Mivel haza jöttem, így most már én is részt vehettem a kistanácsi gyűléseken. Sokkal jobb, hogy én is itt vagyok, mert legalább tudom miről van szó. Nem szeretem, amikor úgy tanácskoznak, hogy én kimaradok, így fogalmam sincs, miről beszélgettek. Ezért azt javasoltam, hogy most is gyűljünk össze, hogy megbeszéljük a továbbiakat.

- Küldhetnénk valakit Sasfészekbe is, talán még nem késő. - javasolta Aegon.

- Daenerys itthon marad. - jelentette ki Aemond, mielőtt szólásra nyithattam volna a számat.

- Nem akartam elvállalni - ráztam meg a fejem. -, csak mondani szerettem volna valamit. Mivel Daeron most itt van, szólhatna Ormund nagyúrnak, hogy küldjön sereget. Én pedig üzenhetnék a dothrakiaknak, biztos...

- Azok a vademberek nem fognak idejönni. - szólt közbe tiltakozva nagyapa.

- Azok a vademberek sokat tettek értem és biztos vagyok benne, hogy most is segítenének, ha hívnám őket. Ráadásul mit számít a származás, ha annyival is többen lennénk? - tártam szét a karom.

- A húgomnak igaza van, nagyapa. Mit számít, ha többen lennénk? - értetlenkedett a király nagyapa tiltakozásán. - Daenerys írj nekik, hátha át tudnak jönni a tengeren. Ugye tudnak olvasni?

- Nem tudnak, de van ott egy régi barátom, aki sokat segített nekem és ő tud olvasni. Nem lesz gond, megoldjuk. - mondtam, mire a bátyám bólintott.

- Akkor én pedig visszarepülök Óvárosba és beszélek Ormund nagyúrral a seregről. Ha vége a tanácskozásnak, indulok. - szólt Daeron.

- Ne feledkezzünk meg a flottáról sem. - hozta fel a félszemű fiú.

- Igen, arról is beszélnünk kell. - dörzsölte össze a tenyerét Aegon. - Hány hajónk van?

- Van egy pár, de vészesen kevés a Velaryon flotta ellen. Simán legyőznének minket a vízen, királyom. - csóválta a fejét Tyland Lannister, a hajómester.

- És ha sárkányokkal próbálnánk felgyújtani a hajókat? - kérdeztem.

- Az megint csak nem jó, mert akkor Sárkánykő is előhívatná a sárkányaikat és abból is hátrányban vagyunk. - rázta a fejét Aemond, mire sóhajtottam.

- Sárkánykőnek mennyi sárkánya van? - kérdezte Helaena.

- Jóval több, mint amennyi nekünk van. Ott van Syrax, Caraxes, Vermax, Holdtáncos, Meleys. - sorolta Aemond őket. - A gazdátlan sárkányok: Vermithor, Ezüstszárny, Tengeriköd, Birkatolvaj, Kannibál, akiknek biztos fognak gazdát keresni.

- Tehát akkor mindennel lejjebb vagyunk alacsonyodva, mint Rhaenyráék. - állapította meg Aegon. - És mekkora lesz a hadseregünk, ha a Hightower sereg és a dothrakiak is csatlakoznak?

- Nehéz ezt így megmondani, de több ezer biztos lesz. - mondta nagyapa.

- Elnézést, hogy beleszólok - lépett közelebb Ser Criston az asztalhoz. -, de nekem volna egy javaslatom. Megpróbálhatnánk kicsalni valamelyik sárkányt Sárkánykőről. Csapdába csaljuk, hogy menekülni se tudjon, Aemond herceg pedig Vhagarral elintézhetné, így szépen lassan megfogyatkozna a sárkányaik létszáma.

- Hogy akarod kicsalni Rhaenyrát? Ő nem olyan ostoba. - rázta meg a fejét a férjem.

- Ha nem is Rhaenyra bújik elő, de mást el fog küldeni maga helyett, akivel elintézteti. - mondta a lovag, mire többen is összenéztünk.

- Mi a véleményed, fiam? - fordult anyám Aegon felé.

