Aemond

Khalessi nagyon megijesztett, nagyon aggódom érte. Ő mondta, hogy valami nincs rendben, de én nem hittem neki, erre most a szobában szenved. Egyáltalán mi történhetett, amikor semmi gond nem volt eddig. Annyira zavar, hogy itt kint kell állnom és nem tehetek érte semmit. Ott kellene lennem vele, erre az a nyomorult mester is kiküldött. Megőrülök...

Ekkor végre megtörtént a csoda, és kilépett az ajtón a nagymester. Az arca nem tükrözte azt, hogy jó hírei lennének számomra és anyám számára, nekem pedig a szívem a torkomban kezdett dobogni.

- Nincsenek jó híreim... - húzta el a száját a mester.

- Mester, mondd meg, mi van a lányommal? - csuklott el anyám hangja.

- Kifakult és elsárgásodott a bőre, a légzése nagyon szapora, ahogyan a szívverése is. Az erejét nagyon hamar veszíti el, ami nehézséget okoz. Attól tartok, hogy ez a vérfertőzés jelei. - mondta a mester, mire anyámmal értetlenül összenéztünk.

- Beszélj érthetőbben, ez mit jelent? - tártam szét a karom türelmetlenül.

- Életemben egyszer találkoztam ilyennel, amiben az asszony meghalt... A hercegnőt még meg lehet menteni, de csak akkor, ha sikerül megszülnie a gyermeket. - kulcsolta össze maga előtt a kezeit a mester.

- A gyermek már menthetetlen, mester? - kérdezte anyám könnyektől csillogó szemekkel.

- A gyermek már napok óta halott. Valószínű, hogy már bomlásnak indult és ez okozhatta a hercegnőnél a vérfertőzést. Ha sikerül megszülnie a gyermeket, akkor megmenthető az élete.

Nem hittem a mester szavainak. A gyermek, a mi kisbabánk már napok óta nem él... Ez az én hibám, az enyém. Miért nem hittem Daenerysnek? Miért mondtam azt, hogy nincs semmi gond ezzel? Csak ezt tudom kérdezni, miért... Annyira vártuk már ezt a gyermeket, mindent megadtam volna érte, hogy egészséges legyen, erre ő is és lehet Khalessi is meghal. Istenem, ha már a gyermeket nem lehetett megmenteni, a feleségemet hagyd meg nekem.

- Aemond! - hallottam Khalessi kiáltását a szobából.

- Bemehetek hozzá, mester? - néztem rá könyörögve, mire ő csendesen bólintott.

Berontottam a szobába, ahol megláttam a feleségemet az agynál térdelni. Bábák vették körül, a ruhája véres volt, közben pedig hangosan sírt. A szívem megszakad, hogy így kell látnom őt, ennyire szenvedni.
Odasiettem hozzá, és letérdeltem mellé. Ideborítottam magamhoz, Daenerys pedig azonnal belém kapaszkodott. Erősen szorította a vállam és a ruhám a fájdalomtól, az arcát pedig a mellkasomba temette.

- Nem bírom tovább, Aemond... nem bírom. - zokogta, mire én behunytam a szemem, amitől egy könnycsepp kigördült, és végig folyt az arcomon. - Elfáradtam.

- Figyelj rám, Khalessi! - vettem a kezem közé az arcát. - Erős vagy és kitartó. Nem láttam nálad erősebb nőt a világon, tudom, hogy meg tudod csinálni. - tűrtem a füle mögé az arcára tapadt haját, majd egy hosszú csókot adtam a homlokára.

- Ezt nem, erre már képtelen vagyok. - rázta meg a fejét. - Nincs erőm, elfáradtam.

- Muszáj vagy még egy kicsit kibírni. Kérlek, szerelmem, küzdj! - könyörögtem elszorult torokkal.

- Aemond... - rázta a fejét, engem pedig egyre jobban folytogatott a sírás.

- Itt leszek veled, kérlek, próbáld meg! Az életedbe kerülhet, ha nem próbálod tovább, könyörgöm! Ne tedd ezt velem, Khalessi! - simogattam azt a puha arcát.

- A gyermek? Ő vele mi van, mit mondott a mester?

- Már napok óta meghalt, és ha nem szülöd meg, meghalhatsz. Kérlek, küzdj magadért, értem, kettőnkért! - döntöttem neki a homlokom az övének.

