khm, fiatalok. - köszörülte meg a torkát Aegon.

Mikor befejeztük a vacsorát, az ikrek és Maelor megkértek, hogy én is legyek ott velük, amikor ágyba bújnak, nekem pedig nem volt más választásom (sokszor fektettem le már őket a nővéremmel, nem ez volt az első alkalom). Aemond türelmetlenül sóhajtott, amikor beleegyeztem a gyerekek kérésébe, hiszen ő nem szereti, ha egy olyan dologgal váratom meg, mint például a közös fürdés.

Helaenával és a gyerekekkel beléptünk édesanyánk szobájába, mert amióta ez a háborús helyzet van, azóta ide hozzuk őket, mert úgy gondoltuk - és édesanyánk is így gondolta -, nála biztonságban vannak.
Csakhogy amint betettük a lábunkat, észrevettünk egy földön fekvő őrt, aki körül patakokban folyt a vér. Aztán hirtelen valaki megragadott hátulról, egy kéz pedig leszorította a számat. Két ismeretlen férfi volt itt, az egyik, aki lefogott, a másik pedig velünk szemben állt.

- Ne merészelj sikoltani, különben mindannyian meghaltok. - szólalt meg a velünk szemben álló férfi.

- K-kik vagytok? - kérdezte Helaena remegő hangon, miközben a gyerekeit még szorosabban szorította magához.

- Adósság behajtók. - felelte mély hangon. - Sajnos a királynő férje nem volt megelégedve a Rokongyilkos szukájának gyermekével. Daemon herceg fiút akar Lucerys hercegért cserébe.

A kandalló előtt álltunk, én pedig tapogatózni kezdtem a piszkavas után. Csak a férfi olyan erősen szorított magához, hogy megmozdulni is alig tudtam - de hát valószínű, hogy ez is volt a célja.

- Még választási lehetőséget is kínálok fel. Melyik fiadtól válnál meg szívesebben? - húzta elő a kést.

Sikerült megtalálnom a piszkavasat, azt megragadtam, majd ráharaptam a férfi ujjára, de annyira, hogy leszakadt az ujja. Ő egyből elengedett, én pedig egy lendülettel fejen ütöttem a piszkavassal. A férfi kiáltva hátra esett, miközben vérző kezét szorította. A másik meglepetten nézte végig, ahogy társa összeesik, majd rám emelte azt a sötét tekintetét.

- Gyerünk, gyere felém. Adj okot arra, hogy beléd állíthassam. - hívtam magamhoz, mire a férfi meg is indult felém.

A piszkavassal sikerült megakadályoznom, hogy a férfi belém szúrja a kését, majd én is támadni kezdtem a vas rúddal. Eközben a másik férfi feltápászkodott, majd ő is nekem támadt volna, amikor Helaena hátulról átszúrta a torkát egy másik piszkavassal.

- Sajt! - kiáltotta a férfi kétségbeesetten, amikor meglátta, ahogy társa szájából ömlik a vér, majd elterül a padlón. Ezt kihasználva én is leszúrtam, majd miután az a férfi is összeesett, eldobtam az szúrós tárgyat a kezemből, és szorosan magamhoz öleltem a nővérem és a gyerekeket.

- Megöltem egy embert... - suttogta hitetlenkedve, pislogás nélkül Helaena.

- Azért jól vagy? - kérdeztem, mire ő bólogatni kezdett. - Nagyon köszönöm, megmentettél!

- Mi történt? - csapódott ki a szoba ajtó, és egyszerre tódult be rajta Aegon, Aemond, anyám és Daario.

- Kedvesem, gyerekeim! - rohant feleségéhez és gyerekeihez Aegon.

- Szerelmem! - ölelt szorosan magához Aemond. - Jól vagy? Mi történt? - vette a keze közé az arcom.

- Két férfi jött, a fiúk közül valamelyiküket meg akarta ölni. - mesélte elcsukló hangon a nővérem. - Ha Daenerys nincs, meghaltunk volna.

- Te is jól vagy? - kérdezte tőlem a bátyám, mire bólintottam.

- Te ölted meg őket? - lepődött meg Daario.

- Csak az egyiket. Helaenának köszönhető a másik férfi halála, megmentette az életem. - néztem rá hálásan.

- A várat és a titkos járatokat át kell kutatni és le kell zárni, hogy senki ne jusson be és ki. Minden személyzetet és minden Királyvárban élő embert át kell vizsgálni, nehogy valamelyikük Daemonnak dolgozzon. - jelentette ki anyám. - Úgy látszik, maradtak itt hozzá hűséges emberek.