- Ha kitalálunk egy jó tervet, amivel biztos beválik, akkor támogatom és még én is csatlakozok Sunfyre-rel az öcsém mellé. - bólintott rá a király.

- Neked itt kell maradnod, bátyám. Majd én elintézem. - erőlködött Aemond, de Aegon nem hagyta.

- Együtt fogunk harcolni, erről nem vitatkozom. - jelentette ki határozottan a fiú.

- De szerintem először küldjünk el valakit Sárkánykőre, hogy mérje fel a terepet. - javasoltam, mire többen rábólintottak.

- És kit? Felismernék, hogy nem Sárkánykőhöz tartozik, onnantól pedig elbuktuk az egészet. - mondta a félszemű fiú.

- Ser Arrykot fogjuk elküldeni, mert ő rá biztosan azt fogják hinni, hogy Ser Erryk az. - jelentettem ki egyszerűen.

- Okos ötlet. - ismerte el nagyapa.

- Akkor holnap elküldjük Ser Arrykot Sárkánykőre, hogy információkat hozzon. Valóban jobb először felmérni a helyzetet, mielőtt kemény fába vágnánk a fejszénket. - bólintott Aegon. - Most egyenlőre befejeztem, távozhattok.

Mi bólintottunk, majd felálltunk a helyünkről, és elhagytuk a Kistanács termét. Sok időt töltöttünk el, mivel még délelőtt volt, amikor elkezdtünk, most pedig már jóval dél után járunk. Még az ebéd is elmaradt, úgyhogy itt az ideje bepótolni.
Miután bepótoltuk az ebédet, én drága férj urammal sétáltam egyet az udvarban, miközben jót beszélgettünk.

- Képzeld, a második éjszakán elkezdtem érezni a baba mozgását. - simogattam meg a hasam. - De amióta itthon vagyok, azóta nem nagyon.

- Nem minden gyermek mozgékony. - vonta meg a vállát Aemond.

- Igazad lehet. - értettem vele egyet. - De ha nem is annyira mozgékony, attól még kéne egyszer-kétszer éreznem, nem? Öt napja vagyok itthon, amikor hazaértem, az éjszaka még éreztem egy kicsit mozogni, de három napja pedig semmi.

- Nem hiszem, hogy baj lenne, ne legyél ideges. Ha rástresszelsz, akkor rosszabb lesz. - adott egy puszit a halántékomra. - Inkább azon stresszeljünk, milyen nevet akarunk adni neki, ha megszületik.

- Aemond. - jelentettem ki.

- Mondd, kedvesem. - fordult felém érdeklődve, mire elnevettem magam.

- Nem te, hanem ez legyen a neve. Aemond. - mondtam, de a félszemű fiú megrázta a fejét.

- Nem fogja az én nevemet kapni. - tiltakozott.

- Miért nem? - tártam szét a karom.

- Mert a gyermek jobb nevet érdemel, nem a rokongyilkos apjáét. - rázta meg a fejét.

- Azt hiszed, érdekel? Luke megérdemelte a halált, az pedig senkit nem érdekel, hogy minek neveznek ez után. De ha nem akarod, akkor nem ez lesz a neve. - karoltam bele a férjem karjába, majd a fejem rádöntöttem a vállára.

- Kapja atyánk nevét. - nevetett, mire én elszörnyedtem.

- Én pedig ebben tiltakozom.

- Vicc volt, nem fogja atyánk nevét kapni. - nyugtatgatott szórakozottan, de én nem találtam ezt viccesnek.

- Ez még viccnek is borzalmas volt, amikor tudod, mi a véleményem atyánkról azok után, ahogyan bánt velünk. - forgattam meg a szemem.

- Jól van, megértettem. - emelte fel a kezeit.

Sokkal jobb itthon lenni, mint azt a hosszú, felesleges utat járni. Itt lehetek azokkal, akik fontosak nekem, akikért bármire képes vagyok. Csak egyszer próbáljon meg Rhaenyra valamelyiküknek ártani, megbánja azt a napot is, amikor megszületett, mert úgy fog szenvedni. Nem érdekel az, hogy túlerőben vannak, tönkre fogom tenni az életét, kerüljön amibe kerül.