Daenerys órákat küzdött a földön ülve - mert még arra se volt ereje, hogy feláljon -, ami miatt egyre rosszabbul nézett ki. Végig ott voltam mellette, amikor addig-addig erőlködött, míg a végén sikerült megszülnie a halott gyermekünket. A lány egyből zokogva borult belém, amikor meglátta a holttestét, én pedig csak néztem és néztem. Fejletlen volt, a bőre hófehér és látszott rajta, hogy valóban bomlásnak indult. Behunytam a szemem, ráhajtottam a fejem a feleségem fejére, és én is sírva fakadtam.

- Vigyétek innen a gyermek holttestét. - parancsolta anyám, majd ide térdelt hozzánk és a karjaiba zárt minket. Anya úgy ölelt minket, mintha sosem lenne holnap, teljesen kizártunk minden körülöttünk lévő dolgot.

- Mi történt a babámmal? Az én kisbabámmal? - kapaszkodott bele anyánk ruhájába Daenerys, én pedig felkeltem a földről.

- Mester, kijönnél velem egy percre. - töröltem meg az arcom, majd elindultam ki a szobából.

- Láttam a gyerek holttestén, hogy nem közönségesen halt meg, valami oka volt. - mondtam a mesternek, miután becsukta magunk után a szoba ajtót.

- Attól tartok, hercegem, hogy a feleséged megmérgezték. Az okozhatta a gyermek halálát, ami a holttestből megállapítható. - felelte a mester.

Elgondolkodtam egy kis pillanatra, de nem kellett sokat jártatnom az eszem, hogy rájöjjek, ki tette. Pontosan nem arra jöttem rá, ki az, aki megmérgezte Daeneryst, csak arra, hogy ki áll a dolog mögött. Rhaenyra. Biztosan ő rendelte el és Daemon, ez a bosszú azért, amiért megöltem Luke-ot. Ezzel kiderült az is, hogy Daemon bácsikámnak maradtak Királyvárban emberei, akik hűségesek hozzá. Hiszen máshogy hogyan tudta volna megmérgezni a feleségemet? Ez volt a célja, hogy a gyermekünk meghaljon, ha pedig Daenerys is meghal benne, akkor az még jobb lett volna számukra. De ahogyan ismerem Khalessit, a feleségem, a húgomat, ha felépül a szülés után, ő tönkre fogja tenni Rhaenyrát. Mindent meg fog tenni, hogy bosszút állhasson a gyerekünkért. És nem csak ő, hanem én is. Nem érdekel, hogy ez volt a válasz Lucerys halálára, ha kell, akkor a következő fattyát is megölöm vagy a Daemontól született fiait.

Visszamentem a szobába, hogy megnézzem Daeneryst, de ő éppen elaludt. Anyám takargatta be, majd egy puszit adott a lány homlokára, és elindult kifelé a szobából, amikor meglátott, meg is állt. Egy másodpercig fürkészte az arcom, de aztán egyből ide is sietett hozzám, és szorosan magához ölelt. Én is erősen szorítottam magamhoz anyám vékony testét, miközben a vállára döntöttem a fejem.

- Rhaenyra műve volt, anyám... - suttogtam alig hallhatóan.

- Hogyan, kisfiam? - engedett el az ölelésből, és a keze közé fogta az arcom.

- Rhaenyra mérgeztette meg Daeneryst, anya. Így állt bosszút. - mondtam ki újból, édesanyám szomorú tekintetét átváltotta a meglepettség. - Csak nem sejti, hogy ugyanúgy visszakapja ezt.

- Fiam, gondolkodj megfontoltan! - szörnyedt el anyám. - Azzal veszélybe sodornád a bátyád gyerekeit is.

- Nem kell ahhoz semmit tennem, hogy veszélyben legyenek, mert már abban vannak, anyám. És minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megvédjem őket, de attól még visszavágok Rhaenyrának. Nem fogom hagyni, hogy azt higgye, megtörtünk, hanem az ellenkezőjét... ezzel csak megerősödtünk. - szorítottam ökölbe a kezem.

- Szerinted a feleségednek mennyi ereje lesz, ha felkel? Teljesen magán kívül lesz, inkább mellette kellene, hogy legyél, nem pedig azt fontolgatni, hogyan vágj vissza Rhaenyrának. - rázta meg a fejét.

- Ha megtudja - még pedig meg fogja tudni -, ő is vissza akar majd vágni azért, amiért elvesztette miatta a gyermekét. Daenerys nem az a fajta, aki hagyja magát összeroppanni. - jelentettem ki, majd anyámat kikerülve, odaültem Khalessi ágya szélére, és egy csókot nyomtam a feje tetejére.